„Előfordult, hogy berángatott egy fiút a vécébe, majd ott agyba-főbe verte”

Cseh László beszélt lapunknak arról, hogy testileg és lelkileg is próbálták őt megtörni az edzései során.

Kapcsolódó

Cseh László: Lelki terrorban éltünk, ez nem kérdés

Nagyinterjú minden idők legsikeresebb nem olimpiai bajnok úszójával, aki az első és a második hely közti különbségről, Michael Phelpszről, a vízben sírásróla , félelemről és arról is vall, ki és miért gondolja azt, hogy csak az a jó versenyző, akit sikerül testileg, lelkileg megtörni.

Később Kozma Dominik is elmondta a Blikknek, itthon nagyon durva eszközökkel nevelik az úszókat, mintha nem is sportolókat, hanem katonákat nevelnének.

„Nagyjából érzed, mikor van az a pont, amikor az edzés már nem visz előre, de a kiabálást ugyanúgy megkapod. Volt, hogy a hajánál fogva húzta ki az edző az úszót a vízből, sajnos ilyet is láttam. Az esetemben időnként a családi problémáinkat fűzték össze a teljesítményemmel, és utána megkaptam, hogy minden azért van, mert gyenge vagyok. Ebből a módszerből kijöhet egy-egy Egerszegi Krisztina vagy Cseh László, a kérdés, hogy ennek mi az ára” – nyilatkozta a vb- és Eb-bronzérmes Kozma, aki 2014-ig volt a Kőbánya SC úszója.

Ezek után Egerszegi Krisztina edzőpartnere, Kiss Noémi is megszólalt az ügyben és szintén rémisztő képet festett az állapotokról, sőt Turi Györgyről is.

Tehetségként kerültem a Spartacusba, Kiss László volt a vezetőedző, Turi a segítője. Kiss sosem alkalmazott testi fenyítést, de elképesztő kemény edzésadagot írt elő. Ha valaki nem teljesített megfelelően, akkor jött Turi, a piszkos munkát ő végezte el. Az is előfordult, hogy berángatott egy fiút a vécébe, majd ott agyba-főbe verte

– idézi a Blikk az úszót, aki szerint Cseh korábban is léphetett volna már elnökségi tagként.

Kiss azt is felemlegette, hogy a négyszeres olimpiai bajnok Darnyi Tamás is nyilatkozott róla időnként, hogy Széchy Tamás, az edzője verte. Az egykori úszó azt is kifejtette, reményei szerint Egerszegi Krisztina is elmondja majd, mi történt vele.

„Egerszegi Krisztina edzőtársa voltam, együtt féltünk, sírtunk, rettegtünk a tréningeken, próbáltuk kezelni a magunk módján a helyzetet. Még az is enyhített a fájdalmunkon, hogy az edzőkre gúnynevet akasztottunk. Ha így hívtuk őket egymás között, az már vigaszt jelentett.”