A ritmikusgimnasztika-versenyeknek gyakran a vasárnap a legjobb napja. Nincs már irgalmatlan hosszú versenynap – a feszített, tornászokat, edzőket, bírókat, szervezőket végletekig kimerítő menetrend az Eb-k és vb-k egyik nagy problémája –, csak a krém versenyez, ünnep ez a legjobb versenyzők részvételével.
Azért dráma így is van. Például ott van Sofia Raffaeli. A zseniális olasz tornásznő nagyon jól versenyzett ezen az Eb-n, bár lemaradt a bolgár Sztiliana Nikolova mögött a vágyott összetett aranyról. Karikával esélyes, erre kidobja a szőnyegen kívülre a szert, nagyot fut a pótszerért, az eredeti karika visszajön a szőnyegre, majd a pótszert is elejti – rg-pokoljárás ez nagyjából 20 másodpercben… A közönség sokat látott tagjai is nagy szemekkel nézik az eseménysort, Raffaeli megsemmisülten üldögél a pontszámát várva. A bolgárok elviszik az aranyat (Borjana Kalejn) és az ezüstöt (Nikolova), az olasz a mezőny végén.
Aztán Raffaeli kimegy labdával és minden dühét beleadja; a közönség tombol kint, a „vulkán” (az egyik beceneve ez) tombol bent, a végén hatalmas mosoly, az edzők egymás nyakában. Az élre áll, és ott is marad.
Pigniczki Fanni meg bejön a második helyre, ami akkora sikoltozást okoz, hogy többen befogják a fülüket, jobb a békesség (és a hallás megőrzése) alapon. A vb-bronzérmes magyar klasszis szombaton, az egyéni összetett versenyben saját bevallása szerint élete legjobb labdagyakorlatát mutatta be; most ugyanúgy szárnyal, és még jobb pontot kap! Mivel utána az ukrán Taiszija Onofriijcsuk ejt egy nagyot, már biztos a magyar érem az utolsó gyakorlat előtt!
Ez a felnőtt Európa-bajnokságok negyedik magyar érme, az első hármat – 1988-ban, 1992-ben, 1993-ban, mind bronz – a kéziszercsapat szerezte. Ez az első magyar egyéni, felnőtt érem a kontinensbajnokságok történetében, egyben a valaha volt legjobb magyar eredmény is az Eb-ken.
A tornászokon meglátszott a kimerültség, ami rányomta a bélyegét a buzogányfináléra (az izraeli Daniela Munits nyert a lengyel Liliana Lewinska előtt, abszolút nem papírforma-eredmény), majd jött a kitűnő színvonalú szalagdöntő, amiben a tavalyi világbajnokságon taroló, Budapesten viszont egyenetlen teljesítményt nyújtó német Darja Varfolomeev diadalmaskodott. Utolsó versenyzőként Pigniczki Fanni sétált ki az arénába. Az MTK tornásznője még utoljára kiélvezhette a hazai szurkolói támogatást, és ötödik helyével zárta a magyar válogatott remek Eb-szereplését. Aztán már csak a zsúfolt interjúzónán kellett átverekednie magát.
„Tegnap azt mondtam, az volt életem legjobb labdagyakorlata, most már az hátrébb csúszott, mert ez lett az! Még jobban sikerült, mint a tegnapi, és ez hatalmas öröm! Különösen azért, mert sikerült egy olyan forgást végrehajtani, amiből általában edzésen is csak hármat csinálok – most viszont annyira gyors voltam, hogy négyet tudtam, ez plusz három tizedet jelentett, ami azért sokat számít egy döntőben. Nagyon örülök, hogy olyat tudtam véghez vinni, amit még soha.
Ma sokkal felszabadultabb voltam egész nap, boldogabbnak éreztem magam – talán, mert gyereknap van –, a szurkolói támogatás is átjött, ez sokat jelentett
– kezdte értékelését az immár Eb-ezüstérmes tornásznő.
„A bevonulásnál mindent hallottam, de utána igyekeztem kizárni a közönségzajt; a gyakorlat közben akkor hallottam a tombolást, amikor elkaptam egy-egy dobást. De igazából a gyakorlat végén tudtam rendesen figyelni arra, ami a csarnokban volt, és akkor tudatosult bennem, hogy ez tényleg jól sikerült. Az az érdekes, hogy előzetesen inkább azzal kalkuláltam, hogy szalaggal lehet esélyem, mert az az utolsó döntő, és aki mindegyikben szerepel, az talán elfárad a végére. De a tegnapi magas pontszámom adott egy plusz lökést, és azt gondoltam, talán a labdából is lehet valami. Kicsit nehezen indult ez év, de úgy érzem, jó úton haladunk az olimpia felé, és még van két és fél hónapunk, abból megpróbáljuk kihozni a legtöbbet.
Az Eb nagyon jó kontrollpont volt arra, hogy ellenőrizzük, hol tartunk. Megyünk még a milánói és kolozsvári világkupa-versenyre, és utána már jön az olimpia.
„Fanni nagyon jól teljesített ma, nagyon elégedett vagyok mind a két szerével. Mind a két gyakorlat jobban sikerült, mint a kvalifikációban. A labda pedig még az összetett versenyben mutatottnál is jobb volt: bátorságban, művészi értékben; úgy éreztem, hogy Fanni sokkal erősebben odateszi magát a közönségnek. Én közben hátul nagyjából átélek egy hátsó fali infarktust; azt hiszem, olyan izgalomban vagyok, mint ő, csak persze ezt nem láthatja rajtam, mert ha idegesnek lát, akkor az átragad rá is” – summázott Gelle Noémi, Pigniczki Fanni edzője.
A záró tűzijátékot a kéziszercsapatok prezentálták (döntőikben nem volt magyar érdekeltség). Az olasz „azúrpillangók” fantasztikus gyakorlattal szerezték meg az 5 karika aranyérmet, az egész Eb-n aranyközelben ólálkodó spanyolok pedig utolsó bemutatójukkal végre a dobogó tetejére kerültek. A budapesti kontinensviadalt a magyar küldöttség egy ezüstéremmel és igen erős szerepléssel zárta, az éremtáblázat élén Bulgária végzett. A versenyzőknek nagyon rövid szünet következik, aztán jöhet az utolsó pár felkészülési hét, majd minden ritmikus gimnasztikázó életének fő versenye – az olimpia. Mert hogy ez az év – még akkor is, ha van előtte egy fontos Európa-bajnokság – döntően az ötkarikás játékokról szól.
