Jó pár nap eltelt a sevillai verseny óta, amelyen megdöntötte Földingné Nagy Judit 1996 óta fennálló rekordját. Leülepedett már az érzés, hogy immár ön az országos csúcstartója a maratonfutásnak?
Nem igazán, még nem jutott el az agyamig. Valószínűleg azért van ez így, mert nem úgy indultam neki a versenynek, hogy a magyar rekordot akarom megdönteni, ezért sem tudok úgy gondolni magamra, hogy most már én vagyok a csúcstartó.
Mindenki azt hiszi, hogy ezt akartam, pedig szó sincs arról, hogy hajszoltam volna ezt a rekordot. Mindig a magam elé kitűzött időeredménnyel versenyzem és nem az országos csúccsal.
A sevillai maratonra is úgy készültem, hogy szeretnék jó időt futni, 2 óra 28 percen belül beérni, és 2:28:25 lett a vége, ami történetesen jobb, mint az eddigi rekord, de ez csak egy extra.
2017-ben kezdett el maratont futni, és azóta jócskán lefaragott az akkori 3:01 órás egyéni csúcsából. Mennyit lehet még ezen javítani, van még valami nagy mérföldkő időeredmény szempontjából, amit kitűzött maga elé?
Hú, jó kérdés, ezt nem tudom, de szerintem az edzőm sem tudná most megmondani. Biztos, hogy ez még nem a vége, lehet még javítani ezen, de hogy mennyit, azt nem tudjuk.
Hogy néz ki ilyenkor a verseny előtti nap?
A maraton előtti nap van egy átmozgató edzés, azt megcsinálom, utána pedig igyekszem pihenni. Régen ez máshogy volt, akkor a verseny előtti nap lejártam a lábam a városban, de mióta komolyabban foglalkozom a maratonnal, azóta szigorúan betartom, amit az edzőm mond.
És az étkezés? Nagyon oda kell figyelni, vagy mehet minden, mert kell az energia?
Ugyanúgy étkezem, mint máskor, egyedül arra figyelek oda, hogy a verseny előtti nap minél többet igyak.
Sok mindent lehet olvasni, hallani, hogy ilyenkor mit érdemes enni, inni, ezekhez képest én ellenpéldának számítok, mert nem figyelek ilyenekre. A verseny alatti frissítést is teljesen máshogy csinálom, mint ahogy javasolják, szóval valószínűleg máshogy működöm, mint a többség.
Említette, hogy nem az országos csúcs volt a cél, hanem a 2:28 óra körüli idő. Ahogy rója a kilométereket, folyamatosan ellenőrzi az órát, és megy a matekozás, hogy a végén úgy érjen célba, ahogy az előre el volt tervezve?
Igen, azt általában végig tudom a tempó alapján, hogy nagyjából milyen időt fogok futni. Az a baj, hogy nem nagyon tudok számolni menet közben, már olyan értelemben, hogy másodpercekre lebontva kalkuláljak az idővel, így azt sem éreztem a végén, hogy ez 2:28:25 lesz vagy annál is jobb idő. Szinte végig tartottam a 3:30 perc/km körüli tempót, de egy-két lassabb kilométer becsúszott, és ott vesztettem pár másodpercet, ami miatt nem tudtam 2:28:00 alá bekerülni.
Maratonhoz nem értő emberként számomra a 42 195 méter leküzdése mellett valószínűleg az lenne a legnehezebb, hogy ne vigyen el az előttem futók tempója. Azt nyilatkozta, hogy a mezőnyben több versenyzőnek is volt segítsége iramfutó személyében, önnek az évek folyamán már kialakult az a rutinja, hogy ilyenkor nem figyeli a többieket, csak az órához és a saját tempójához igazodik?
Sokan úgy állnak hozzá, hogy a maraton az két félmaraton, és ahogy az első fele sikerült, olyan lesz a második 21 km is. De ez nagyon nem így van, a maratont nem szabad két félmaratonra bontani. Próbálom tartani azt az iramot, amit előzetesen kitűztünk, és nagyon odafigyelni arra, hogy ne rohanjam el az elejét, mert az biztosan visszaüt a végén.
Azt nyilatkozta a csúcsdöntés után, hogy most egy ideig a rövidebb távokra koncentrál. Ez bevett szokásnak számít a felkészülés során?
Mivel maratonfutó vagyok, mindig arra készülök, így, ha elindulok egy félmaratonon, az is az edzés része. De kifejezetten a félmaratonra vagy egy 10 kilométeres versenyre nem szoktam külön készülni. Az, hogy most rövidebb távokra fókuszálok, azt jelenti, hogy végzünk majd gyorsítóedzéseket is, és ezáltal félmaratonon vagy 10 kilométeren is lehet javítani az időeredményen, ez pedig segíthet abban, hogy a maratonon is gyorsuljak. Egy maraton esetén a résztávos edzések 2000–3000 méteres futásokat jelentenek, félmaratonnál pedig 600–800–1000 métereseket.
A kezdetekről azt nyilatkozta, hogy egy barátnőjével kezdett el futni, részben életmódváltás miatt. Mikor kezdte érezni, hogy ez már többről szól, és már nem csak szimpla hobbinak számított a futás?
Az első félévben hetente háromszor jártam futni, hol a Kopaszi-gáton nyomtam le két kört, hol edzőteremben, futópadon róttam a kilométereket. Aztán az első félév után volt egy verseny Óbudán, ahol két távon is elindultam, és bár nem tűztem ki előzetesen semmilyen időeredményt, egy első és egy második helyezést értem el. És ez a sikerélmény adott egy nagy lökést, egyre gyakrabban mentem el futni, heti három helyett már négy-öt alkalommal, de az, hogy minden nap eljárjak, csak jóval később alakult ki. Egyébként mindig ugyanazt a távot futottam, ugyanazokon a helyszíneken, ugyanolyan tempóban, szóval semmi extrát nem csináltam.
A futás előtt még dohányzott. Ahogy elindult az életmódváltás, sikerült a cigit is gyorsan letenni?
Nagyon gyorsan, két nap után már azt mondtam, hogy soha többet nem fogok cigizni. Mindig azt hallottam, hogy vagy dohányzol, vagy sportolsz, és én nagyon komolyan vettem a választásom, úgyhogy nyolc év után egyik pillanatról a másikra abba tudtam hagyni.
Most pedig már el sem tudom képzelni, hogy tudtam ezt nyolc éven át csinálni, mert már a cigifüst is borzasztóan zavar.
El tud még menni úgy futni, hogy nincsenek részidők a fejében, hanem csak simán a lazítás, a kikapcsolódás kedvéért?
A könnyű futás, amikor olyan tempóval futok, amilyennel akarok, teljesen kikapcsol. De nem teljesítenék maratonokat, ha nem szeretném magát a futást, úgyhogy engem egy edzés is kikapcsol, még akkor is, ha ott jobban kell koncentrálni, és oda kell figyelni az időre.
Az ön sikersztorijában fontos szerepet játszott a barátnő, aki elhívta futni. Tud olyanról, akit az ön eredményei inspiráltak, hogy komolyabban belevágjon a futásba?
Igen, sokszor hallom ezt, legutóbb egy korábbi gimnáziumi osztálytársam írta, hogy annyira motiválom, hogy úgy döntött, újrakezdi a futást, és már ki is nézte a futócipőt. Mondtam neki, hogy vegye meg, és magáért fusson, mert ha újra belevág, megtudja, hogy milyen jó dolog ez.
Gondolom, büszkeséggel tölti el, hogy példaképnek számít.
Jó érzés, nem tagadom. Az én példám is azt mutatja, hogy sosem késő elkezdeni, hiszen 23 évesen vágtam bele.
A futáshoz elsősorban kitartás és szorgalom kell, biztos a tehetség is számít, de a szorgalom többet ér.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Amikor kerestem az interjú miatt, jelezte, hogy elvonult pár napra kiszakadni a mindennapokból. Hogy néz ki egy országos csúcs utáni töltődés?
A maratonok utáni egy-másfél hétben azt csinálok, amit szeretnék, nincsenek edzések. Nyaralni egyébként nem szoktam, ez most egy kivételes alkalom volt, egy olasz barátnőmet látogattam meg. De ugyanúgy futottam minden nap, úgyhogy ki is kapcsoltam, meg nem is.
Ha valamilyen oknál fogva lepörög úgy egy nap, hogy nem tudott elmenni futni, nagyon rosszul érzi magát?
Nagyon. Olyan nincs, hogy két nap kimaradjon.
Hosszú idő után először fordult elő, hogy az utazások miatt eltelt egy nap futás nélkül, de ha lehet, akkor minden nap megyek.
Az idei év legnagyobb hazai sporteseménye az augusztusi atlétikai világbajnokság lesz. A korábbi években vízilabdában, kézilabdában, jégkorongban is rendeztünk hazai világeseményt, és voltak játékosok, akik elismerték, hogy kissé összenyomta őket a tudat, hogy hazai pályán kell teljesíteniük. Az ön esetében okoz bármi nehézséget, hogy ennyire szem előtt lesz, vagy ez abszolút motiváló tényező?
Egyáltalán nem érzem tehernek. Futás közben magamra kell figyelnem, nem arra, hogy ki van ott és ki nincs. Persze az vitathatatlanul jó érzés lesz, ha barátok, rokonok is ott szurkolnak majd a pályán. Nekünk, akik remélhetőleg kijutunk majd a vébére, ez egy óriási lehetőség, hogy itthon futhatunk. Olyan sok helyen népszerűsítik a világbajnokságot, hogy biztos vagyok benne, ez sokakat motiválni fog, hogy kezdjenek el rendszeresen sportolni. A szervezők igyekeznek közel hozni az atlétikát a magyar emberekhez, és ez nagyon pozitív, remélem, sokan kedvet kapnak majd hozzá.
Publikus, hogy mivel foglalkozik a futás mellett?
Egy cég statisztikai csapatában dolgozom, és mellette levelezőn pszichológiát tanulok. Sok szabadidőm nincs, de nem bánom, mert számomra a futás is szabadidős tevékenység. Tanulni is azért kezdtem el, mert érdekel. Dolgozni pedig muszáj, de szeretem, amit csinálok, úgyhogy így kerek az életem.
Hogy viseli, hogy az országos csúcs óta a figyelem középpontjába került?
Őszintén? Nagyon nem nekem való, nem viselem jól, nem szeretek a középpontban lenni. Ezért sem vagyok igazán aktív a közösségi felületeken, nem szeretem reklámozni magam. Inkább csöndben meghúzom magam, aztán az eredmények beszéljenek helyettem.
Van olyan maratonja, amelyik igazán közel áll a szívéhez? Akár a pálya, akár a város, akár az ott elért eredmény miatt?
Annyit gondolkoztam már ezen, de nem tudok választani, mert mindegyikhez más emlék köt.
Azért a sevillai csak bekerült a top háromba az időeredmény miatt, nem?
Ez igaz, ott a helye. A verseny után még sétálgattam 10 kilométert, és amit tudtam, megnéztem, úgyhogy megállapítottam, hogy nagyon szép város Sevilla, akár vissza is mennék oda. Verseny közben annyira a futásra fókuszálok, hogy általában szinte semmire nem emlékszem, hogy mit láttam vagy merre jártam. A YouTube-on megnéztem előzetesen a tavalyi sevillai versenyt, és kiszúrtam egy nagyon szép részt, ahol elment a mezőny, úgyhogy azt vártam, és arra emlékeztem is, illetve még egy hely volt, ami megmaradt a mostani futás során, és oda vissza is mentem utána.
Bő öt hónappal a világbajnokság előtt hogy áll a vb-kvalifikációja, illetve eszébe szokott-e jutni, hogy jövő nyáron olimpia lesz?
A vébére szintidővel, illetve ranglistáról lehet kvalifikálni, és összesen százan indulhatnak. Jelenleg a ranglistán a 64. helyen állok, és hatvanan futották meg a szintet, úgyhogy úgy számolunk, hogy a százban valószínűleg bent maradok, és akkor remélhetőleg ott leszek augusztus 26-án reggel 7 órakor a rajtnál. Az olimpiára is szeretnék kijutni, de erősebb is a nevezési szint, meg nehezebb is kijutni, a vébé viszont már csak pár hónap, úgyhogy most maximálisan arra fókuszálok.
