„Úgy éreztem magam, mint egy filmben: nagyon gyors volt, végtelennek tűnt, és közben pontosan úgy zajlott, ahogyan reméltük az elmúlt években. A szövetség hatalmas kampányt tett a torna köré így, hogy hazai pályán játszhattunk félig, óriási reflektorfényt kaptunk, gyakorlatilag minden rólunk szólt, rengetegen szurkoltak értünk, igaz, közben azt is éreztük, hogy sokan azt várják, vagy arra számítanak, hogy leszerepelünk, szóval hatalmas volt a nyomás” – nyilatkozta a Fradi.hu portálnak.
Az interjúban úgy fogalmazott, ő úgy nőtt fel, hogy mindig azért akart harcolni, hogy érmet szerezzen Németországnak.
„Az elmúlt években végig erről álmodtunk, hogy végre átlépjük a mágikus határt, hogy bejutunk az elődöntőbe, de eddig nem sikerült. Mindig nagyot álmodtunk, aztán csalódottan mentünk haza, pedig szerintem többször is eléggé minőségi volt a keretünk.”
Példaképek szeretnének lenni
Most abban bízik, hogy ez a vb-ezüst nagy lökést ad a német női kézilabdának, amely hazájában sohasem esett olyan megítélés alá, mint a férfi szakág. De ez a siker meghozhatja a női egyenlőséget végre, példaképek szeretnének lenni, és a következő években kiderül, hogy sikerrel jártak-e.
„Amikor hazajöttünk, az őrületes volt. Rotterdamból Dortmundba utaztunk, ott pedig teljesen ismeretlen emberek jöttek oda az utcán, gratuláltak, sokan majdnem sírtak vagy csak könnyes szemmel mesélték, hogy lenyűgözte őket a teljesítményünk, és hogy mit váltott ki belőlük, hogy láthattak minket, szurkolhattak nekünk. Ez azért is különleges, mert Németországban csak az utolsó három meccset közvetítette közszolgálati tévé – a döntőt majdnem hatmillióan nézték, ez óriási szám, főleg Németországban, női kézilabda esetében.”
Édesanyja nyomdokain
Amit a világbajnokság alatt sokszor felemlegetett és megírt a sajtó (többek között a 24.hu is), hogy Emily most abból a szempontból utolérte édesanyját, Andrea Bölköt, hogy szintén világbajnoki döntőt játszhatott.
„Nagyon sokszor megkaptam ezt a kérdést a torna alatt, hiszen legutóbb ők jutottak vb-döntőbe, igaz, ők meg is nyerték. Történelmi volt, és szerintem nagyon klassz, hogy ez megtörtént, hogy meg tudtuk ismételni a teljesítményüket, még ha nem is teljesen, de ez az ezüst valójában aranynak érződik.”
