1986. november 6-án az Aberdeen skót sikeredzőjét, Alex Fergusont nevezték ki Ron Atkinson helyett a Manchester United labdarúgócsapatának élére. A Vörös Ördögök akkor egyáltalán nem voltak félelmetesek, sikerek helyett inkább alkoholmámorban úsztak egyes játékosok, köztük Bryan Robsonnal.
Ferguson a 21., azaz utolsó előtti helyen vette át a társaságot, majd a jelenleg a negyedosztályban szereplő Oxford United ellen vereséggel debütált. Egy döntetlen után a QPR 1-0-s legyőzésével az első siker is megvolt, a csapat pedig elindult fölfelé, a pontvadászatot a 11. helyen zárták.
A következő szezonban a Liverpool mögött már a második helyen végzett az együttes, de az ezt követő évadban ismét csak a 11. hely jött össze, majd következett az az időszak, amely idejekorán véget vethetett volna a ma már 25 évet felölelő történetnek.
1989 őszén a MU beleszaladt egy 5-1-es zakóba a City ellen, majd a gyenge eredmények miatt hamarosan a sajtó már Ferguson elbocsátására számított, és ez ellen a szurkolók sem tiltakoztak volna. A Nottingham Forest elleni FA Kupa-mérkőzés előtt arról szólt a fáma, hogy sikertelen szereplés esetén edzőváltás következik, de a találkozót 1-0-ra a United nyerte, majd később a csúcsra értek a sorozatban.
Ferguson tehát megnyerte az első trófeáját, és későbbi elmondása alapján a pozíciója sem volt veszélyben; a klubvezetők értékelték, ahogy újraszervezte az edzői feladatokat és a játékosmegfigyelői rendszert.
Egy kép 1991-ből – ekkor még egy bajnoki cím sem jött össze (Fotó:DPPI)
1990 decemberében a 17 éves Ryan Giggs szerződést kapott a klubnál, a csapat pedig ekkor sem maradt siker nélkül, a Barcelona legyőzésével elhódították a Kupagyőztesek Európa Kupáját. A 90/91-es szezon volt máig az utolsó, amikor a Manchester United nem végzett dobogós helyen az angol élvonalban…
1992 végén Ferguson a Leedstől megszerzett Eric Cantonával erősítette meg csapatát, az idény végén pedig 26 év után először ünnepelhettek bajnoki címet a ManUtd szurkolói, hogy aztán a rá következő szezonban a duplázás is meglegyen (bajnokság és FA Kupa). Sir Alex ma 12 bajnoki elsőségnél jár, a MU történelme során összesen 19-szer végzett listavezetőként (ezzel megelőzték a 18-szoros bajnok Liverpoolt).
Hosszú szünet után újra bajnok a MU:
Jelen sorok írója kétéves volt, amikor Ferguson színre lépett Manchesterben, 25 esztendővel később pedig már szinte természetesnek veszi, hogy a United egy szakmailag kifogástalanul működő, sikert sikerre halmozó futballklub, amely persze egyben egy profi pénztermelő gépezet is.
Ferguson ugyanis nem csak csapatot, hanem klubot is épített, és 25 éves regnálásának nyilvánvalóan az is a titka, hogy képes volt a megújulásra. A 95-96-os szezon elején sok kritika érte, amiért a költekező riválisaival szemben ő inkább az olyan fiatalokba vetette a bizalmát, mint David Beckham, Gary Neville, Paul Scholes vagy éppen Nicky Butt. Az eredmény? A Manchester United bajnoki címnek örülhetett a szezon végén.
A Goal.com nemzetközi futballportál összeállította a Ferguson-érában a Unitednél megfordult játékosok legjobb és legrosszabb tizenegyét, utóbbival arra hívva fel a figyelmet, hogy a legnagyobbak is mellényúlhatnak…
A legjobb 11: Peter Schmeichel – Gary Neville, Steve Bruce, Nemanja Vidic, Denis Irwin – David Beckham, Paul Scholes, Roy Keane, Ryan Giggs – Cristiano Ronaldo – Eric Cantona
A legrosszabb 11: Taibi – Prunier, Blanc, May – Bebe, Kleberson, Djemba-Djemba, Cruyff, Poborsky – Bellion, Forlán.
Ferguson 2001 nyarán 28 millió fontért leigazolta a Laziótól Juan Sebastián Verónt, akit a szezon végén már az újságírók előtt kellett védenie a kritikák miatt. „Ő egy k…..ott jó játékos. Ti meg mind k…..ott idióták vagytok” – rohant ki a zsurnaliszták ellen Sir Alex. Aztán Verón 2003-ban 15 millió fontért cserébe a Chelsea játékosa lett…
1999. május 26-án egy felejthetetlen Bajnokok Ligája-döntőben diadalmaskodott a Manchester United a Bayern München ellen, Sheringham és Solksjear góljaival a hosszabbításban fordította a maga javára a találkozót az angol gárda.
A Vörös Ördögöknek már az elődöntőben rezgett a léc, a hazai 1-1 után idegenben már 2-0-s hátrányban is voltak a Juventus ellen, de 3-2-re fordítottak az olasz gigász ellen.
Ferguson abban az évben triplázott, a BL mellett a bajnokságot és az FA Kupát is megnyerte, a szezon végén pedig lovaggá ütötték.
“Football, bloody hell” – Ferguson is nehezen tért magához a 99-es BL-döntő után:
Ha a 25 év titkait keressük, az év(tized)ek múlásával sem csökkenő motiváció, a szűnni nem akaró győzni akarás lehet az, ami minden sikernek az alapját adja. „Néha egészen elképesztő, ahogy a csapathoz beszél. Kimegyünk a pályára, és egymásnak mondjuk, hogy ez mennyire jó volt. Nem hiszem, hogy ezt valaha is pótolni lehet” – fogalmazott Wayne Rooney Ferguson motivációs képességeiről.
A 2001-2002-es szezon elején Sir Alex már a visszavonulási szándékáról beszélt (majd meggondolta magát), majd a 2008-as BL-győzelem után arról nyilatkozott, hogy 2011 decemberében, amikor 70. születésnapját ünnepli, már nem fog edzősködni. „Legfeljebb három évig leszek még a Manchester United menedzsere, ezt biztosíthatom. A feleségem megérdemli, hogy több időt töltsek vele. Legutóbb lebeszélt a visszavonulásról, de most nem tenné ezt” – mondta akkor Ferguson, majd egy évre rá már azt jelentette be, hogy addig vezeti a Unitedet, amíg egészsége megengedi.
Sir Alex tehát maradt, az évek folyamán viszont voltak olyanok, akik nem feltétlenül jó szájízzel távoztak. Jaap Stam a könyvében arról írt, hogy Ferguson korábban a PSV Eindhoven (a védő akkori klubja) engedélye nélkül kereste őt meg az átigazolási szándékkal, de miután ez az angol lapokban ez a sztori nyilvánosságra került, a holland futballista nem sokág maradt a MU-nál. „Elmentem Ferguson irodájába, ahol megnyugtatott. Pár nappal később hívott, hogy találkozzak vele egy parkolóban. Beszállt az autómba, és közölte, hogy megállapodott az eladásomról a Lazióval, igazolt egy új védőt (Laurent Blanc – a szerk.), és a padon találom majd magam, ha maradok” – emlékezett vissza Stam a távozása körülményeire.
David Beckham 2003 nyarán igazolt a Real Madrid csapatához, pár hónappal azután, hogy az öltözőben fejbe találta egy cipő, amibe Ferguson dühében rúgott bele. Roy Keane 2005 novemberében kritizálta csapattársait a MUTV-ben, pár héttel később már nem volt a klub játékosa.
De amíg Fergie irányít, addig ő írja a szabályokat… Hét évig a BBC-t is bojkottálta, miután szerinte a csatorna a fiát lejárató dokumentumfilmet sugárzott. 2010-től már pénzbüntetés is járt a nyilatkozat megtagadásáért, de a klub vállalta, hogy ezt kifizeti. A bojkottnak végül idén vége lett.
Fabio Capello, angol szövetségi kapitány: „Rómában találkoztam Sir Alexszel. Ebédeltünk és kávéztunk, amikor azt mondta nekem: „Fabio, egy igazi őrültséget csináltam. Vettem egy fiatal játékost 54 millió euróért – Wayne Rooney-nak hívják. Biztosan megőrültem. Ha nem lesz jó futballista, engem meg fognak ölni””.
Darren Ferguson, Sir Alex fia, a Peterborough United menedzsere: „Apa belépett az ikertestvéremmel, Jasonnal közös hálószobánkba Aberdeenben, és csak annyit mondott: „Megyek a Manchester Unitedbe”. 14 évesek voltunk a testvéremmel akkoriban. Ezt a munkát nem lehetett visszautasítani. Az 1990-es FA Kupa-győzelem nagy fordulópont volt. Időt nyert arra, hogy felépítse, amit eltervezett”.
John Terry, a Chelsea játékosa: „14 éves voltam, amikor Sir Alex meghívott engem és a családomat a West Ham elleni meccsükre. Sosem felejtem el, ahogy bemutatott minket a csapatnak a mérkőzés előtti étkezésnél. Leültetett Paul Ince és Eric Cantona közé, és meghagyta nekik, hogy figyeljenek rám, és győződjenek meg róla, hogy megkapom az általam vágyott fotókat és autogramokat”.
Graham Poll, volt játékvezető: „Miután hazajöttem a 2006-os vébéről, elterjedt a pletyka, hogy visszavonulok (Poll két sárga után sem állította ki Simunicot a vb egyik meccsén – a szerk.). Sir Alex felhívott, és azt mondta, ne hagyjam abba ilyen negatív periódusban. Folytattam egy újabb szezon erejéig, de amikor 2007 áprilisában újra elgondolkodtam a jövőmről, ismét keresett: „Nem hívhatlak minden évben…” – mondta. Ekkor közöltem vele, hogy azért vonulok vissza, mert már nem élvezem a bíráskodást. Erre így reagált: „Nos, hagyd a p….ba akkor; Roy Keane-nek is ezt mondtam, amikor errefelé unatkozott. Ha már nem élvezel valamit, akkor muszáj lépni”.
A Ferguson-éra 2000.(!) gólját Cristiano Ronaldo 2006 decemberében szerezte, Sir Alex pedig 2010. december 19-én szárnyalta túl Sir Matt Busby rekordját, és lett a Manchester United történetének leghosszabb ideig tevékenykedő menedzsere. Most már a negyedszázados jubileumát ünnepelheti, ennek alkalmából pedig az Old Trafford északi lelátóját róla nevezték el.
Fergusont ünnepelték az Álmok Színházában:
„Ez egy tündérmese számomra, addig folytatni fogom, amíg az egészségem engedi. A legjobb futballisták közül olyanokkal dolgozhattam, mint Bryan Robson, Norman Whiteside, Mark Hughes, Roy Keane vagy épp Eric Cantona” – emlékezett vissza Ferguson a napokban.
A Manchester United szombaton a Sunderland elleni 1-0-s győzelemmel köszöntötte mesterét, de a szezonra rányomja a bélyegét a City elleni 6-1-es zakó, ami a legsúlyosabb Ferguson regnálása alatt.
A súlyos eurómilliókból megerősített városi rivális vezeti a tabellát, és komoly fejtörést okozhatnak Sir Alexnek. Azt se feledjük viszont, hogy idén már egyszer meghajolt a MU előtt Roberto Mancini gárdája, a Community Shielden 0-2-ről fordított a bajnoki címvédő, és elhódította a Szuperkupát, Ferguson eddigi utolsó komoly trófeáját a 37-ből.
Fiatal csapat, nagy remények – az augusztusi Szuperkupa-győzelem a City ellen:
Azon a meccsen ebben az összeállításban is láthattuk a második félidőben a Unitedet: De Gea (20 éves) – Smalling (21 éves), Jones (19 éves), Evans (23 éves), Rafael (21 éves) – Nani (24 éves), Cleverley (22 éves), Anderson (23 éves), Ashley Young (26 éves) – Rooney (26 éves), Welbeck (20 éves).
Közülük kilencen még meg sem születtek akkor, amikor Ferguson manchesteri tündérmeséje már elkezdődött…
– 4 skót kupagyőzelem (1981-82, 1982-83, 1983-84, 1985-86)
– skót Ligakupa-győzelem (1985-86)
– Kupagyőztesek Európa Kupája-győzelem (1982-83)
– Európai Szuperkupa-győzelem (1983)
– 5 angol FA Kupa-győzelem (1989–90, 1993–94, 1995–96, 1998–99, 2003–04)
– 4 angol Ligakupa-győzelem (1991–92, 2005–06, 2008–09, 2009–10)
– 10 angol Szuperkupa-győzelem (1990 (megosztva), 1993, 1994, 1996, 1997, 2003, 2007, 2008, 2010, 2011)
– 2 Bajnokok Ligája-győzelem (1998-99, 2007-08)
– Kupagyőztesek Európa Kupája-győzelem (1990-91)
– Európai Szuperkupa-győzelem (1991)
– Világkupa-győzelem (1999)
– Klubvilágbajnoki cím (2008)
