Csalódottan távoztak a győri szurkolók az MVM Dome-ból, miután az ETO női kézilabdacsapata 33-31-es vereséget szenvedett a Viperstől a Bajnokok Ligája döntőjében.
A szomorkodó magyarok mellett azért akadt egy boldog is: Tomori Zsuzsanna ugyanis három győri BL-siker után ezúttal a norvégokkal ért felé a csúcsra. A nagy öröm és az elhúzódó díjátadó miatt nehezen lehetett hozzáférni a játékosokhoz, de jó 50 perces várakozás után sikerült elcsípni a válogatott átlövőt.
„Nem gondoltam, hogy itthon ennyi ember előtt a Győrt meg tudjuk verni, de nagyon büszke vagyok a csapatra. Végig kapartunk, ugyan nekünk is voltak hullámvölgyeink, de ebből mi jöttünk ki jobban.
Szeretném megköszönni a szurkolóknak, annyira jó érzés volt befutni úgy, hogy 15 ezer ember engem is megtapsol és ünnepel
– mondta Tomori.
Azt mondta, az első félidőben azért tudott meglépni az ETO három góllal is, mert a sok csere miatt egyszerűen átfutottak a Vipersen. Ugyan egy 6-0-s szériával sikerült megfordítaniuk a mérkőzést, a második félidő mégis úgy kezdődött, hogy a magyar csapat mínusz háromról 16-16-ra egyenlített. De ennél többre nem futotta az erejéből.
„Amikor 7 a 6 elleni játékra váltottunk, és vezetést szereztünk, akkor állandósítani tudtuk a 2-3 gólos előnyt. Az utolsó tíz percben úgy éreztem, nyugodtabbak vagyunk, bár a Győr a nyakunkban lihegett, de örülök, hogy nem tudott utolérni.”
Azt mondta, az, hogy támadásban is pályára került, az éppen ennek az emberelőnyös taktikának köszönhető.
„Gyakoroltuk, hogy én is játszom, hiszen így a 7 a 6 elleni játékban nem kellett kettőt cserélni. Ebben megvoltak a begyakorolt mozgások és örülök, hogy ez bevált. Nagyon ült az edzőnk taktikája, én pedig öt év után végre gólt lőttem a BL-ben.”
Plusz öröm számára, hogy Katrine Lundéval is nyerhetett egy Bajnokok Ligáját, úgy fogalmazott, hogy elképesztő magabiztosságot ad neki, ha tudja, hogy a 42 éves világklasszis áll mögötte a kapuban. A norvég életet nagyon megkedvelte, kicsit bánja, hogy előbb nem vágott bele a légióskodásba.
Hihetetlen, hogy az emberek nem frusztrálva mennek edzésre, hanem próbálják élvezni az egészet. Megpróbálják a legjobbak kihozni magukból, de ha nem sikerül, akkor sem törnek össze, hanem próbálják kijavítani a hibákat.
A folytatásról nem tudott mit mondani, szerinte egy héten belül eldől a sorsa.
„Maradnék Norvégiában, minden nyitott még, semmi sem dőlt el. Tavaly nyáron is így volt, de most ezt elengedem, jöjjön, aminek jönnie kell. Örülök, hogy még vannak ajánlatok és olyan csapatok, amelyek érdeklődnek irántam.”
Ole Gustav Gjekstad, a Vipers edzője edzője azt mondta, nagyszerű csapat ellen játszottak, és rendkívül büszke a lányaira.
„Tudtuk, hogy a közönség nagy része a győrieknek szurkol, és nekünk ilyen környezetben kell pályára lépnünk. Az első félidő közepén bajban voltunk, de sikerült javítani, a védekezésünk összeállt, és jöttek a góljaink is.”
A Vipers jobb volt nálunk. Tudtuk, hogy a pillanatnyi forma dönt majd, sajnos így alakult
– nyilatkozta a mérkőzés után Lukács Viktória.
„Az elején sikerült gyorsan játszanunk, ez a legnagyobb fegyverünk, ebben az ETO a legjobb világon, ezt kellett volna folytatni. Aztán az ellenfél átvette a vezetést és nagyon nehéz volt futni az eredmény után. Ez egy mindent vagy semmit mérkőzés volt, muszáj volt mindent megpróbáltunk, hogy megtaláljuk, ami jól működik. Sajnos a gyors támadásaink nagyon hiányoztak, a norvégok tudatosan lassítottak bennünket. Mi, szélsők ennyit tudtak segíteni.”
„Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, de azt nem is vártuk, hogy öttel vezetünk majd. Aztán amikor átvette a vezetést az ellenfél, már nem tudtuk megállítani. Úgy gondolom, hogy a fő különbség a támadásban volt, különösen a második félidőben, amikor a 7 a 6 ellen tehetetlenek voltunk. Kicsit türelmesebbek és taktikusabbak voltak a norvégok” – mondta Estelle Nze Minko, az ETO francia irányítója.
