Kezdjük a legfontosabbal: bár nem jutott a budapesti világbajnokság döntőjébe, még nem vonult vissza Márton Anita, akinek idén lesz további két versenye, majd csak azt követően, higgadtan gondolja át, hogyan tovább. A vb-ezüstérmes, olimpiai harmadik, fedettpályás világbajnok terve az volt, hogy idei legjobbját lökje majd a szombati selejtezőben, ám ettől jócskán elmaradt, így végül a 20. helyen fejezte be a versenyzést.
A magyar közönség vastapssal buzdította a hazai sportolót, akinek aztán elég sok időbe telt körbeérni a stadionban, mert rengetegen állították meg autogramért, egy közös fotóért, vagy akár csak egy pacsiért. Később meghatódva mondta, hogy szuper érzés volt ilyen közönség előtt versenyezni, élete egyik legszebb emléke lesz ez a verseny.
Volt alkalmam többször magyar közönség előtt versenyezni, de azért ez teljesen más kategória. Amikor még csak szólítottak is felhördült a közönség, és akkor egy jó érzés keletkezett a mellkasomban.
Márton Anita komoly versenyzői múlttal rendelkezik, de amikor felvetettem neki, hogy ilyen hosszan talán még sosem sétált ki egy stadionból nevetve válaszolta, hogy fel is merült benne, hogy az utolsó nap lehetne szervezni egy olyan külön programot, amikor a vébén szereplő magyar csapat tagjai körbesétálnak a lelátók előtt.
„Már a vb előtt is nagyon sok üzenetet kaptam, teljesen ismeretlenektől is, hogy jönnek, szurkolnak, sok sikert kívánnak. Így is volt szerintem félóra kijönnöm, pedig siettem. Ha nem teszem, lehet még most is az első kanyarban lennék.
Nagyon örülök, hogy ennyire érdekli az embereket a sportágunk és látják, nemcsak foci, meg vízilabda van, hanem atlétika is. Örülök, ha erre én is tudtam hatni. A mi részünkről a példamutatás nagyon fontos dolog, illetve a sportágunk népszerűsítése
– mondta Márton Anita.
Ez, amit említett jelenleg az atlétika legfontosabb témaköre. A nemzetközi szövetség budapesti kongresszusán újraválasztott elnöke, Sebastian Coe is arról beszélt a vébét megelőző sajtótájékoztatóján, hogy a következő években azt kell meghatározni, mi is az a termék, amit az atlétika jelent, majd későbbi interjúiban is pedzegette, mennyire fontos, hogy olyan eseményeket rendezzenek, ahol közel vagy teljes telt ház van, mert az számít a sportág jó reklámjának, és hogy tervezik további, népszerűsítő versenyek beiktatását a versenynaptárba.
A sprintszámokban eddig taroló, a 100-at és a 200-at is megnyerő, Usain Bolt megüresedett helyét betölteni kívánó atlétasztár-influenszer, Noah Lyles is hasonló kérdéskört feszegetett legutóbbisajtótájékoztatóján, ahol elsőre egy valóban furcsa szóhasználaton lovagolt (miszerint az észak-amerikai kosárlabda-bajnokság győztesét szokás világbajnoknak emlegetni), de gondolatmenete végét oda futtatta ki, hogy jobban kell propagálni az atlétikát.
Tudod, mi fáj nekem a legjobban? Hogy nézem az NBA-döntőt és azt mondják, ők a világbajnokok. Milyen világbajnokok? Az Egyesült Államoké? Én szeretem Amerikát, de az nem az egész világ. Mi vagyunk a világ! Itt szinte minden ország harcol, saját zászlója alatt küzd, hogy megmutassa, kit képvisel. Az NBA-ben nincsenek zászlók. Többet kell tennünk. Be kell mutatnunk magunkat a világnak.
