Báró Pierre de Coubertin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság második elnöke napok óta foroghat a sírjában, elvégre a hagyományok végleges semmibevétele nyomán véget ér a története annak a sportágnak, amelyet ő talált föl.
Honnan hová?
Coubertin 19. század végi álma arról szól: „Kell legyen egy sportág, amely a férfiasság mintaképe”. Ebből az ötletből és az akkori katonai kiképzési tevékenységekből – lovaglás, vívás, lövészet, úszás és futás – merítkezve találta ki az öttusát. Coubertin marketingszakembernek sem lehetett utolsó, mert egy, még 2021-ben is, akár gyermekek számára is közérthető, a kor közkedvelt eszközeire, Xbox-ra, Playstation-re is adaptálható történetet kreált a víziója mellé: a katona küldetése szerint egy levelet kell eljuttasson a szövetségesekhez, lóra pattan, vágtatva átugrat minden akadályt, közben párbajtőrével, pisztolyával küzd meg az őt megállítani akaró ellenséggel, a lovát végül elveszti a csatában, ezért gyalogszerrel megy tovább, átúszik egy útjába kerülő folyón, hogy végül futva eljuttassa az üzenetet a címzetthez.
Mármost, úgy tűnik, a lovat végleg kilőtték a futár alól: a szerda esti hír szerint ugyanis eldőlt, a lovaglás, vívás, úszás, lövészet, futás tradicionális ötöséből a haladás szellemében a Nemzetközi Öttusa Szövetség (UIPM) vezetői kidobják a lovat. Az indoklás szerint nem a tokiói balhé, a lovat ököllel verő német edzőnő miatt cserélik kerékpárra, vagy falmászásra, vagy ki tudja mire a párizsi olimpia végeztével a legszebb tusát, hanem azért, hogy a sportág megfeleljen
- a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nézettségi elvárásainak (amelyben az öttusa a tök utolsó helyen állt Tokió után),
- továbbá azt az üzenetet kapták a NOB-tól, hogy 2028-ban lovaglással nem lesz öttusa.
- Nyilván azért kell helyette valami, hogy végső soron értelme maradjon a nevében szereplő ötös számnak.
Az öttusa nagyjából harminc éve küzd azért, hogy az olimpiák műsorán maradjon. Szerencsésnek mondhatom magam, mert még akkor képviselhettem hazámat olimpiai játékokon, amikor utoljára mértük össze tudásunkat klasszikus módon öt napon át, naponta más-más sportágban. 1992-ben, Barcelonában rendeztek utoljára csapatversenyt is. Azóta szabály-, pontszámítás-, és lebonyolítás-módosítások garmadáját hajtotta végre a Nemzetközi Öttusa Szövetség, amelyet 1993 óta Klaus Schormann vezet. A német sportdiplomata érkezésével alig három évtized alatt
- az öt versenynapot előbb négyre, majd háromra, kettőre, végül egyre csökkentették,
- 300 helyett csak 200 métert úsznak,
- a futást előbb négyezer méterről háromezerre csökkentették, aztán terepről síkra terelték,
- végül összevonták a lövészettel – ezt kombinált számnak hívják.
- A sportpisztolyt a kombinált érdekében előbb légpisztolyra cserélték, majd azt is kidobták az ablakon. Lett helyette lézerpisztoly, a kombinált helyett laser run és újra kétnapos verseny.
- A jövő évtől már 90 percre sűrítik az öttusát, de hogy hogyan, az még maguknak a versenyzőknek sem teljesen világos.
Miként vélekednek a legnagyobbak?
A modern pentatlon 1912 óta szerepel az olimpiák műsorán. Azóta 25 férfi egyéni olimpiai bajnok nyakába akasztottak aranyérmet, köztük Németh Ferencnek, dr. Török Ferencnek, Balczó Andrásnak és Martinek Jánosnak. A programban 2000 óta szereplő női mezőny hat egyéni aranyérmese között ott találjuk Vörös Zsuzsát.
Megkeresésünkre München olimpiai bajnoka, az ötszörös világbajnok Balczó András feltette a kérdést, majd egy bibliai idézettel meg is adta a választ:
Mi lesz, ha a só megízetlenül? „Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják… (Mt.5.13)”. Szorul a torkom.
1964, Tokió olimpiai bajnoka, dr. Török Ferenc így fogalmazott: „Annak idején én nem erre szerződtem. Akadtak jó módosítások, amikor a lövészetet egyesítették például a futással, vagy elfogadható, amikor egy napra csökkentették az ötöt. De a lovaglás eltörlésével az öttusa lényegét, sava-borsát veszik el.”
2004, Athén aranyérmese, Vörös Zsuzsa azt mondta: „Két napja hallottam először erről a hírről, ami sokkolt. A UIPM csütörtöki tájékoztatójával számos kérdésre kaptam választ, többek közt arra is, hogy immár tény, az öttusa csak úgy tud olimpiai sportág maradni, ha nincs benne lovaglás. Ezzel lehet egyet érteni vagy nem, de ha a jövőben is olimpikonokat szeretnék nevelni, az új kihívásnak kell majd megfelelnünk.”
A még mindig aktív Marosi Ádám, aki a nyári tokiói játékokon hatodik helyen végzett, először úgy gondolta, kacsa az egész, aztán amikor kiderült, mindez igaz, felháborodott:
Mintha a 400 vegyesből kivennék a mellúszást.
Állítólag három éve megy a diskurzus a háttérben, amelyről mi, versenyzők mit sem tudunk, majd egyik pillanatról a másikra hoznak egy határozatot, és kiderül, nincs visszaút. Azzal nem számolnak, hogy az öttusa soha nem lesz labdarúgás vagy NFL, mert az öttusa soha nem lesz tömegsport. Egyszerűen nem arról szól. Furcsállom, hogy ennyire szembe mennek a tradícióval, holott az olimpia eszmeisége ezt az üzenetet is hordozza magában.”
Bevált a szomorú jóslat
2019-ben, a budapesti öttusa-világbajnokság hatása alatt fogalmaztam meg: ahelyett, hogy korábbi szeretett sportágam az elmúlt harminc évben a meglévő értékeire koncentrált volna, ehhez talált volna ki megfelelő üzenetet, marketinget, a megfelelési kényszer miatt folytonosan előrefelé menekült. Ennek nem lehet más a vége, minthogy előbb-utóbb belehal a sok újításba.
A lovaglás eltörlésével átlépett egy határt. A sportág alapjain változtatott.
1912-2024 között élt 112 évet. Bárhogyan is döntenek, bármivé is alakítják át, az már egy teljesen másik sportág lesz. Nevezzék akárhogyan is.
