Fél éve Suhajda Szilárd első magyarként ért fel a 8611 méteres K2 csúcsára oxigénpalack használata nélkül, majd február közepén már várakozással telve arról beszélt Klein Dáviddal, milyen felszerelésekkel, hogyan készülnek az új közös kalandra,
A terv szerint április nyolcadikán indultak volna el, és nagyjából most, április vége felé kéne elérniük a hegy alaptáborát. Ehhez képest az Eseményhorizont mindkét hegymászója otthon csücsül a saját lakásában.
„Tavaly július 26-án, amikor a 8611 méteres K2 sikeres csúcsmászását követően visszatértem az alaptáborba, azonnal megfogalmazódott bennünk a terv, hogy szeretnénk visszatérni a Himalájába, a Makalura, annak érdekében, hogy az Everesten aztán a maximumot tudjuk hozni és minden olyan stratégiai elemet, fortélyt, stb., amit ezen a gigászi csúcson majd be akarunk vetni, előre ki tudjunk próbálni.
A fene se gondolta, hogy így a feje tetejére áll a világ. Amikor Kína lezárta a határait, már sejthető volt, hogy bizonytalanná válik a tavaszi mászószezon. Valójában nem ért minket váratlanul, hogy rá egy héttel a nepáli kormány is hasonlóan döntött. A Himalája bezárta kapuit a hegymászó expedíciók előtt
– vázolta a kialakult helyzetet Suhajda Szilárd.
A nyolcezreseken expedíciózni nem lehet akármikor, aki ebben gondolkodik, évente három szezonnal számolhat: tavasszal és ősszel nepáli, illetve tibeti kiindulóponttal nyílik ki az időablak a Himalájában, Pakisztánból pedig nyáron lehet mászni a Karakorum-hegységben (léteznek még téli expedíciók is, de ezek meglehetősen ritkák), azaz pont a tavaszi szezonkezdet előtt ütött be a krach.
Az olimpia vagy a labdarúgó Európa-bajnokság esetében hatalmas gazdasági felbolydulást okoz, hogy elhalasztották a tornákat, azokhoz képest légypiszoknyi egy-egy expedíció költségvetése. Ugyanakkor az sem olcsó mulatság, és ellentétben az olimpiai sportágakkal, nem tartozik az államilag támogatott tevékenységek közé.
„Vakartuk a fejünket rendesen. Mindkettőnket komolyan mellbe vágott a kényszerleállás. Szilárdnak és nekem is a hegymászáshoz kapcsolódik a bevételeink jelentős része. Motivációs előadásokat, komplex vezetői tréningeket tartunk. Ez a tevékenység önmagában is nagyon fontos számunkra, de az expedíciós partnerkapcsolataink egy része is így alakul ki. Most persze senki nem szervez rendezvényt, nem hívnak minket az osztrák hegyekbe vezetői tréninget tartani. Nyilvánvalóan nem a mi hibánkból marad el a tavaszi expedíció, így a legtöbb partnerünk belátó, és jelezték, amikor menni tudunk, ott állnak majd mellettünk.
Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a gazdasági szereplőket is keményen érinti a járvány okozta válság. Meglátjuk, hogy amikor megint talpra áll a világ, kinek lesz ereje hegymászókkal foglalkozni
– fogalmazott Klein Dávid.
A két mászó egyöntetűen állítja, ha Nepál nem zárja le a határokat, és a terv szerint április 8-án ki tudtak volna repülni, akkor járvány ide vagy oda, nekivágtak volna az útnak. A hivatalos statisztikákat nem követik nyomon, de vannak nepáli, pakisztáni barátaik, így mind a két országból folyamatosan kapnak naprakész információkat.
„Akbar és Ali a 2019-es expedíciónk alkalmával hónapokon át konyhai segítőként dolgozott velünk, jó barátaikká váltunk. Tőlük azt halljuk, hogy a nagyvárosokban lesújtott a vírus, elég kemény a helyzet, de Akbar kis hegyi szülőfalujában például nincs jelen, érzékelhetetlen a járvány.
Ezért úgy vagyok vele, ha már fent lettünk volna a hegyen, amikor a válsághelyzet kialakul, maradtunk volna. Mindegy, hogy itthon vagyok és kertészkedem, vagy egy nyolcezrest mászok. A világtól el vagyok zárva: így is, úgy is. A kettő közt csak fizikai terhelésben van különbség, illetve abban, hogy a nyolcezresekhez talán értek, a kertészkedéshez nem. Itthon olyan sok hasznom nincsen
– érvelt Klein Dávid az utazás mellett. Suhajda Szilárd annyit fűzött hozzá: „A felkészülésünk kitűnő ütemben zajlott, készen álltunk fizikailag és mentálisan is. Nem mondtunk volna nemet, ha el lehetett volna indulni – igazából nagyon vártuk ezt a közös kalandot!”
A világ összes sportolója jobb híján csak szinten tartáshoz elegendő munkát tud végezni, ezért a két magyar mászó is futással, mobilizációs és saját testsúlyos gyakorlatokkal foglalja el magát napi rendszerességgel. Klein Dávid szerencsés helyzetben van: „Bár Érden se hegy, se szikla, de a házam oldalán kialakítottam egy mászófalat, amely a sátortető csúcsába megy fel úgy, hogy még az erkély alja is be van borítva a fogásokkal, amely így több útvonalon elég összetett mászást biztosít.”
Ha a két hegymászó azt látja, el lehet indulni ősszel a Himalájába, akkor valószínűleg lecsapnak a lehetőségre. De ha idén csak arra lesz sansz, hogy alpesi, tátrai mászásokat hajtsanak végre, azt sem fogják tragédiaként megélni, legfeljebb újra élesítik a terveiket 2021-ben.
„Meglepő lesz, amit mondani fogok; a hegymászó legfontosabb képessége az, hogy az ember nyugodtan, türelmesen üljön a fenekén, ne csináljon semmit, és közben ne őrüljön meg. Most itt ülök a tengerszinten egy szobába zárva, a világjárvány miatt mozgásomban korlátozva és milyen érdekes, ugyanaz történik, mint a hegyekben. Pontosan erre van szükség az expedíciók során. Ez a mentális plusz az, amit a fizikai felkészülésen túl hozzá kell rakni az expedícióhoz. Érdekes volt felismerni, hogy ami sok embernek komoly nehézséget okoz, az nekem természetes. Nem gondoltam volna, hogy jelen helyzetben ennyire hasznos lesz az, amit a hegyek tanítottak nekem.
E tudás mellett a bajtársiasság, ami lehozható a hegyek közül. Ahogy odafent, idelent is együtt kell szembenéznünk a veszedelemmel. Ebben a helyzetben fontos a szolidaritás. Hogy figyeljünk egymásra. Már az is számít, ha két-három szót beszélgetek a közértes nénivel, aki most, a járványhelyzetben tényleg sokkal hősiesebb dolgot csinál, mint mi a Himalájában. A koronavírus ellen nem lehet militarista módszerekkel harcolni. Emberek vagyunk, akik egy nehéz helyzetben, egymásra odafigyelve helyt szeretnének állni.
Úgy érzem, sokszor feleslegesen macsós, hadászati párhuzamokkal megspékelt narratívát alakítunk ki mindkét esetben. A hegy – és a járvány is – egy természeti jelenség. Mindkettőt meg kell értenünk, és munkával, türelemmel, kitartással meg kell oldanunk a feladatot” – mutatott rá a magashegyi expedíciózás és a járványhelyzet különös párhuzamára Klein Dávid.
Kiemelt kép: Klein Dávid és Suhajda Szilárd hegymászók, a Magyar Everest Expedíció 2017 tagjai útban az Everest alaptábor felé a nepáli Namche Bazaar közelében 2017. április 1-jén. Az expedíció célja a Föld legmagasabb csúcsa, a 8848 méter magas Mount Everest (Csomolungma) elérése oxigénpalack nélkül, elsőként a magyar expedíciós hegymászás történetében. Fotó: Mohai Balázs /MTI
