Az elmúlt napokban bármit megtett volna az ember, hogy kiszabaduljon a 40 fokos kínzókamrából – gyakorlatilag bárhová, ahol elviselhetőbb a klíma. Hogy a vízpartok és strandok (vagy a légkondicionált helyiségek) helyett érdemes-e pont most erdőbe menni, az jó kérdés: egyrészt tény, hogy ott valamivel hűvösebb van, másrészt a rekordközeli hőmérséklet mellett legfeljebb a gyakorlott és edzett túrázóknak, futóknak javasolt a több órán át tartó sportolás. És még nekik is fokozottan érdemes figyelniük a testük jelzéseire. De ha egy kicsit visszaesik a hőmérséklet, már tényleg lehet az erdőben enyhülést keresni – a nyári túrázás szabályait figyelembe véve.
Mielőtt továbbhaladnánk, adjuk át a szót Sztrókay Lajos turista-írónak! Sztrókay a Hochkönigről szóló, a Magyar Turista Élet című folyóiratban megjelent cikksorozatában érzékletesen fogalmazta meg, milyen volt terepen átélve az 1928-as „Jahrhunderthitze”, azaz a korszak egyik nagy hőhulláma, amely a mostanihoz hasonlóan Európa-szerte súlyos gondokat okozott. A magyar alpinisták a magashegyekben sem találtak megkönnyebbülést.
„Délután a legnagyobb meleg idejében indultunk Bischofshofen kihalt utcáin át a hegyekbe. Az üzletek is zárva voltak, ablakredőnyök mindenütt leeresztve, és aki tehette, az árnyékos helyeket kereste fel a két hete tartó kánikulában. A városból a hegyek közé érve, ott is ugyanazokat a viszonyokat találtuk. Őrjítő hőség a szabadban, fullasztó meleg az erdőben. Az égboltozat mély kék színével a legtökéletesebb mozdulatlanságban terpeszkedett fölöttünk, s a nagyfokú szárazságban semmi néven nevezendő páraképződés nem indulhatott meg. A forró levegő ólomsúllyal feküdt rá mindenre, szinte a mellet nyomta és elszorította a torkot. Zárt sziklafalak között, köves medencékben a hőguta környékezett, de a magasba tekintve nem látunk mást, csak sziklát és sziklát, bárhová tekintettünk; szürkésfehér és vöröses sziklatengert, ami a nap izzó fényében szemet kápráztató megvilágításban tündökölt. Útvonalunkon csodálatosképen sehol forrás vagy patak, mintha minden kiszáradt volna. Testünkről patakokban csurgott az izzadtság, és azon csodálkoztunk, hogyan képes az emberi szervezet ennyi nedvességet kiválasztani. Kulacsainkban rosszízű átmelegedett víz lötyögött, nem kívántuk megízlelni, (…) a legkellemetlenebb az volt, hogy az a kevés árnyékos hely, ami akadt, nem hűsített, sőt, a megrekedt izzó levegő nehézzé tette a lélegzést.”
A korabeli beszámolókból tudjuk, hogy a magyar turistaság nagy része a hőségriadó idején inkább átváltott a vízisportokra, és az ősz hozta el a fő túraszezont. Manapság felszerelés és infrastruktúra terén is jobbak a lehetőségeink, illetve a hosszabbodó meleg időszakokat tekintve egyre nehezebb kikerülni a forró nyári túrákat. Hogy mire lesz szükségünk egy jól sikerült nyári kiránduláshoz? Menjünk logikai sorrendben!
