Kis hazánkban évek óta úgy váltogatják a klubvezetők az edzőket, mint más az alsógatyáját. Idén eddig hat klubnál kilenc alkalommal jelentettek be váltást a kispadon és a 10. sem várat sokáig magára (alább a táblázatban). Üdítő kivétel ez alól az MTK, ahol Garami József szürke ballonkabát-szürke öltöny-kék ing kombója immár 10 éve állandó.
Pillanatnyilag hat külföldi edző dolgozik a magyar élvonalban – még akkor is, ha Miriuta magyar
Forrás: sport24
Ugyanakkor az is jól megfigyelhető, hogy a klubtulajdonosok egyre kevésbé bíznak a magyar edzőkben. A tehetősebbek évek óta nem. A vb-bronzérmes Robert Jarni pécsi kinevezésével immár öt külföldi tréner dolgozik – DVTK-Tomiszlav Szivics, FTC-Thomas Doll, Pécs-Robert Jarni, Újpest-Nebojsa Vignjevics, Videoton-Joan Carrillo, – az élvonalban és, ha ide számítjuk Vasile Miriuta mai győri kinevezését, akkor ez a szám máris hatra nőtt. (Még akkor is, ha tudjuk, “Laci” magyar állampolgár is, de lényegét tekintve annyi köze van a magyarsághoz, mint kálomista embernek a szűz Máriához….) Egy bajnoki évadon belül ilyen magas külföldi edzői számra nem emlékszünk az NB1 történetében.
A hat már csak két lépésre van a nyolctól, ami már ugye 50 százalék, és ez nem nevezhető divathullának, sokkal inkább tendencia. Miután Dárdai Pál is bebizonyította, hogy tényleg csak enyhe túlzással, de egy német U15-ös edző is többet tud a modern labdarúgásról, mint az UEFA liszenszet végzet teljes magyar edzői kar együttvéve – az MLSZ szerint sincs magyar alternatívája – nem csodálkoznánk, ha egy-két éven belül és egy-két kivételen kívül a honi szakemberek jobb hijján a másodosztályban bontakoztathatnák ki tudásukat.
Amúgy épp ma van a magyar labdarúgás napja.
