A trió közösen tartott sajtóbeszélgetést szerda délután, amelybe a szakmázás mellett néhány izgalmas történet és poénkodás is belefért. A beszélgetés természetesen ott kezdődött, ahol a körverseny, vagyis a magyar indításnál. A három versenyző nagyon jól érezte magát az itthoni rajton, sőt, még a csapattársaik is csupa pozitív élménnyel gazdagodtak, a jó értelemben vett őrült magyar szurkolóknak hála.
A külföldiek szemében nagyon nagyot nőtt Magyarország, Budapest és úgy általában a magyarok. Picit úgy tekintettek ránk, mint egy kis ország képviselőire, de ezután azt éreztem, hogy elkezdtek érdeklődni irántunk. Az pedig még engem is meglepett, hogy a magyar emberek mennyire imádják a kerékpársportot
– kezdte Fetter az élménybeszámolót.
Ehhez csatlakozott aztán Peák is, aki egy vicces adalékkal kontrázott Fetter szavaira. A Intermarché-Wanty-Gobert Matériaux versenyzője elmesélte, hogy a nyitó szakaszon a magyar szurkolók Valtert „hajrá, Ati!”-val buzdították, amit viszont úgy értett Peák csapata, hogy „hajrá, Wanty”.
A legjobb eredményt elérő magyar, Valter így foglalta össze a tapasztalatait:
„Két részre szedném, a magyar rész tényleg fesztivál volt, egy ünnep. A negyedik szakasztól viszont kőkemény verseny jött. Nekem ez a harmadik Grand Tourom, azt hittem tudom, mire számíthatok, de eddig ez volt a legnehezebb, olyan volt, mintha egynapos versenyek lettek volna egymás után.
Sokszor úgy tűnhet talán, hogy mi nem csinálunk sokat a mezőnyben, de ebben kőkemény munka van, amiből mindhárman kivettük a részünket. A srácok szerintem jók voltak, nyugodtak maradtak, jól segítették a csapataikat, nekem viszont inkább hullámvölgyes Giro volt, szerettem volna egy picit többet is elérni, de jó lecke volt a jövőre nézve.
A versenyzők mindegyike elmondta, hogy Magyarországot elhagyva kevesebb figyelem irányult rájuk, aminek köszönhetően kicsit nyugodtabb lett a légkör. Elmondásuk szerint mentálisan kellett átkapcsolni, hogy a bulis rész után kemény munka jön, de Peák a hetedik szakaszt ki is emelte: szerinte akkor indult be igazán a Giro. A Wanty kerékpárosa szerint nagy felelősséget is érzett, amiért sokan miattuk látogattak ki három szakaszon is, ehhez pedig Valter is csatlakozott, aki a tavalyi rózsaszín trikóval magasra tette a lécet. Mindez ráadásul kicsit nyomasztotta is, mert sokan azt hitték, a magyar versenyzőtől a szakaszgyőzelem is elvárás.
„Voltak, akik azt kiabálták, hogy mindhárom szakaszt meg fogom nyerni. Az első nap előtt az ilyesmik miatt egy picit stresszeltem, de aztán kiélveztem ezt a három napot. Ezek a pillanatok talán mindhármunkat elkísérnek majd végig a pályafutásunk során. Nekem nehéz is volt ezután átállni, pedig azt hittem, könnyebben megy majd. A teljesítményem lassan jött, szerintem mindhármunknak jól jött volna egy pszichológus, hogy kezelni tudjuk ezt a helyzetet.”
Ezután általánosságban is beszéltek a profi bringások a Grand Tourról, Fetter Erik elmondta, hogy pozitív csalódást okozott számára, hogy nem fulladt ki a nagy iram dacára. Peák azt emelte ki, hogy sokat segített a mezőny másik két magyarja, sőt példának hozta a 20. szakasz első nagy emelkedőjét, ahol Fetterrel együtt tekertek föl. Jól mutatja a beszélgetés hangulatát, hogy Valter is bedobott egy poént:
Talán ezért volt ennyire nehéz ez a Giro, mert ezt a két fiút is nekem kellett a hátamon cipelni!
Utána azért meg is dicsérte a másik két srácot, és elmondta, jó volt a két honfitársával osztozni az élményen.
„Nagyon sokat adott, hogy mindig tudtunk magyarul beszélgetni. Nekem az első Giróm ilyen szempontból nagyon más volt, nem ismertem a mezőnyt, alig volt kivel beszélgetnem. Most már persze más a helyzet, ismernek már a versenytársak. Nem a teljesítményed lesz ettől jobb, csak sokkal élvezetesebb, otthonosabb. Az egész más magyarokkal együtt.”
Fetter példát is hozott egy ilyen alkalomra, amelyben két órán át küzdöttek a versenyzők a szökésért, amikor is Valter mellé ért.
Összenéztünk és csak annyit mondtunk egymásnak, hogy ez meg mi az Isten?! Csak egy picit szebb szavakkal. Jó volt látni, hogy ő is szenved, én is szenvedek, de együtt itt vagyunk és együtt kell túlélnünk. Örökre emlékezni fogok erre a pillanatra. Ezek azok, amiket nem élhetsz át, ha egyedül vagy a mezőnyben.
Természetesen komoly dolgokról is szó esett, így például arról is, kivel mennyire volt elégedett a csapata. Fetter szerint minden rá szabott feladatot el tudott végezni, ráadásul nagyon jól bírta a tempót, amivel meglepetést okozott. Peák teljesítményére sem érkezett panasz, pedig a magyar versenyzőnek hiányérzete volt annak dacára is, hogy extrát mutatott.
„Személy szerint jobban örültem volna, ha látványosabban tudom segíteni Biniam Girmay-t, ami az elsődleges feladatom volt. A 17. szakaszon tudtam extrát nyújtani a csapat számára, amikor Domenico Pozzovivónak problémája volt, és az egyik hegyen tudtam segíteni neki, hogy kisebb hátrányt szedjen össze az összetettben.”
Valter Attila esete némileg speciális, mivel neki nincs szerződése jövőre. Ennek ellenére vele is elégedettek voltak, ugyanakkor még meg kell emésztenie a 19. szakaszon szerzett negyedik helyét. A hegyi befutó végén az utolsó kanyart nem tudta bevenni az ötfős élboly minden tagja, ő sem, ezért végül negyedikként ért célba. Erről elmesélte, hogy úgy tudta, egy apró emelkedővel zárul az etap, de a helyszínen derült ki, hogy gyakorlatilag semennyi emelkedő nem volt.
Nem szépült meg az eredmény, a negyedik hely örökre negyedik hely marad. Azóta sokat gondolkoztam rajta, és visszanéztem többször, de mindig negyedik hely maradt. Muszáj elengednem, ami egyre jobban megy. Meg lehetett volna a győzelem, a három leggyorsabb között voltam, de azt a kanyart onnan sehogy sem tudtam volna megnyerni. Ezen sajnos nem tudok változtatni, ebből tanulnom kell
– mondta Valter, aki azt is elmondta, mások sem tudták pontosan, milyen lesz ez a befutó.
Természetesen nem maradhatott el a Mark Cavendish buszmegálló meglátogatására vonatkozó kérdés sem, amire viszont meglepő választ adtak a bringások.
„Én Eriket inkább egy presszóba vinném, amit az egyik szakaszon láttunk!” – felelte mosolyogva Valter.
