Az Arsenal 1933-ban, 1934-ben és 1935-ben sorra bajnoki címet ünnepelt, e három évadban összesen 308 gólt szerzett. Aztán 1936-ban csak hatodik lett, igaz, az FA Kupát elhódította.
Feleki László, a Nemzeti Sport újságírója – később főszerkesztője –, aki 1938-ban, az első magyar vb-ezüst évében tanulmányúton volt az ágyúsoknál, azt jelentette Albionból: „Az Arsenal túlságosan is sokat töltött a siker tetőfokán ahhoz, hogy nemcsak rajongói, hanem irigyei is legyenek nagy számmal. Sokan már a futball népszerűségét féltették az Arsenal sorozatos sikereitől.
Az angol futball nagysága éppen örök változatosságában rejlik.
Ha egy csapat kisajátítja magának az elsőséget, nem vezet-e ez hanyatlásra? A többi csapat féltékeny az Arsenalra. Sokallják a sikerét, a népszerűségét. Minden csapat legfőbb vágya megverni az Arsenalt. A leghőbb vágya pedig a londoni csapatoknak, a Chelsea-nek, a Charltonnak, a Brentfordnak, a Fulhamnek, a Tottenhamnek.”
Ezzel együtt kilencven éve, 1935. december 14-én a nagy idők köszöntek vissza. Sőt már-már csodát látott a birminghami Villa Park 60 891 nézője, mert
Igaz, az Aston Villa akkor esett ki először az első osztályból. Mai szemmel hihetetlennek tűnik a korabeli végeredmény: 1. Sunderland, 2. Derby County, 3. Huddersfield Town, 4. Stoke City, 5. Brentford.
A Liverpool 19., a Manchester United másodosztályú bajnok volt.
