Az 1923. szeptember 1-én a Massachusetts állambeli Brocktonban Rocco néven született sportoló gyerekként csak egy pufók, pocakos srác volt, akit szülei mindenáron taníttatni akartak, ő pedig a sport terén előbb a baseball, majd az amerikaifutball iránt érzett vonzalmat. Aztán se az iskolai, se a sportélet nem jött be neki, apja a cipőboltjában talált neki munkát, végül a második világháború mindent keresztülhúzott, két évig szolgált Angliában, részt vett a normandiai partraszállásban is.
Gyerekként sok utcai bunyóban vett részt, így 1946-ban nem rettent meg, amikor a hadsereg színeiben elindult az Amatőr Fegyveres Erők ökölvívótornáján, amelyet meg is nyert.
Első profi mérkőzését 1947. március 17-én, Lee Epperson ellen vívta, de igazából csak egy évvel később kezdte meg komolyabban az edzéseket. 1948. július 12-én már az első menetben kiütötte Harry Bilazariant, az egyik laptól ekkor kapta a Rocky becenevet, amely elkísérte pályafutása végéig.
1948 végéig még tíz mérkőzésen lépett szorítóba, ellenfelei közül senki bírt három menetet – sőt, heten már az elsőben padlót fogtak és kikaptak.
Amíg Bilazarian legyőzéséért 40 dollárt kapott, tíz évvel később 2 millió dollárt ígértek neki, csak térjen vissza. Pályafutása során tisztességes vagyont halmozott fel magának, amelyet – nem bízva a bankokban – bevásárlószatyrokban, padlódeszkák alatt, álmennyezetek fölött és különféle titkos zugokban rejtett el.
Miután 42 mérkőzésének mindegyikét megnyerte (többek között legyőzte a világbajnoki címét sorozatban 25-ször is megvédő Joe Louist), 1952. szeptember 23-án nagy lehetőséget kapott: összemérhette erejét Philadelphiában a nehézsúly címvédőjével, Jersey Joe Walcott-tal.
A 38 éves Walcott alaposan felkészült a mérkőzésre, úgy vélte, ellenfele komolyabb riválisokkal szemben nem olyan lehengerlő az első menetekben, ezért támadólag lépett fel ellene. Olyannyira irányította a mérkőzést, hogy az első menetben padlóra is küldte Marcianót, akivel korábban ilyen nem fordult elő.
A támadóstílust több meneten keresztül alkalmazva komoly pontelőnyre is szert tett, ráadásul Rocky a hetedik menet végén jelezte, valami a szemébe került, nem lát jól – állítólag élete végéig azt hangoztatta, ellenfele kesztyűjén volt valami, ami ezt okozta –, így a következő három felvonásban látásromlással küzdve továbbra sem tudott méltó ellenfél lenni.
A 12. menet után már egyértelmű volt, hogy Walcott nyer, hacsak Rocky ki nem üti. Azonban a gyilkos ütés nem késett, a 13. menetben Marciano erőteljes jobbhoroggal leterítette riválisát, aki még kapott egy ütést a fejére, de valószínűleg anélkül is kifeküdt volna.
Miután kiszámolták, még sokáig a ringben feküdt, Marciano pedig ünnepelhette a nehézsúlyú világbajnoki címet.
Walcott nem nyugodott bele ebbe, visszavágót akart, de 1953. május 15-én Chicagóban egy menetet sem húzott ki Rocky ellen. A klasszis a következő két és fél évben még ötször győzött, utolsó mérkőzését 1955. szeptember 21-én (azaz 65 éve) vívta Archie Moore ellen, akit a 9. menetben ütött ki.
Marciano egy nappal 46. születésnapja előtt halt meg, 1969. augusztus 31-én az őt szállító Cessna kisrepülőgép az iowai Newtonnál a földbe csapódott.
Az a mai napig kérdés, hogy Marciano milyen bunyós volt, vannak, akik úgy vélik, iskolázatlan stílusa, alacsony termete és sok pontatlan ütése miatt csak másodosztályú tehetség volt. Akárhogy is, de hibátlan mérlege miatt sokáig emlegetni fogják.
Kiemelt fotó: STAFF / AFP
