A harminc indulót 15 párba sorolták, közvetlenül a jégfelújítás utáni kilencedikben szerepelt Kim, aki az előző két olimpián még dél-koreaiként bronzérmes lett ebben a számban. A mezőny első felében a lengyel Vladimir Semirunniy bizonyult a leggyorsabbnak, de az 1:45 perces határt ő sem tudta áttörni.
A 26 éves Kim, aki a kínai Liu Han-pinnel futott azonos futamban, elképesztően bekezdett, féltávhoz közelítve kereken két másodperccel volt gyorsabb az addigi éllovasnál, és ez a különbség alig csökkent a harmadik körben.
Kínai siker olimpiai csúccsal
Elsőként két párral később a holland Joep Wennemars – és vele együtt az olasz Daniele Di Stefano – múlta felül, méghozzá előbbi több mint két másodperccel, mert ő végigbírta az első három körben diktált tempót, ráadásul az 1:43.05 perces olimpiai csúcs már a dobogó szempontjából is mérvadó volt.
A 13. párban eldőlt, hogy másodjára nem védi meg a címét Phjongcshang és Peking bajnoka, ugyanis a holland Kjeld Nuis bár megjavította honfitársa eredményét, de elmaradt a vele együtt korcsolyázó kínai Ning Csung-jentől, aki áttörte az 1:42 perces határt is.
A 14. pár résztvevői még Kimtől is elmaradtak, aki így ötödik helyről várta az utolsó két versenyzőt, Stolzot és a norvég Peder Kongshaugot. A tengerentúli klasszis végig hátrányban volt Ninggel szemben, akitől végül 77 századdal maradt el, így bár bejött másodiknak, de nem tudott triplázni, ami eddig csupán honfitársának, Eric Heidennek sikerült 1980-ban.
Mivel a skandináv versenyző is jobb időt ért el Kimnél, így a magyar gyorskorcsolyázó hetedik lett. Ez azt jelenti, hogy Magyarországnak továbbra is egyetlen olyan gyorskorcsolyázója van, aki pontszerző helyen, azaz a legjobb hat között végzett, méghozzá Pajor Kornél, aki negyedik lett 10 000 méteren az 1948-as, St. Moritz-i játékokon.
(MTI)
