Ha lenne megfelelő adatbázis, és össze tudnánk hasonlítani a hetvenes-nyolcvanas évek világbajnoki kereteit a mostanival, azt tapasztalnánk, hogy a modern kézilabda gladiátorai sokkal robosztusabbak és magasabbak.
A jelenleg is zajló lengyel-svéd közös rendezésű világbajnokság 32 válogatottjának névsorait böngészve alig találunk 180 centinél alacsonyabb játékost – a január 18-i állapotot és a már végrehajtott cseréket is figyelembe véve mindössze 44-et számoltunk össze, így ez a csoport a résztvevők 10 százalékát sem teszi ki.
A legtöbben ráadásul a fejlődő kézilabdanemzetekből érkeztek, Bahrein 11 (köztük egy 165 centis kapus!), Uruguay 5, Chile és Szaúd-Arábia 4-4, a Zöld-foki Köztársaság és Katar 3-3 alacsonyabb játékossal bírt. A legjobbak közül a csoportelsőként továbbjutott Egyiptom is három, 180 centis alatti kézissel rendelkezik, Hollandia kettővel, de még nekünk, magyaroknak is jutott egy a 177 centis Hanusz Egon személyében.
Így alakult ki a szovjet iskola
Hogy a magasság mennyire fontos, arra a szovjetek jöttek rá talán elsőként, mert ugyan 1964 és 1974 között négy vébén és a müncheni olimpián is részt vettek, egy negyedik helynél többre nem futotta erejükből.
Ám a fejlődésük töretlen volt, és ezt elsősorban Anatolij Jevtusenkónak köszönhették. Az 1934-es születésű szakember a MAI Moszkvával hatszor lett bajnok (1968, 1970, 1971, 1972, 1974 és 1975), hétszer ezüst- és egyszer bronzérmes, 1973-ban BEK-, 1977-ben KEK-győzelemre, 1974-ben pedig BEK-döntőig vezette csapatát.
Ő irányította a szovjet válogatottat az említett müncheni olimpián, ahol az 5. helyet sikerült megszerezniük. Jevtusenko azonban valami újat talált ki.
„Négy évvel később, Montrealba már győzelmi szándékkal mentünk. Tudtuk, hogy a románokat, jugoszlávokat, németeket és lengyeleket tudásban és mozgékonyságban nehéz felülmúlni.
Ezért olyan kétméteres játékosokat válogattunk össze, akik egész idő alatt képesek mind védő-, mind támadójátékot folytatni
– mesélte.
Elkezdődött egy nagy sorozat: a Szovjetunió 1976-ban olimpiai bajnok, 1978-ban vb-ezüstérmes, 1980-ban olimpiai ezüstérmes, 1982-ben világbajnok lett.
Ahogy a Népsport 1979. április 4-i száma megírta, ehhez az is kellett, hogy a felkészülésüket a hetvenes évek végétől egy érdekes intézkedés segítse. „A szovjet bajnokság első osztályában minden csapat minden mérkőzésen legalább egy negyedórán keresztül köteles játszatni egy két méternél, továbbá egy 195 centiméternél magasabb játékost. Mindenesetre Anatolij Jevtusenko válogatott csapatában már 1976-ban és 1978-ban is helyet kapott három kétméteres óriás, mégpedig a 205 cm-es Alekszandr Anpilogov, a 203 cm-es Jevgenyij Csernisov és a 200 cm-es Szergej Kusnyirjuk.”
Manapság minden más
Hogy azóta mekkorát változott a világ, arról egy másik kézilegenda, Szpartak Petrovics Mironovics mesélt, aki az SZKA Minszkkel hat szovjet és tíz fehérorosz bajnoki címet, három BEK-et és két KEK-et nyert, emellett a válogatottal is begyűjtött két olimpiai bajnoki aranyat és egy vb-ezüstöt.
„Úgy gondolom, hogy a modern kézilabdázóknak is jól jönnének azok a terhelések, amelyeket egykor a srácaim végeztek az edzéseken. Ma a kézilabdázók erősebbek, magasabbak, mint akkoriban.
Nekünk a legmagasabb játékosaink 190 cm magasak voltak, most pedig a 12–13 éves fiatalok már kétméteresek
– nyilatkozta tavaly nyáron a jelenleg 84 éves szakember.
A legkisebből a legnagyobb?
Visszatérve a jelenleg is zajló világbajnokságra, a norvég sajtó külön írást szentelt a keret legalacsonyabb játékosának, a 182 centis Tobias Gröndahlnak, aki pályafutása első vébéjén még kiegészítő szerepet tölt be, de a szakma nagy jövőt jósol neki.
A 2001. január 22-én, Baerumban született sportoló már csak a családi elkötelezettség miatt sem kerülhette meg a kézilabdát: édesapja, Thomas Andre Gröndahl jelenleg is edzősködik az alacsonyabb osztályú Fold HK csapatánál, ahol másik fia, Theodor is játszik. Az édesanya, Tonje legutóbb még a negyedik ligás Lommedalenben kézizett – ami érdekesség, hogy mind a négyen a 15-ös mezt viselték/viselik.
„Gyerekként teljesen reménytelen voltam, mindenben csak a versenyt láttam. Még az óvodai étkezésekben is” – mesélte. Aztán hamarosan lehetősége nyílt arra, hogy a versenyösztönét a kézilabdában és a futballban is kiélje.
„16 éves koromig az apám volt a kézilabdaedzőm, de ahogy idősödtem, a helyzet nehézzé vált. 16–17 éves koromig a Baerums Verk/Hauger csapatában futballoztam is. Néhány korosztályos válogatott mérkőzésig is eljutottam, amikor egyszer a futballedzőm megkért, inkább a kézilabdával foglalkozzak. Annak idején ő maga is kézilabdázott, és figyelte, ahogy játszom. Úgy gondolta, választanom kell a két sportág között, és abban messzebbre juthatok” – mesélte.
Valószínűleg nagyon bölcsen választott, bár azért nem alakult minden egyszerűen. Mindig is átlövőként és irányítóként játszott, pedig csupán 182 centisre nőtt. Szakemberek szerint, aki 190 cm alatt belső posztokon szeretne nemzetközi karriert befutni, annak egészen extrém tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Tobiasnak is felvetették 15–16 éves kora örül, hogy ha nem nő magasabbra, a szélsőposzt eredményesebb út lehetne. De nem Gröndahl számára, aki kizárta, hogy posztot váltson.
„Nem Gröndahl lesz az, aki a legtöbb játékpercet kapja a vébén, de döntő szerepet játszhat, amikor a helyzet nehézzé válik. Mert amikor a támadójáték kezd elakadni, Jonas Wille szövetségi kapitány be tud küldeni valakit, aki képes a váratlanra, és aki nem fél felelősséget vállalni.
Az Elverum játékosa pedig nyerő típus, szeret hős lenni. Mert hiába csak 182 cm, mégis 212 centiméteres önbizalommal rendelkezik
– írta róla a norvég Tv2.
Az irányító 2019-ben hagyta ott a Haslum HK csapatát, azóta Elverumban kézilabdázik. 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben norvég bajnok volt, 2019 óta játszik a Bajnokok Ligájában. Tavaly 81 góllal a BL góllövőlistájának 8. helyén végzett, csakhogy csapatával már a legjobb nyolc között kiesett, míg az előtte lévő hét játékosból hatan a negyeddöntőben és a Final Fourban is játszottak, vagyis néggyel több meccsen léptek pályára, mint ő.
„Jó korszakba léptünk, egyre több klub alkalmaz kisebb játékosokat irányítóként. Hogy mi az álmom öt év múlva? Akkor már a Barcelonában játszom” – árulta el.
És valóban, a Barcelonában a horvát Luka Cindric 182, a THW Kielben a szlovén Miha Zarabec 178, míg a PSG-ben a holland Luc Steins mindössze 172 centis.
Aki más dimenziót képvisel
De ha már szóba került Luc Steins, ne menjünk el mellette szó nélkül. Mert őt aztán valóban a játéktudása alapján érdemes kiemelni az irányítók közül, ha már a méretei nem teszik ezt lehetővé. Az nrk.no kiszámolta, hogy 20 centivel alacsonyabb és 24 kilogrammal könnyebb a norvég vb-válogatott átlagánál, de a PSG-ben is csaknem fél méterrel (45 centivel) alacsonyabb a legmagasabb Dainis Kristopansnál.
Hollandia korábban csak egyszer vett részt világbajnokságon, még 1961-ben. Ezt követően egyik generációnak sem sikerült a bravúr, és ha nincs a tavalyi nagyszerű Eb-szereplés, akkor idén is lemaradt volna a válogatott, hiszen áprilisban elbukta a Portugália elleni selejtezőt. Az IHF azonban szabadkártyát adott, így Steins 27 évesen eljutott élete első vébéjére.
A Limburg Lions, a Massy Essonne Handball és a Tremblay-en-France után 2019-ben tűnt fel igazán, nem csupán a válogatottban nyújtott vezérszerepe miatt: a Toulouse-ból ugyanis gyorsan kölcsönvette, majd végleg megvásárolta a Paris Saint-Germain, amelynek színeiben 2021-ben és 2022-ben is a francia élvonal legértékesebb játékosának választották. Párizsban pedig tudjuk, hogy a határ a csillagos ég.
A termete ellenére bárkiből bolondot csinálhat, őrült jó játékos
– mondta róla Christian O’Sullivan, a norvégok játékosa.
„Lenyűgöző, mire képes ezzel a magassággal. De tökéletesen kihasználja, éppen az alacsony súlypontja és a hihetetlen gyorsasága lett az erőssége. A lábmunkája követhetetlen. Kézilabdásnak elég kicsi, ez azt jelenti, hogy nem lehet vele úgy bánni, ahogyan másoknál megszoktad. Más dimenziót képvisel” – tette hozzá a korábbi 208-szoros válogatott balszélső, Haavard Tvedten az NRK-nak.
Hollandia az első két mérkőzését megnyerte, Argentínát 29-19-re, Észak-Macedóniát 34-24-re verte, ám kedden úgy kapott ki 27-26-ra Norvégiától, hogy az első félidő rohamtempóját az északiak alig bírták, és kétszer is hatgólos hátrányba kerültek.
