Szomorú napokat él a magyar sport, amely két háromszoros olimpiai bajnokát is elvesztette, szerdán Kárpáti György, csütörtökön Benedek Tibor hunyt el.
Benedek Tibor számtalan nagy meccsen, kiélezett csatában megvillantotta kivételes klasszisát, majd edzőként is a maximumot nyújtotta, legyen szó akár a válogatottról, akár az UVSE-ről.
A titkát, a nagyságát az az idézet adja vissza a legjobban, amelyet tavaly a Magyar Olimpiai Csapat Facebook-oldalán is megjelent, és amely mindent elárul róla.
„Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszok túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos.
Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. Magasságomat nézve ma már kicsinek számítok a csapattársaim között, súlyra viszont 15 éve elértem a 100 kilót.
Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra.
A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv, 16 éve csuklószorítóval játszok, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni. Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek.
Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.
Kiemelt kép: MTI/Kovács Anikó
