A futball semmiben sem különbözik az összes többi gólra, kosárra, vagy éppenséggel touch downra játszott labdajátéktól. Végcélja a gólszerzés. Másképp: szervezd úgy a támadásaidat, hogy legalább egy játékosodnak területet nyiss, szabad utat teremts a kapu felé.
Igen ám, de ehhez a játékoshoz el kell juttatni a labdát, ergo elengedhetetlen a pontos passzjáték. Kézzel sem egyszerű, hát még az ügyetlenebb végtaggal, lábbal. Ezért ördögien nehéz és egyben szép játék a futball.
A labda útvonala normál esetben a csapat védelmének tengelyéből indul és a lehető legrövidebb időn, útvonalon belül a klasszikus nevén irányító játékos(ok)hoz kell jusson. Ő az, aki megszabja a csapat játékának ritmusát. Ha kell lassítja, oldalra, vagy visszaforgatja, elölről kezdeti a játékot. Ha lehetősége adódik célirányos kezdeményező passzal vált ritmust és indítja támadásra csapatát.
Kanta birtokában van annak a ritka képességnek is, hogy gyakran már a labdaátvétellel átveri védőjét
Fotó: MTI
Így nem is lehet csodálkozni azon, ha az NB1 őszi passzrangsorát szemléljük, akkor jobbára védőket és belső középpályásokat találunk a passzstatisztika élén. Az ide vonatkozó négy kimutatás – passz /pontosság; extra támadó/kulcsfontosságú passz; gólpassz; passz az ellenfél térfelén/pontosság –, azaz a passzkirályok rangsorát ki más, mint Kanta József vezeti. Toronymagasan.
Ráadásul úgy, hogy a négy táblázatból hárman is az élen áll, egy helyen pedig második… Az MTK irányítója az a kategória, akibe, ha kicsit több szív és akaraterőt rak a jóisten, úgy európai topcsapatokban is nyugodtan eljátszadozhatna.
Se nem gyors, se nem lassú, viszont remek ütemérzékkel vált ritmust, mindig az ellenféltől távolabbi bokán tartja a labdát és olyan szeme, és olyan jobb lába van, de olyan… Ha Spanyolországban született volna egészen biztosan stabil tagja valamelyik nagycsapatnak, így azonban kieső helyen áll az MTK-val.
Más kérdés, 29 éves, most már csak itthon lesz király. Magyarországon viszont kétség kívül az. 16 fellépése alatt 1085-ször próbálta társaihoz továbbítani a lasztit (cc. 100-al veri a rangsor másodikat) – ez meccsenként majd 68, ami rendkívül magas szám.
Passzainak 77 százaléka ért célt, ami ezen a poszton nem rossz, figyelembe véve az általános magyar talajviszonyokat különösen nem az. Az 1085-ből 45 átadása volt un. kulcspassz, olyan amelyik veszélyes támadás indított el, vagy konkrét gólhelyzetet teremtett. Ez meccsenként, majd 3. Hat gólpasszt adott – lőtt öt gólt is –, amivel az idevonatkozó listát is vezeti, mi több, az ellenfél térfelén történő labdaszerzésben is második a listán (51), ergo, ha az MTK támadói kicsivel rutinosabbak, úgy a kék-fehérek stabil középcsapatként telelnének.
Kanta őszét két statisztikai adat csúfítja, emiatt nem tudjuk csillagos ötösre értékelni. A 77 százalékos passzpontosságnál azért akadnak jobbak. A szintén MTK-s Pölöskei Zsolt (936/798; 85 százalék), vagy a Fradis Besic (774/666; 86 százalék) is sokkal jobb nála. Utóbbit azért hasonlítottuk Kantához, mert az ősz folyamán nem egyszer játszott középpályán, és amikor eredendően belső védőként szerepelt, akkor is elég szabadon kezelte a pozícióját, rendre feltűnt a középpályások közt.
Kanta a labdavesztésekben is az élen jár. 270-szer, indultak le róla az ellenfelek, ami szintén rendkívül magas szám, nagyrész ezért írtuk azt fentebb, hogy ő már külföldön komoly bajnokságba eladhatatlan.
Ezektől függetlenül jár neki a honi passzkirály titulus!