Deutsch Tamás, az MTK elnöke a klub férfi-kosárlabda-szakosztályának beindítását jelző törökbálinti sajtótájékoztatón elmondta, hogy a kék-fehér klub a tavaly kidolgozott, 2020-ig terjedő időszakra vonatkozó fejlesztési stratégiájának egyik sarkalatos pontja a szakosztályok számának bővítése.
E program jegyében indult újra a jégkorongszakosztály – a hölgyek mindjárt bajnokságot nyertek! -, alakult meg a karate-, a ritmikusgimnasztika-szakosztály, és lett a sportegyesület a labdarúgócsapatot működtető gazdasági társaság főtulajdonosa – ahogy Deutsch fogalmazott: a labdarúgók hazatértek.
A klubelnök a Sport24-nek arról beszélt, miért járható út a sok szakosztályos modell felélesztése.
– Mintha a világtendenciával ellenkezne az a törekvés, amely mostanság az MTK-nál tetten érhető: új szakosztályok felvétele a palettára, ráadásul költséges csapatsportágaké. Hogyan engedheti meg magának ezt a luxust a klub a világgazdasági válság viszonyai között?
– Úgy gondolom, a magyar sportegyesületek nehéz anyagi helyzete a sport egészét érintő finanszírozási problémákkal is magyarázható. Nem venném a bátorságot ahhoz, hogy korábbi és jelenlegi klubvezető kollégáimat kritizáljam, de ki kell jelentenem: azért az egyesületek is hibásak! Mert bizony a sportegyesületek működtetésének, üzemeltetésének, fejlesztésének nem a legoptimálisabb – sportgazdasági tekintetben, persze – útján haladnak.
– Mire gondol?
– Magyarországon az életszínvonal, a nemzeti jövedelem az elmúlt tizenöt évben hol nőtt, hol csökkent, de tendenciájában azért egyre több pénzt költöttek az emberek sportolásra. Nőtt a családok sportra fordított kiadásainak mértéke. Persze bővülhetett volna jobban is a sportgazdaság, de azért – szögezzük le – bővült. A bökkenő most jön: az emberek, a családok a sportolásra fordított kiadásaik zömét nem a sportegyesületeken keresztül költik el.
És miért nem? Mert a sportegyesületek nem nyújtanak olyan szolgáltatásokat, amelyek iránt az emberek érdeklődnének. És így a sportolni vágyók nem a sportegyesületek által működtetett edzőterembe, teniszpályára, uszodába, jégpályára járnak úszni, kondizni, haveri társasággal kosarazni – mert az egyesületek ilyenekkel nem rendelkeznek, vagy ha igen, akkor ezeket nem teszik elérhetővé az emberek számára.
Az egyesületek valahogy csak a legtehetségesebb tíz-tizenöt gyerekkel foglalkoznak, ahelyett, hogy a magyar bajnoki döntőbe soha el nem jutó, de úszni, cselgáncsozni, futballozni vágyó, további 70-80 gyereket is befogadnák. No, ezen a gondolkodáson akarunk változtatni! Mi ebből reméljük – reklámbevételek, szponzori bevételek, önkormányzati és társasági adóból származó bevételek mellett – növelni a bevételeinket, vagyis a saját tevékenységünkből!
Szeretnénk felkapaszkodni, fellépni arra a szerelvényre, amelynek a lényege: a magyar sportgazdaság a családok költéséből profitáljon.
Szeretnénk olyan sportlétesítményeket létrehozni, amelyekben – szabad idejében – az anyuka, az apuka úszik vagy szaunázik, miközben a közepesnél is kevésbé tehetséges csemete valamely más szakosztályban edző irányításával versenyszerű sporttevékenységet folytat. Ugyanazon egyesület kebelében. Ez az a modell, amely gazdaságossá teheti a magyar sportegyesületek működését!
– Amikor – néhány napja – bejelentették, hogy a klub visszaveszi a futballszakosztály működtetését, sokakban felmerült: hogyan, miből finanszírozza az új főtulajdonos a labdarúgók tevékenységét?
– Az MTK labdarúgó csapata működtetésének az üzleti modellje összességében eddig is eredményes volt. Ezért gyökeres változtatást nem szeretnénk véghezvinni. Nyilvánvalóan a korábbi tulajdonos – hús-vér emberről lévén szó, Várszegi Gábor – módszerein módosítani kell, hiszen ő háttérbe vonul, s ezért az új tulajdonosi körnek új módszerekhez is kell folyamodnia.
Eddig ez a magánvállalkozásaiban sikeres vállalkozó közvetlenül pénzelte az MTK-t, a saját profitjából fizette a játékosokat. Ez egy biztos bevételi forrás volt, amiért különösebben nem is kellett tenni, ezért az MTK labdarúgó-szakosztálya a marketingtevékenységet elhanyagolta, ez a tevékenység igencsak gyenge volt. Még az összességében gyengének mondott magyar futballmarketing viszonyai között is.
– Mi ebből a következtetés?
– Az, hogy az MTK-nak a focimarketingben igenis erősödnie kell! Mert azt a tényt nem szabad elfelejtenünk, hogy a Magyarországon működő kicsiny, közepes és nagyvállalkozások ma a leghatékonyabb reklámhordozónak a sportot tekintik, ezen belül is a különféle első, másod- és harmadosztályú futballcsapatokat. És bizony az MTK-nál idáig nem keresték ezeket a marketinglehetőségeket.
Azaz ezen a téren komoly lehetőséget és igényt látok az előrelépésre. Másfelől folytatandó az a gyakorlat, hogy a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia további megerősödésével az MTK ontja a labdarúgó-piacra az eladható játékosokat.
– De ha ezeket nyakló nélkül eladják…
– Valóban, akkor ennek a csapat eredményessége látja a kárát, s adott esetben ez a kieséshez is vezethet, mint most is történt.
– Hallom, Pátkai Máté és Urbán Gábor is távozik a csapattól, jóllehet Domonyai László klubigazgató azt mondta, együtt tartják a csapatot az NB II-ben is.
– Nézze, ez – mármint a játékosok adásvétele – a menedzsment dolga. Nekem nagyon szigorú elképzeléseim vannak arról, hogy a tulajdonosnak mivel kell foglalkoznia, és mivel a menedzsmentnek.
Azt gondolom, hogy az lehet még az MTK számára a bevételeket növelő módszer, ha úgy erősítjük meg az MTK labdarúgó-akadémiáját, hogy nem csupán az akadémia elvégzése után négy-öt évvel, többéves magyarországi NB I-es szerepléssel a hátuk mögött lesznek komplett labdarúgók az onnan kikerülő fiatalok, hanem bizony már 19-20 éves korban kész labdarúgók!
Mert nézzük meg az angol, francia, holland, spanyol bajnokságot! Az ottani 19-20 évesek, ha nem is a világelitbe tartoznak, de megállják a helyüket az ottani, magas szintű pontvadászatban. Ha ott képesek 18-20 éves korukra „készre gyártani” a futballistákat, akkor ezt nekünk is tudnunk kell produkálni. Ahogy azt a Manchester United és a Barcelona is teszi.
Ha ez a rendszer működni fog, akkor ezeknek a játékosoknak az értékesítése a jelenleginél jóval nagyobb bevételhez juttatja a klubot, a legtehetségesebbek pedig a felnőtt csapatunkat erősítik majd. Így mindenki jól jár.
A költségvetés a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiát évi 200 millió forinttal támogatja.
Az MTK és a Liverpool FC között 2007-ben kötött megállapodás értelmében – melynek keretében Németh Krisztián, Gulácsi Péter és Simon András is a Mersey partjára került – információink szerint további évi 110 millió forintnak megfelelő összeget fizet a Liverpool a kék-fehéreknek.
Az ebből a két forrásból befolyó 310 millió forint fontos pillére az MTK labdarúgó-szakosztálya költségvetésének.
