Rudolf Gergelyt – nincs jobb szó rá – kiebrudalták Diósgyőrből. A hivatalos verzió szerint elengedték, átadólistára tették, mondván, a játékos nem érzi jól magát a városban, de a lényegen ez mit sem változtat.
A játékos szűk egy éve érkezett nagy csinnadrattával, sérülten, de hatalmas megváltó mondatokkal. Újra válogatott akarok lenni – jelentette ki, majd bő két hónapig nem csinált szinte semmit, csak megpróbálta hatalmas lemaradását behozni.
Fizikailag meglehet sikerült is, de lelkileg semmiképp. Azok a játékosok, akik a pályán szembekerültek vele állítják, az általuk ismert Rudolfhoz képest maximum 30-40 százalékon ketyegett az OTP Bank Liga mérkőzésein, és ez aligha lehetett másképp előző állomáshelyein.
Rudolf 2005–2007-ig a francia élvonalban, az AS Nancy színeiben debütált felnőtt labdarúgóként 5 bajnokin nem szerzett gólt, eztán döntött úgy, egyet visszalép és hazatér, hogy újra felépítse magát. És lőn: 2007–2010 között a Debrecen hazai és nemzetközi sikereiből 52 meccsen 24 góllal vette ki a részét, aminek köszönhetően a Serie “A”-ban találta magát.
Úgy látszik Genoában 12/1 (meccs / gólátlag), Bariban 13/2 és Athénban (Panathinaikosz) 8/1 sem érezte jól magát, mert újfent úgy döntött, hogy hazatér, és a fent idézett fogadkozások közepette ismét felépíti magát. Nos, Diósgyőrben 2012–2013 között 18 bajnokin egyetlen gólt jegyzett, ami támadóként rettenet. Rudolf teljesen leépítette magát.
Két kérdés fogalmazódik meg ilyenkor az emberben. Egy: van-e még a földkerekségen olyan klubvezető, aki ezek után bedől neki? Kettő: ha igen, ott, abban a városban vajon jól érzi-e majd magát Rudolf Gergely?
Még csak 28 éves, van rá remény.
