Mit számít a szerény költségvetés, a külföldi sztárok – sztárocskák – teljes hiánya! A Paksi FC hónapok óta tartó diadalmenete folytatódik: a Tromső IL elleni felemelő 0-3 után a skót Hearts legyőzésére készülhet az Európa Ligában a tolnai kiscsapat.
Péntek reggel fél nyolckor csak próbaképpen tárcsáztuk a paksi tréner telefonszámát – meglepetésre az első sikertelen kísérlet után pár perccel már vissza is hívott az NB I ezüstérmesének szakvezetője.
– Tessék, Kis Károly vagyok!
– Tromsőből?! Jól fizethetik, ha belefér egy norvégiai telefon…
– Dehogy, most értem haza Paksra, a meccs után azonnal hazaindultunk. Minden percet ki kell használnunk…
– Elnézést, nehezen találom a szavakat a meghatottságtól, még mindig a csütörtök esti – immár sokadik – bravúrjuk hatása alatt állok. Hát hogy is volt?!
– Most, hogy említi, én sem tértem még teljesen magamhoz, pedig elhiheti, nem öntöttünk fel a garatra a 3-0-s győzelmünket követően. Egyszerűen nincs időnk az ünneplésre, olyan sebességgel pörögnek az események.
– Sima volt a 0-3?
– Az elején egyáltalán nem. Csernyánszki hatalmas bravúrral védett az elején, nem is egyszer, de nekünk is voltak helyzeteink már az első félidőben is. A másodikban aztán…
– Hogy is mondta annak idején Verebes mester? Beleszaladtak a késbe…
– Nem szeretnék én ilyen fellengzős fordulatokkal élni, mi továbbra is szerény kiscsapat vagyunk, még ha az eredményeink talán mást is sejtetnek. Egyszerűen játszottuk a saját játékunkat, és berúgtuk a helyzeteinket.
– Tudom, hogy az edzők az ilyesfajta kérdéseket mindig elhárítják, mondván, hogy senkit sem szeretnének egyénileg kiemelni, de mégis: kik voltak a legjobbak?
– Én nem tartozom ezek közé, nincs abban titok, hogy Kiss Tamás élete meccsét játszotta, Csernyánszki parádésan védett, Éger Laci pedig válogatott formában dirigálta a védelmet.
– És Böde Dani? Akit a Real Madridtól a Barcelonáig minden sztárcsapat le akar igazolni?
– Remélem, ez csak költői túlzás volt… Nos, Dani lőtt egy gólt, adott egy gólpasszt, szokott magas színvonalú játékát hozta.
– Marad Pakson?
– Ez nem az én asztalom, augusztus végéig tart az átigazolási szezon, gondolom, ha kap egy olyan ajánlatot, ami neki is, meg a klubnak is megfelel, akkor elgondolkozik rajta.
– Ön mit szeretne jobban, ha a klub kapna egy kocsideréknyi pénzt, vagy ha Böde maradna, és a csapat sem gyengülne meg?
– Ez, ugye, csak álkérdés. Persze, hogy az utóbbit szeretném…
– Bírják a sűrített menetrendet? Vasárnap délután négykor Székesfehérváron a bajnokkal találkoznak.
– Most mit mondjak? Nem siránkozunk, játsszuk a meccseket, pedig nincs meg az előírt 72 óra a tromsői mérkőzés és a fehérvári bajnoki között. Majd a vezetőink eldöntik, kérik-e a halasztást, bár ebben az esetben a Videoton már a második fordulót hagyná ki egy hét leforgása alatt. De legalább olyan kellemetlen, hogy csütörtökön már a skót Hearts csapatát fogadjuk.
– Már amennyire kellemetlen az, hogy még mindig állnak az Európa Ligában…
– Nem, az cseppet sem kellemetlen, csak nekünk nem olyan tág a keretünk, mint néhány riválisunknak, nem könnyű pihentetni a kulcsjátékosainkat.
– Mégis, „élesben” hány játékosra számíthat?
– Erre a kérdésre hadd ne válaszoljak, egyfelől, mert senki sem előbbre való a többinél, másfelől nálam aki tagja a keretnek, az teljes értékű tag.
– Mit vár vasárnap délután a Sóstói-stadionban, a bajnoki arany- és ezüstérmes csúcsrangadóján?
– Nézze, a Videoton az esélyes, bombakerete van Paulo Sousának, másfél nappal többet is pihenhetnek, mint mi, de én már annyi csodát megéltem az utóbbi hónapokban. Ligakupa-győzelem, bajnoki ezüstérem, két fordulón túljutni az EL-ben – most már kezdem azt hinni, bármi megtörténhet.
