„Kész vagyok túlszárnyalni a sportot. Én vagyok az a srác, aki túl akar lépni azon, hogy csak a pályáról legyen híres” – jelentette ki.
„Elértem arra a szinte, amelyre eddig csak öten voltak képesek: 100 és 200 méteren is világbajnok lettem egy elképesztő mezőnyben. A duplázást megvan, megcsináltam, elértem. A 200 nekem személyes ügy volt, meg kellett védenem a címet másodszor is.
A sportban az érmek a legfontosabbak, mert ha nincsenek, senki sem figyel rád, semmit sem tudsz tenni a sportágadért, nem hallják meg a szavad.
De amint nyersz, megnyílik előtted a világ, akkor különböző irányok felé nyithatsz, legyen szó divatról vagy zenéről. Akkor már együttműködhetsz másokkal, művészekkel, az egész világgal.”
Lyles csalódottságának adott hangot amiatt, hogy sportága képtelen betörni a fősodorba, és példának a világ legjobb kosárlabdaligáját, az NBA-t hozta fel.
Tudod, mi fáj nekem a legjobban? Hogy nézem az NBA-döntőt és azt mondják, ők a világbajnokok. Milyen világbajnokok? Az Egyesült Államoké?
Én szeretem Amerikát, de az nem az egész világ. Mi vagyunk a világ! Itt szinte minden ország harcol, saját zászlója alatt küzd, hogy megmutassa, kit képvisel. Az NBA-ben nincsenek zászlók. Többet kell tennünk. Be kell mutatnunk magunkat a világnak.”
