Musztafa a januári, egyiptomi világbajnokságon nagyon zokon vette, hogy hazája válogatottja a csoportkörben 23-24-re kikapott Svédországtól egy olyan mérkőzésen, amelyet norvég bírópáros vezetett.
„Hivatalosan sohasem rendeltek el olyat, hogy az érintett csapatok mérkőzéseire ne rendeljünk ki régióbeli játékvezetőt. Az elnök először a svéd-egyiptomi mérkőzés után mondott nekem valamit erről a kérdésről, de nem volt egyértelmű, hogy mely régiókra és országokra utalt, arra sem, mi lenne a korlátozás hatálya, ráadásul erről semmilyen írás nem született. Azaz az IHF alapszabálya és szabályzata sem írt semmit erről a korlátozásról” – írta Gallego.
Hozzátette, nem is lehetne hivatalos listát készíteni az egyes régiókhoz tartozó országokról, hiszen ez végtelen lenne a skandinávtól a balkáni és mediterrán országokon át a volt szovjet régióig.
„Úgy gondolom, hogy a legjobb játékvezetőket kell jelölni nemtől és nemzetiségtől függetlenül, függetlenül attól, hogy hány pár érkezik egy országból, függetlenül a csapatok és a játékvezetők nyelvétől. Miért ne bíznánk bennük? Egyszerűen a lehető legjobb feltételeket kell biztosítanunk számukra a munkájuk elvégzéséhez.”
A Daniasport.hu szerint Gallegót – a Dán Kézilabda Szövetség elnökével, Per Bertelsennel együtt –az IHF két legfőbb képviselőjévé nevezték ki a tokiói olimpiára, azonban a játékvezető-küldéssel kapcsolatos feladatokat minden indoklás nélkül elvették a spanyol sportvezetőtől.
Úgy viselkedtél velem, mint egy gyerekkel. Nem tisztelted az IHF-nél töltött 40 éves múltamat.
Nem kell megbánnom semmit, ember vagyok, aki hibázhat. De mindig őszinte voltam a játékvezetőkkel való munkám során” – mondta. Hozzátette, Musztafa teljesen elfelejtette a tiszteletet, márpedig anélkül senki sem lehet komoly sportszervezet vezetője.
„Mivel ezekről a jelentős témákról teljesen eltérő a nézőpontunk, nem fogunk tudni együtt dolgozni. Ezért ezennel bejelentem, hogy az IHF-nél azonnali hatállyal lemondok minden jelenlegi tisztségemről. Ez a lemondás magában foglalja a több mint 25 projekttel kapcsolatos munkát is, amelyben jelenleg részt veszek.
Itt az ideje, hogy egy normális élet reményében otthon maradjak és visszaadjam a családomnak azt az időt, amelyet több mint 40 éve elvettem tőlük.