Ha bárki azt mondaná, hogy Kenya azért ad annyi klasszis futót a világnak, mert egy ír misszionárius érkezett az országba, jó eséllyel kiröhögnék az emberek. Pedig pontosan ez a helyzet. Colm O’Connell számára 1976-ban jött a lehetőség, hogy külföldre költözzön, az akkor 27 éves szerzetes előtt két lehetőség adódott: Kenya vagy Los Angeles. Mivel az afrikai küldetés izgalmasabbnak, nagyobb kihívásnak tűnt, inkább ezt választotta, utólag pedig nyugodtan kijelenthetjük, hogy jobban nem is dönthetett volna.
Iskolai tanárból a kenyai futás keresztapja
O’Connell testvérből úgy lett atlétikai edző, hogy versenyen életében nem futott egy métert sem. A misszionárius küldetése sem arról szólt, hogy világbajnokokat képezzen, végzettsége és profi felszerelése sem volt ehhez. Sokak szerint éppen ezért lehetett sikeres.
Az ír férfi már 14 évesen lépett be egy gyülekezetbe, majd az egyetemi tanulmányait is a barátok útmutatása szerint végezte Galway-ben. Ennek köszönhette a kenyai lehetőséget is, 1976-ban a szerzetesek itteni iskolájába kerestek tanárokat. O’Connell eredetileg földrajztanárként és csak három hónapra érkezett az országba, ám egészen máshogy alakult az élete.
Az iskola nagy hangsúlyt fektetett a sportra, több kiváló edző is nevelte a gyerekeket. Ahogy láttam, mindenki éjjel-nappal az iskolában volt, úgyhogy arra gondoltam, az órákon kívül is tennék valamit a diákokért. Az atlétika kézenfekvő választásnak tűnt, mert több tehetséges tanítványunk is volt ezen a téren, ráadásul nem igényel különleges helyszínt vagy felszerelést
– mesélt a kezdetekről.
Mivel a gyerekek lelkesen vetették magukat az edzésekbe, O’Connell elkezdte képezni magát, mondhatni közösen fedezték fel a sportágat. A futás alapjait egy Kenyában önkénteskedő férfitől, Peter Fostertől tanulta meg, az így megszerzett tudást használja fel változatosan az atlétákkal.
Nem követ csodás formulát, nincsenek titkos módszerei. Egyszerűen figyelt a futóira, ami segített számára megérteni a motivációjukat, a gondolkodásmódjukat. A kulcs voltaképpen annyi, hogy ismeri a kenyai emberek, az afrikai ország sportolóinak életmódját, kultúráját, az edzéseket pedig ehhez igazítja. A kidolgozott programok változatosak, a futók jól érzik magukat, az eredmények pedig magukért beszélnek.
„A tapasztalt edzőről azt mondják, az a feladata, hogy minél többet átadjon abból, amit tud. Én megfordítottam ezt. Nem azt mondom nekik, hogy »ezt és ezt kell tennetek, hogy sikeresek legyetek«, hanem arra gondolok, mit adhat nekem az adott atléta. Arra összpontosítok, kik ők, milyen emberek és milyen értékeik vannak, mintsem arra, hogy nekem mit kell nekik adnom.”
A szerzetes elmondása szerint a kenyai futók hiába szerepeltek jól a helyi versenyeken, csak akkor fogták föl, mennyire jók is igazán, amikor a nemzetközi versenyeket is elkezdték megnyerni. Látta, hogy a kenyai tanítványokból profi atléták válhatnak, úgyhogy neki is tovább kellett képeznie magát. Ahhoz, hogy a sportból éljen valaki, rettentő komoly áldozatokra és munkára van szükség, O’Connell az ehhez szükséges utolsó lökésre koncentrált.
Arra összpontosított, hogy hatni tudjon a sportolóira, például az edzések közti pihenőidőben is folyamatosan beszélget velük. Mindenről tudni akar, meg akarja ismerni a a félelmeiket, a rájuk nehezedő nyomást.
Az edzés módszertanát hiába ültetné át bárki is más országba, ez a kenyai életmódhoz, a kenyai szemlélethez van igazítva, amit írként külön feladat volt megérteni. Ha képzett edzőként érkeztem volna ide, akkor sem jutottam volna semmire, ha nem tanulom meg, hogyan élnek Itenben az emberek. Az edzések gyakorlatai csak kis részét képzik a felkészülésnek, a legnagyobb feladat elérni azt a szintű elkötelezettséget, ami a profizmushoz kell.
Az aranyerdő
Eleinte úgy tűnt, O’Connell módszerei a kezdeti lépésekhez lehetnek elegendők, de idővel kiderült, hogy jóval többre.
A legnagyobb sikereket elérő futói között vannak
- Wilson Kipketer, a 800 méteres táv háromszoros világbajnoka,
- David Rudisha, aki 800 méteren olimpiai bajnoki címet szerzett és az aktuális világcsúcsot is ő tartja 2010 óta 1:41.09-es eredménnyel, Kipketer idejét megjavítva,
- illetve Mary Keitany, aki félmaratoni távon (50:05), 20 kilométeren (1:02:36) és 25 kilométeren (1:19:53) is volt már világcsúcstartó.
Az iteni Szent Patrik iskolában hagyomány, hogy ha valamelyik tanítvány komoly sikert ér el, a tiszteletére elültetnek egy fát. O’Connell viszont annyi világklasszist nevelt ki, hogy már alaposan meg kell már válogatni, milyen fa kerül és hová, különben nem marad hely zöldségek és gyümölcsök termesztésére.
A sikereknek hála befutott atléták is bejelentkeztek már O’Connellhez edzeni, de az ír szerzetes egyszerre csak 4-5 sportolónak mond igent, mivel számára még mindig a gyerekek az elsők. Már nem tanár Itenben, de a Szent Patrikot nem hagyta ott, 71 évesen is edzi a jelen és a jövő kenyai sztárjait. Szerényen, alázatosan él és a világ egyik legsikeresebb atlétikai edzője lett úgy, hogy ő maga egy percet sem sportolt soha.
A kiemelt képen balra David Rudisha, középen pedig Colm O’Connell látható a kenyai Eldoretben, 2012-ben. Fotó: Michael Steele/Getty Images
