Németh Ferenc 1936. április 4-én, Csepelen született. Tizenegy éves korától focizott, úszott és atletizált is. 1954-ben egy labdarúgó-mérkőzésen figyelt fel rá Benedek Ferenc, a Csepeli SC öttusaedzője, aki rábeszélte, hogy induljon egy háromtusaversenyen.
Miután a felnőttek között harmadik helyen végzett, sportágat váltott, és megtanult lovagolni, lőni és vívni is – utóbbi kettőben jeleskedett, de a lovaglás nem lett erőssége.
1960-ban a csúcson
Sportpályafutása alatt számos sérülés érte. Az 1959-es világbajnokságra csuklótörés miatt nem jutott ki, az 1960-as római olimpia előtt egy filmforgatáson lovával hatalmasat bukott, és szalagszakadást szenvedett.
„Csóró fizetésünket filmezéssel egészítettük ki. Tudtunk lovagolni, vívni, ezért sok történelmi filmben szerepeltünk. Az emlékezetes esetnél Várkonyi Zoltán dublőre voltam a Don Juan kalandjai című filmben.
Egy szökőkutat kellett átugratnom, de mivel előtte homokkal felszórták a betont, a lovam megcsúszott, én pedig hatalmasat estem. Ráadásul a sérülésemet titkolnom kellett, mert az olimpia közelsége miatt a szövetség megtiltotta a filmezést
– nyilatkozta 2012-ben a Magyar Hírlapnak.
A baleset ellenére igen jól felkészült a játékokra, az olimpia előtt megnyerte a római nemzetközi versenyt. Az olimpián lovaglásban akadályt vert, lövészete nem sikerült jól, de vívásban második lett, s az úszás után, az utolsó szám, a futás előtt 110 pont hátránnyal állt az amerikai Beck mögött.
A rendkívül nehéz terepen kialakított pályán végül már csak akaratereje vitte előre, s óriási időt futva, 5024 ponttal megnyerte az egyéni összetett versenyt, ezzel ő lett a magyar öttusasport első egyéni olimpiai bajnoka.
Csapattársai közül Nagy Imre 4988 ponttal a második, Balczó András 4973 ponttal a negyedik helyen végzett. Természetesen a magyar csapat is a dobogó legfelső fokára állhatott fel, Németh pedig az első öttusázóként nyert egy olimpián két aranyérmet.
Arcanum Újságok
Visszavonulás szívizomgyulladás miatt
Az 1961-es moszkvai világbajnokságon a lovaglás előtti bemelegítésnél megsérült, és visszalépésre kényszerült, s két évvel később egy szívizomgyulladás után orvosi tanácsra visszavonult a versenyzéstől.
1962-ben a Testnevelési Főiskolán szakedzői, 1978-ban vívó szakedzői diplomát szerzett, 1964 és 1968 között a Magyar Öttusa Szövetség főtitkára volt, majd visszatért Csepelre, és egykori edzőjével, Benedek Ferenccel sportiskolát nyitottak.
Tanítványai közül Villányi Zsigmond, aki a müncheni olimpián csapatban ezüstérmes lett, és a junior világbajnok Borlai György ért el kiemelkedő sikereket.
A sporttól sohasem szakadt el
1987 és 1990 között Kuvaitban edzősködött, majd a Nemzetközi Öttusa Szövetség adminisztratív tanácsának tagja lett, hazatérve ismét a csepeli vívás ügyének szentelte magát. 1996-ban ment nyugdíjba, de tovább segítette a csepeli vívást, új vívómester-generációt nevelt föl, melynek tagja két fia, a korábbi válogatott tőröző Zsolt és Tamás is.
Két fia mellett menye, Jánosi Zsuzsa is vívott, aki a világbajnoki címig vitte, négy unokája vív és focizik.
A sporttól sohasem szakadt el, a MOB Mező Ferenc Sportbizottságának (korábban Mező Ferenc Közalapítvány Kuratórium) tagja, rendszeresen részt vett a MOB és a Magyar Öttusa Szövetség rendezvényein. Munkásságáért 1992-ben a Csepel SC-től Aranygyűrűt kapott,
1997-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet vehette át. 2009-ben kiemelkedő sportteljesítménye elismeréseként, valamint az öttusa sportágának öregbítése, népszerűsítése területén folytatott eredményes szerepvállalásáért az akkor alapított Papp László Budapest Sportdíjban részesült.
Forrás: Nemzeti Archívum Sajtóarchívuma
