Cseréljük ki a gyakorlat megkezdését jelző hangot egy légvédelmi szirénáéra!
– futott körbe a frankfurti ritmikusgimnasztika-világbajnokság előtt egy kezdeményezés a közösségi médiában. Természetesen nem mindenkinél, „csak” az orosz versenyzők esetében. Ebből is látszik: nem mindenkinek tetszik, hogy az orosz–ukrán háború kirobbanása után kizárt, majd csak semlegesként, sok feltétellel visszaengedett orosz versenyzők immár hazájuk neve alatt szerepelhetnek – bár Frankfurtban (elvileg) zászlót nem bonthatnak.
Az sportág brazil–argentinja
Ritmikus gimnasztikában járatlanok számára nagyjából úgy lehetne leírni a sportági orosz–ukrán rivalizálást, mint futballban a brazil–argentint. Két meghatározó, káprázatos eredménysorú iskola, két eltérő elképzelés arról, hogy miként kellene kinéznie a sportágnak, számtalan egymásnak feszülés. Ha a Szovjetuniót kivesszük a számításból, akkor az rg-világbajnokságok első (Oroszország) és harmadik legeredményesebb (Ukrajna) nagyhatalmáról van szó. Az olimpiákon kiosztott 19 rg-aranyérem több mint fele e két ország versenyzőinek nyakába került (főként az oroszokéba).
Az ezredfordulótól 2020-ig az oroszok szinte teljes dominanciát építettek ki minden elképzelhető – sportszakmai, sportdiplomáciai – eszközzel, ám hegemóniájuk a tokiói olimpián megingott, 2022 után pedig el voltak tiltva a nemzetközi porondtól. Az rg-birodalmukat kiépítő Irina Vinert (az oligarcha Aliser Uszmanov volt feleségét) az eltiltás alatt eltávolította a hatalomból Vlagyimir Putyin (ex?)élettársa, az olimpiai bajnok Alina Kabajeva, így azt kimondhatjuk, hogy a politikától nem távolodott el jobban az orosz ritmikus gimnasztika az elmúlt években… Kabajeva szankciós listán szerepel, hivatalosan a szövetségben nincs szerepe, de informálisan ő az orosz rg irányítója.
Meggyötörte és felszabadította az orosz–ukrán háború a világ legszebb sportágát
– írtuk 2023-ban, a valenciai világbajnokság előtt. A háború átrendezte az erőviszonyokat:
