„Tudatos, végiggondolt folyamat eredménye a bukás”
Krausz Tamás az egyik legemblematikusabb – tagadhatatlanul az egyik legvérmesebb – MTK-szurkoló. A történészprofesszor fájdalmasan éli meg kedvenc csapata kiesését, amelynek meccseit 59 éven át látogatta. Így, múlt időben, mert április 2-i MTK-Siófok meccs óta kerüli a Hidegkuti-stadiont.
Véletlen kiesésről, vagy egy modell csődjéről beszélünk az MTK búcsúja kapcsán?
Az a modell, amelyet a magyar futball megmentésére képzeltek el tíz-tizenöt évvel ezelőtt, s amelyet Várszegi Gábor nevével kapcsoltak össze, kétségtelenül megbukott. Először is kiderült, hogy ez a modell nem ment meg egy NB I-es csapatot, ugyanis ennek az a lényege, hogy a magántőkés vállalkozó úgy kezeli a sportklubot – futballklubot -, mintha egy olyan káefté lenne, mint egy szemüvegüzlet. Ebből következik, hogy ebben a modellben nem számít a szurkoló. Ha viszont nem számít a szurkoló, akkor bármikor fel lehet számolni egy ilyen klubot. Amikor a befektetett összeg visszatérült – márpedig másfél évtized alatt bőségesen visszatérült -, akkor immár nem érdemes tovább kockáztatni, mert a magyar futballról időközben kiderült, hogy nem piacképes.
Óvatos kockázatvállalás
Pedig anno Várszegi kockáztatott, méghozzá 1997 nyarán, amikor a Rosenborg ellen egy hajszál választotta el a csapatot a BL csoportkörébe jutástól.
Igen, de egy ponton megállt a kockázatvállalásnál. Azon a ponton, hogy az általa összevásárolt csapat csak magyar szinten volt versenyképes. Ha ott még – a Rosenborg-meccs tapasztalataiból okulva – néhány poszton megerősíti az MTK-t, talán előbbre léphetett volna. Ezt azonban már nem kockáztatta meg, másfelől viszont egyértelművé vált számára, hogy azzal a befektetési szinttel, amit addig vállalt, nem lehet nyereségessé tenni az üzletet. A Debrecen – illetve a Debrecen tulajdonosa – egy lépéssel tovább ment a kockázatvállalásban, be is jutott a BL-csoportkörbe, de ott már semmi sem mentette meg attól, hogy pofozógép legyen.
Mi a konklúzió?
A magyar futball bizonyos értelemben rosszabb helyzetben van, mint korábban bármikor volt, hiszen a sokak által kiútnak szánt és hitt hazai magánbefektetői modell végérvényesen megbukott. De térjünk vissza az MTK-hoz. Nos, a Várszegi-modell másik problémája, hogy óhatatlanul átlátható. Vagyis, ha már nem hoz profitot, vagy csak csökken a profit, akkor nem kell semmiféle okra hivatkozni, hanem a tulajdonos egyszerűen felszámolja a futballcsapatot úgy, hogy írmagja sem marad.
Elszámolás – felszámolás?
Merthogy a tulajdonos senkinek sem tartozik elszámolással?
Igen, senkinek, de nem ez a legfőbb gond, hanem az, hogy a futballkultúra ilyen módon újabb veszteséget szenved el. Hiszen ha egy ilyen patinás klubot felszámolunk, akkor – az iménti példából kiindulva – nem egy szemüvegüzletet számolunk fel, hanem a magyar futballtörténelem egy jelentős darabját. Azt az évszázados futballkultúrát is kisöprik, amellyel azért lehetne a magyar futballban gazdálkodni.
Felszámolást említett…
Az MTK valójában a megszűnés szélén áll, üzleti megfontolás tárgya lett a Hidegkuti-stadionban minden. Ebben a modellben a veszteség a társadalmi oldalon halmozódik fel, a nyereség pedig a magánoldalon.
Akkor hát törvényszerű volt az idei végkifejlet? Hiszen egyesek bírói tévedésekre, egyéb külső körülményekre is fogják a kiesést.
Ugyan… Itt lehet látni a folyamatot, a bíróknak semmi köze nincs ehhez – ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem fújtak olykor a terhünkre. És a kiesésnek az edzőhöz sincs semmi köze, Garami József mindent elkövetett a bennmaradás kiharcolásáért. Itt a modell a felelős. Hiszen a tulajdonos a 2008-as bajnokcsapatot olyan mértékben kiárusította, hogy csak az a két valódi futballista maradt meg hírmondónak – Kanta József és Pál András -, akik három éve folyamatosan sérültek.
Miért baj a külföldre szerződés?
Önmagában nem baj, csakhogy másod- és harmadosztályú csapatokhoz kerültek az MTK-játékosok, egy-két szerencsésebb első osztályú csapat kispadjára, azaz a magyar futball semmit sem profitált a kiszerződésükből. Egyenes út vezetett a bukáshoz, az is csoda, hogy csak most esett ki az MTK, s nem egy évvel korábban. Mindez be volt programozva a rendszerbe. olyan nem létezik, hogy egy csapatot eladsz, s a veszteséget nem pótolod. Itt egy tudatos politikával állunk szemben.
Kicsavarták az utolsó cseppet is
Közgazdasági példával élve: nem biztosítod a bővített, de még az egyszerű újratermelés feltételeit sem?
Tulajdonképpen a rendszerváltás óta ez megy a magyar futballban. Kicsavartuk a termékből, az áruból az utolsó cseppet is, majd a szemétkosárba dobtuk. És utána a munkavállalókkal együtt szélnek eresztjük az egész kócerájt – itt most a munkavállalók alatt a szurkolókat értem… Ebben az idényben kevesebb szurkoló járt az MTK meccseire, mint korábban a történelemben bármikor. A drukkereket nem lehetett becsapni, ők tudták, hogy nem számítanak.
Akkor tehát itt nem egyszeri kisiklásról beszélünk, hanem az MTK haláláról?
Mondjuk azt, hogy elsorvadásáról. Mindez egy nagyon tudatos, végiggondolt folyamat végeredménye.
Garami tényleg nem hibás? Tévúton jár, aki őt hibáztatja?
Szerintem feltétlenül. Ehhez a modellhez ugyanis hozzá tartozik az is, hogy bár pontosan fizetnek a játékosoknak, de roppant keveset. Legendásan alacsony a játékosok fizetése az MTK-nál. Ettől kezdve, ha nincs semmilyen anyagi ösztönző, akkor azt a kis pluszt – ami a bennmaradáshoz szükséges – már nem képes hozzátenni a labdarúgó. S ehhez mi köze lenne szegény Garami Józsi bácsnak, az elmúlt húsz év legjobb magyar edzőjének? Semmi.
Hogyan tovább?
Ötvenkilenc éve járok a Hungária körútra, de a Siófoktól elszenvedett 2-1-es vereség végleg elvette a kedvemet.
Vége? Nem jár ki az MTK-meccsekre?
Minek? A többi szurkolóval együtt én is úgy érzem, hogy megaláztak bennünket. S ha a szurkolót megalázzák, s ez tudatosul benne, akkor rákényszerül arra, hogy inkább a … Barcelona-meccseket nézze.
Ha Várszegi Gábort kivesszük a képletből, akkor nincs semmilyen mód az MTK továbbéltetésére?
Nem vagyok menedzser, nem értek a vállalatgazdasághoz, de azt látom, hogy ha az állam nem vállal szerepet, akkor nincs esély. Várszegin kívül pillanatnyilag nem látok olyan erőket, amelyek az MTK-t működtetni szeretnék.
Mintha a fővárosi futball úgy általában is marginális szerepbe kényszerülne.
Nézze, a vegetálás szintjén még egy darabig fenn lehet tartani a budapesti futballt, de ez már nem kínál igazi futballélményt. Igen, magam is úgy látom, hogy a fővárosi futballt felszámolják, vagy hagyják elsorvadni, s inkább vidékre tevődik át a súlypont. Üzleti alapon reménytelen a helyzet, ezt bebizonyította a Várszegi-modell bukása, tehát valami harmadik utat kellene találni. Ha egyáltalán érdemes még a labdarúgást Magyarországon fenntartani.
Érdemes?
Nem tudom, mert egyre kevesebb a szurkoló. Óriási vérveszteséget szenvedett a magyar labdarúgás. A Vasas-, a Honvéd-pályán is százak lézengenek, az Üllői úton háromezren, szóval, nem csak és kizárólag MTK-jelenséggel állunk szemben. Nem vagyok optimista, a bajnok Videoton ezres közönsége is ezt borúlátásomat támasztja alá. Marad a Barca…
