„Fő kívánságom, hogy béke legyen, és többet ne támadjon ránk ez a beteg ember”

Julija Bojko családja bujkálni kényszerül Harkivban, miközben az ukrán válogatott röplabdázó a Vasas Óbuda játékosaként a pályán próbál maximumot nyújtani, és próbálja a munkával elterelni a figyelmét a hazájában történtekről.

Kapcsolódó

„Nincs ebben semmi hősies” – készen áll az oroszok elleni harcra az olimpiai bronzérmes ukrán

Fél éve még a tokiói olimpián ünnepelte bronzérmét, most viszont beállt ő is a hadseregbe.

„Játszanom kell, de közben folyton a családomra gondolok, és majd megszakad a szívem” – nyilatkozta a Digi Sportnak a Vasas 23 éves ukrán válogatott játékosa.

Kapcsolódó

„Ki kellett volna zárni az oroszokat már korábban is és addig eltiltani őket, amíg Putyin rezsimje eltűnik"

A norvég szövetségi kapitány szerint látszatintézkedés az oroszok semleges zászló alatti indulása.

Elmondta, a családja otthon van, bujkál, a folyamatos lövöldözések pedig már városát, Harkivot is elérték. A csapattársak segítik, próbálják támogatni, hogy érezze, ott vannak vele.

Megtámadták az országunkat, pedig mi békésen éltünk. Fejlődni akartunk, szeretni, nevetni. De most valódi félelemben élünk

– tette hozzá.

Arra a kérdésre, mi lenne a három kívánsága, így felelt:

A legelső kívánságom, hogy béke legyen az országunkban és többet ne támadjon ránk ez a beteg ember.

A második, hogy a családom és minden barátom éljen. A harmadik pedig, hogy győzelemmel zárjuk ezt a szezont a Vasassal” – mondta.