„A nővérem, Ana érkezett meg először Szkopjéba, majd miután a 2005-ös junior vébén engem választottak a legjobb balátlövőnek, tárgyaltam én is a Kometallal. Egy-két hónapig vártam a válaszra, aztán aláírtam” – mesélte.
A sportágválasztásban is a nővére volt az etalon, őt követte, de hamar kiderült, hogy van tehetsége a kézilabdához. Azonban elmondása szerint a brazil és az európai kézilabda között hatalmas különbség volt, ő annyiban érezte magát szerencsésnek, hogy edzője, az ukrán Andrij Portnoj bízott benne.
„Szerette a játékomat és motivált. Nem szabadságot, hanem önbizalmat adott. Nehéz volt alkalmazkodnom, hiszen amíg otthon naponta egyszer edzettem, Szkopjéban volt olyan, hogy a felkészülés során naponta hármat is. Jó döntés volt odaszerződnöm, mert aztán jött a Bajnokok Ligája, a válogatott, és sokan láthattak. Így kerültem Győrbe.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Férjét is a macedóniai korszaka alatt ismerte meg, Dejannal 21 éve vannak együtt, tíz éve házasok.
„Ő az én sziklám! Sok időt szentelt rám, sokat áldozott azért, hogy együtt legyünk, mindig támogatott a karrieremben. Most itt az ideje, hogy visszaadjak neki ebből valamit. Abban állapodtunk meg, hogy most itt élünk, mert közelebb van a családjához, ezáltal boldogabb. Olcsóbb országban élünk, de én mindig tudok alkalmazkodni. Magyarországon másabb volt, itt barátságosabbak az emberek.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Folyamatosan képzi magát
Abban biztos volt, hogy a kézilabda iránti rajongása olyan erős, hogy nagyon nehezen talál olyan munkát, amelyet ennyire szerethet. Szerencsére nem kellett hátat fordítania eddigi életének: játékosügynökként is dolgozik, mellette felkérték másodedzőnek az észak-macedón női válogatotthoz.
Amíg van energiám, minden lehetőséget megragadok, hogy valami újat kipróbáljak.
Az ügynöki munka mellett a Brazil Olimpiai Bizottság játékosbizottságában is benne vagyok, közben Szkopjéban edzői továbbképzésekre járok. Mert egy dolog játékosnak lenni, és másik edzőnek. Képeznem kell magam, hogy fejlődjek, és minél többet segíthessek.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az, hogy a válogatott szakmai stábjában találta magát, Ljubomir Savevskinek köszönhette, egykori klubedzője kérte fel erre a feladatra.
„Megkérdezte, szeretnék-e dolgozni. Nyíltan elmondtam neki, hogy nincs edzői tapasztalatom, de ha úgy gondolja, segíthetek, elfogadom. Így kerültem bele. Jelenleg már Kristijan Grcsevszki a kapitány, őt segítem Anja Althausszal együtt. A cél a decemberi Eb-szereplés kivívása” – tette hozzá.
A brazil példa lebeg a szeme előtt
Szerinte a brazil példa kiváló lehet a macedónok számára is – a sikeres szerepléshez ugyanis jó edző és rengeteg munka kell.
„Amikor Morten Soubak lett a brazil szövetségi kapitány, először azt kérdezte tőlünk, hiszünk-e abban, hogy érmeket nyerhetünk. Én volt az első, aki azt felelte, dehogy. De elhitette velünk, hogy van esélyünk, elkezdtünk dolgozni. Komplett stábot hozott táplálkozási szakértővel, erőnléti edzővel, sportpszichológussal, másodedzővel. De a legfontosabb dolog az volt, hogy megtanított hinni.
Brazília azért jó példa most nekünk, mert tudjuk, hogy nem dánok és norvégok vagyunk, hanem egy olyan csapat, amely szervezetten, tervezetten, sok munkával messzire juthat.
A pályafutása során három menedzsere volt, egy skandináv, egy magyar és egy Oroszországban dolgozó, és ezt jó tapasztalatként élte meg.
„Játékosként kezdtem megtanulni, hogyan működnek ezek a dolgok. Egy ügynök nagyon fontos láncszem a játékos életében, neki tudni kell, hogy védencének melyik lesz a jó hely. jelenleg brazil, argentin, portugál, magyar és montenegrói játékosaim vannak, nyitott vagyok az együttműködésre, meglátom, kinek tudok segíteni.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Számára a család a legfontosabb, de ez nem azt jelenti, hogy csak háziasszonyként tesz-vesz.
„Ennyire nem vagyok otthonülő típus. Gondoskodom arról, hogy a gyermekem egészséges legyen, jól érezze magát, jóllakjon, de arra neveltek, hogy mozgásban legyek. A legtöbbször együtt utazunk, igyekszünk együtt lenni.”
Újabb megtiszteltetésre várva
Azt mesélte, hogy úgy gondolta, Győrben fejezi be a pályafutását, de az utolsó szezonban már nagyon fáradtnak és kimerültnek érezte magát.
„Úgy voltam vele, hogy ha nincs energia és valahogy kaotikus a légkör, ráadásul az edző harcolt a vezetőséggel, akkor én nem így, nem ilyen érzéssel akarok elbúcsúzni a kézilabdától. Jeleztem a menedzseremnek, hogy el akarok menni. Éreztem, hogy elfáradtam, de kilenc évet töltöttem ott, elegem lett, nem volt semmi, ami motiválhatott volna. Sokan nem tudták megérteni, hogy Oroszországba mentem, de Rosztovban ismét szabadnak éreztem magam és csak játszottam. Boldog voltam, sajnáltam, hogy a háború miatt távoznom kellett. Így kerültem Romániába, reméltem, hogy a CSM Bucurestivel a Bajnokok Ligája négyes döntőjében búcsúzhatok a pályafutásomtól. De nem jutottunk be, én pedig sírtam emiatt.”
A két évtizedes pályafutása során két különösen kedves éve van – 2013 és 2017. „Előbbiben megszereztük az ETO-val az első BL-címet, Brazíliával világbajnok lettem, és ebben az évben volt az esküvőnk Dejannal. A másik a budapesti Final Four miatt volt emlékezetes, a Vardar ellen hosszabbításban megnyert döntő miatt.”
Május elején újabb megtiszteltetés éri Magyarországon.
Győrben visszavonultatják a mezemet a május 4-5-i BL-negyeddöntő során. Nagy megtiszteltetés, nagyon érzelmes és gyönyörű lesz ismét ott lenni.
