Ugyan sokféle hír terjedt az elmúlt egy évben Milák Kristóf kapcsán, arról, hogy mennyit edz vagy nem edz, kivel készül, a magyar klasszis így is megismételte a tokiói eredményét: arany- és ezüstérmet nyert párizsi olimpián. Bár fő számában, 200 pillangón a második helyre szorult, 100 pillangón viszont az ő hajrája ért aranyat.
A 24 éves Milák régóta nem nyilatkozik, ezúttal is hiába várta mindenki, sem a televíziós társaságoknak, sem a rádiónak vagy az írott sajtónak nem értékelte az elmúlt napokat, a nemzetközi sajtó is hiába várta, hogy kicsikarjon pár szót az aranyérmestől. Így Sós Csaba, az úszók szövetségi kapitányának véleményét kértük ki a 100 méteres pillangóúszás döntőjéről, meg úgy eleve Milák Kristóf és a magyar úszóválogatott olimpiájáról.
„Az öröm pillanataiban nem akarok elemezni. Egy biztos, ő a harmadik magyar úszó, aki két egymást követő olimpián tudott nyerni, még ha nem is ugyanabban a számban. Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás mellé emelkedett. Közben bejött egy új olimpiai bajnok is, Kós Hubert, és ha megnézzük, mennyire más útvonalon jöttek, akár Hosszú Katinka, akár Kós, akár Milák,
akkor azért ki merem jelenteni, hogy a magyar rendszer a világon a legrugalmasabb.
Adta magát a kérdés, hogy a kapitány váltott-e pár szót Milákkal, akár a napokban, akár az aranyérme után. Sós Csaba elsőre azt felelte, szóljon neki, aki tudott az úszóval beszélni, majd komolyra fordítva a szót azzal folytatta, ilyen helyzetekben nem érdemes zavarni a sportolókat. „Beszélni eddig is akkor beszéltem vele, ha ő akarta. Ha akarna, akkor velem most is tud” – mondta.
Sós mindig elismerően beszél Milák Kristófról, akitől megint olyat látott, ami lenyűgözte őt.
Világszám, ahogy úszik, ilyet a Földön nem láttam. Ha most technikai elemzést csinálnánk, kiderülne, hogy hozzá képest mindenki másodosztályú pillangóúszó. Olyan egyedi, kiváló technikája van, amit még nem láttam. Vagy mégis, mert én még láttam Tumpek Györgyöt [aki 1956-ban bronzérmes volt 200 pillangón az olimpián].
Milákot 200-on lehajrázta a későbbi győztes Léon Marchand, most viszont ő gyújtotta be a rakétákat a táv második felén, mert bár negyedikként fordult, a második ötvenen 25 századot adott az ezüstérmes Josh Liendónak és a jó benyúlásának köszönhetően győzni tudott. Amikor arról faggatták Sóst, hogy az első hossz során biztos volt-e abban, hogy Milák megnyeri az aranyat azt felelte, még véletlenül sem, de utána sem, azonban jól jött ki neki a fal.
Sós Csaba maga is többször elismerte, hogy minimális tudás van a birtokában arról, hol és hogyan edz Milák Kristóf, így joggal merült fel a kérdés, hogyan látja a saját helyzetét a szövetségi kapitány.
Teljesen mindegy, hogy velem mi van. Megvan a két arany, meg az egy ezüst, köszönöm szépen, megoldom a magam életét
– mondta Sós Csaba, aki azzal folytatta, ahhoz, hogy korrektül tudjon válaszolni minden kérdésre, tudnia kéne, hogy mit csinált Milák Kristóf a felkészülése során.
De én se tudom, hogy készült. Egyszer majd valószínűleg megtudjuk, akkor majd lehet elemezni, de ettől még távol vagyunk jelenleg. Úgy nem tudok nyilatkozni, hogy csak az én oldalamat ismerem, mert a rendelkezésemre álló információból nem következett volna az, amit láttam. Ahogy Kemény Dénes mondta, fel kell nézni az eredményjelzőre, a többi duma. Ez a duma még hátra van. Találgatni tudok, de annak meg nincs értelme
– nyilatkozta a kapitány, aki úgy látja, a magyar úszósport most a csúcs és az átlagos teljesítmény közötti szinten van, viszont szerinte klasszis magyar úszó mindig volt, van és lesz, ehhez elég megnézni az ifjúsági Eb-k, az EYOF-ok eredményeit, mert azokon mindig vannak magyar tehetségek.
Az a kérdés, hogy fel tudjuk-e vinni őket a csúcsra, mint Selmeci Attila vitte Milákot, vagy Virth Balázs vitte őt még magasabbra. Utána saját utat választott, de mi azt is toleráljuk. Lehet ezt persze kritizálni, de mégiscsak eljutott idáig, és amíg ez így van, addig azt hiszem, nincsen baj. Amint az Úszó Nemzet Program felfut rendesen, az tíz-tizenöt évre megoldja a magyar úszás alapját.
Sós Csaba szerint Magyarországon van legalább tíz világszínvonalú edző is, történt most bármi is a párizsi olimpián. Milákra utalva megjegyezte, hogy Plagányi Zsolt nevelte, aztán Selmeci Attila vitte fel a világ tetejére, Virth Balázs pedig meg még magasabbra, miközben mindegyiküknek voltak még más úszóik is.
Lehet, hogy van valami új dolog a fejében, ami jó volt neki. De ami majd nagy elemzést kíván, hogy mindez csak neki jó-e, mert azért Milák Kristóf nem születik olyan gyakran. Nagy kérdés, hogy ez jó lehet-e másnak is, amihez mélységében kellene ismerni, hogy ő milyen felfogás alapján készült, vagy ha voltak segítői, akiket nem láttunk, ők mit mondtak neki, Kristóf mit érzett ezek után és azt hogy valósította meg. Sok a kérdőjel, viszont nem akarok ünneprontó lenni. Két szép arany, egy szép ezüst, ez átlag fölötti teljesítmény.
Volt a magyar úszócsapat részéről két olyan nyilatkozat, amire sokan felkapták a fejüket. Az egyiket Késely Ajna adta, aki arról beszélt, el kellett fogadnia, hogy nem ő lesz a világmegváltó úszó, a másikat pedig Kós Hubert, aki a 200 háton aratott sikere után úgy fogalmazott, Amerikában tanították meg arra, hogy a döntőben kell jól úsznia.
Ezekre azt tudom mondani, hogy más lett a világ. Kós nyilatkozata azért érdekes, mert Magyarovits Zoltánnal is nyert Európa-bajnokságot. Ő inkább azt tanulta meg Bob Bowmannél, amit máshol nem lehet: négy-öt olimpiai bajnokkal edz.
Itt közbeszúrtam, hogy a magyar edzői karnak milyen tanulságokat kell levonnia a párizsi olimpiából, van-e esetleg terv arra vonatkozóan, hogy átbeszéljék az itthoni edzéstervet és utánpótlásképzést, hogy az említett versenyhelyzet Magyarországon is meglegyen a felkészülés során. Sós erre úgy reagált, mást sem csinálnak az olimpián a magyar edzőkkel, mint minden este erről beszélgetnek.
Nem marad így, ahogy most van, és nem azért, mert ez rossz lenne, hanem lehet jobban, hasznosabban és eredményesebben csinálni. Sok dologban egyetértünk, most az a kérdés, hogyan csináljuk, mert vannak azért mások is. Mehetek én előre a csatában, ha a többi nem jön
– felelte Sós, aki példaként hozta fel, hogy három évébe telt, mire el tudta érni az összes edzőnél, hogy legyen rövidpályás utánpótlás bajnokság, mert az segíti az úszókat fordulóknál.
Mindegyik amerikai kimegy 15 métert a víz alatt, de az a magyar is, aki Amerikában készül. Itthon is meg tudjuk mondani, mit csináljanak, csak nem ugyanaz a helyzet egy edzésen mint a versenyen, és az amerikai egyetemi rendszerrel nem tudunk versenyezni. De nem is az a dolgunk, nekünk egy-egy klasszis úszónk van, őket kell felvinni a csúcsra
– mondta Sós Csaba, aki a két arany és egy ezüst után elégedett a magyar úszók párizsi szereplésével.
