Sport lineup

Az ember, aki nélkül Michael Jordan nem lett volna az, aki

Scottie Pippent sokan csak minden idők legjobb kosarasának első számú segítőjeként emlegetik, noha a legnagyobb ikonok közé tartozik

Ha már élő sportot nem nagyon lehet nézni a világjárvány miatt, maradnak a retrófelvételek vagy a dokumentumfilmek. Így a lehető legjobbkor érkezett a Netflix és az ESPN közös sorozata, a Last Dance, amely tíz részben mutatja be Michael Jordan hatodik, egyben utolsó bajnoki címét a Chicago Bullsszal.

Még mindig döbbenetes látni, Michael Jordan hogyan szegte meg a fizika törvényeit
Miközben a világon mindenhol leálltak a profi sportok, a rajongók pedig ki vannak éhezve az új tartalomra, a Netflix ledobta a Jordan-bombát. A világ legjobb kosárlabdázója ismét megmenti a napot.

A tíz rész elsőre ijesztően is hangozhatna, de az első kettő után nyugodtan ki lehet jelenteni, bármennyiszer 50 percig tudná nézni az ember a történelem legjobb kosárlabdacsapatának utolsó táncát. Már csak azért is, mert, ahogyan a pályán, úgy a sorozatban is Michael Jordané a főszerep, ő pedig sokszor elmondja, mennyire fontos maga a csapat, így a visszaemlékezés mellett az egésznek van egy olyan fontos üzenete, hogy egyedül még a legjobbnak sem megy, társak is kellenek a sikerhez. A tíz rész lehetőséget biztosít arra, hogy a kirakós minden darabját megismerjük, a korábban nem látott felvételek mellett teret kap az érintettek múltja és megismerhetők motivációik is.

És extra haszon, hogy ennek köszönhetően Scottie Pippen talán  végre az őt megillető polcra kerül.

Pippen nevét mindenki ismeri, aki hallott már Jordanről (szóval mindenki), de a többség ennyivel meg is elégszik: ő volt minden idők legjobbjának fegyverhordozója. Nem egyszer jellemezték úgy tévéműsorokban, hogy „Jordan egykori csapattársa”, miközben hatszor volt bajnok az NBA-ben, az amerikai válogatott két olimpiai bajnoki címében is tevékenyen részt vett – olyan csapatokban, amelyekbe már odakerülni is óriási elismerés volt. De ezek csak a címek, Pippennek bérelt helyen van a valaha volt 50 legjobb kosaras között, talán még a top30 sem lenne túlzás. Nélküle Jordan sem lett volna az, akivé vált, ezt ő maga is elmondta:

Soha nem lettem volna bajnok Scottie Pippen nélkül.

Pippen elég hosszú utat járt be addig, amíg ilyen fontos eleme lett a Bullsnak. Egy isten háta mögötti arkansasi kisvárosból indult, a legfiatalabb volt a család 12 gyereke közül. Édesapja és egyik testvére is tolószékbe került, számára a nyomasztó otthoni légkörből egyetlen lehetőség volt a szabadulásra: a kosárlabda. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy tehetségével már egyből kitűnt, az, hogy az iskolai csapatban játszhatott, majd ösztöndíjat kapott a kitartásának és a szemfülességének volt köszönhető. A Central Arkansas Egyetemen már ő volt a legjobb játékos, az 1987-es drafton pedig ötödikként húzták ki – olyan legendák előzték a sorban, mint David Robinson és Reggie Miller. A Seattle draftolta, de első NBA-s interjúja közben megtudhatta, hogy elcserélték: Chicagóba megy.

Jordan mellett hamar szembesülnie kellett azzal, hogy ebben a csapatban már nem ő a legjobb játékos, azt azonban az évek során bebizonyította, hogy nála sokoldalúbb kosaras nem sok van a ligában: elit védekezés, jó pattanózás, mindemellett hatékony pontszerző is volt. Ezzel a típusú játékkal tudott a leginkább segíteni Jordannek abban, hogy minden idők legjobbjává váljon, Phil Jackson edzősködése mellett és a megfelelő kiegészítőkkel pedig nem is lehetett őket megállítani, így jött össze az első three-peat, vagyis sorozatban megnyert három bajnoki cím.

1993-ban Michael Jordan visszavonult és elment baseballozni, Scottie Pippen pedig hirtelen a Bulls legfontosabb játékosa lett. Egy ilyen teher sokakat roppantana össze, de nem őt, mindkét évben a rájátszás második körébe vitte a Bullst, az 1994-95-ös szezonban minden statisztikai mutatóban a legjobb volt a csapatában. Viszont ez idő alatt követte el karrierje egyik legnagyobb hibáját is: egy New York elleni playoff-párharcban a vezetőedző nem rá rajzolta fel az utolsó figurát, mire ő duzzogva a padon maradt. Sok minden benne volt ebben a momentumban, leginkább az, hogy a legfontosabb játékosok maguk akarják ráemelni a legfontosabb dobást, Phil Jackson ezt vette el Pippentől. Pedig az edző húzása bejött, mert Toni Kukoc egy emlékezetes kosárral megnyerte a meccset – a párharcot végül így is elveszítette a Bulls.

Az 1995-ös rájátszásra Jordan már újra ott volt az oldalán, miután megtette az egyetemes sporttörténelem egyik leghatásosabb bejelentését:

Visszatérek.

Nem lett egyből bajnokcsapat a Chicago, de a következő három szezonban ismét végigpofozták a ligát, lehoztak egy 72 győzelem–10 vereséges alapszakaszt (ezt a rekordot csak az elmúlt években tudta megdönteni a Golden State Warriors), ekkor váltak minden idők legjobb csapatává.

Miközben a Bulls a pályán tarolt, a színfalak mögött belső feszültségek feszítették szét a klubot, erről és ennek kezeléséről is szól a Last Dance. Pippennek is megvolt a maga személyes drámája: aláírt egy olyan szerződéshosszabbítást, ami ugyan évekre biztosította a megélhetését, ugyanakkor a fizetése messze elmaradt a sztárokétól. Miközben az amerikai sportokban a bérezés elég komoly fokmérő, a fizetések nyilvánosak, így ez is jelzi egy játékos értékét, fontosságát, és hogy a csapata mennyire becsüli meg.

Scottie Pippen 1997-98-ban csak a 122. legjobban fizetett játékosa volt a ligának, a Bullsban is csak a hatodik volt a rangsorban.

Elege is lett ebből, próbált tárgyalást kezdeményezni, de a franchise nem volt rá kíváncsi, a játékos így megszívatta a csapatot: egy műtéttel kivárt a szezon kezdetéig, így kihagyta az első meccseket, a Chicago szenvedett, így minden arról szólt, mennyire hiányzik ő Jordanéknek. Pippen idő közben annyira összeveszett Jerry Krause-zal, a csapat general managerével, hogy cserét kért, de maradt végül, a többi pedig már ismert: a Chicago megszerezte hatodik bajnoki címét is ’98-ban.

A postás nem kézbesít vasárnaponként

A kosárlabdának, az NBA-nek pedig főleg a DNS-ében van a trash talk, vagyis a beszólogatás az ellenfél játékosának. Pippen ebben is jó volt, 1997-ben, a Utah Jazz elleni döntőben, amikor a Postásnak becézett Karl Malone két büntetővel lezárhatta volna a meccset, annyit mondott riválisának: „Jó, ha tudod, a postás nem kézbesít vasárnaponként.”

 

Malone kihagyta mindkét dobást, a Bulls nyert, később bajnok lett, majd egy évvel később megint megverte a Jazzt a nagydöntőben. Így lett abból a Utah-ból az egyik, ha nem a legjobb olyan NBA-csapat, amely nem lett bajnok.

Ezután darabjaira hullott a Bulls: Jackson egy év szünetet tartott (majd nyert öt bajnoki címet a Lakers edzőjeként), Pippent és Dennis Rodmant elcserélték, mindezek következtében Jordan másodszor is visszavonult. Scottie Pippen Houstonba került, ahol majdnem négyszer annyit keresett, mint a Bullsnál, de egy idény után cserét kért. Portland volt a következő állomás, ahol majdnem be tudta bizonyítani, hogy Jordan nélkül is képes becipelni a hátán egy csapatot a döntőbe, de a Los Angeles Lakers elleni hetedik meccset 15 pontos előnyből elveszített a Trail Blazers a nyugati döntőben. 2003-ig maradt Portlandben, majd visszatért Chicagóba, ám a szezonban szinte végig sérült volt, a Bulls is gyatra volt, így bejelentette, hogy visszavonul – karrierje során először nem jutott rájátszásba a csapatával.

A korábban említett hat NBA-bajnoki cím és két olimpiai aranyérem mellett Scottie Pippen hétszeres All Star, háromszor választották be az év csapatába és volt az év kosárlabdázója is Amerikában. Mezszámát természetesen visszavonultatta a Bulls, amelynél lejátszott meccsek, pontok, asszisztok és labdalopások is terén is a második az örökrangsorban Jordan mögött, miközben a franchise történetének harmadik legtöbb lepattanóját is ő szedte le. 16,1 pont, 6,4 lepattanó és 5,2 gólpassz a karrierátlaga 17 szezon alatt, 2010 óta tagja a Hírességek Csarnokának.

Azaz messze több volt annál, mint hogy csak Michael Jordan csapattársaként emlékezzünk rá.

Kiemelt kép: Kent Smith / NBAE / Getty Images / Getty Images via AFP

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik