Sport

Brigitta lenyomott, mint a bélyeget

Jól belefogok, pár másodpercig markolásszuk egymás tenyerét, majd rajtra nekifeszülünk. Meglepetésszerű támadással próbálkozom, de meg se moccan. Igyekszem fárasztani, semmi eredmény, játszik velem. Kicsit enged a pozíciójából, majd visszatol egyenesbe. Feszül a csuklóm, dagad a bicepszem. Bevetem a vállam, majd az egész felsőtestemet. Mintha egy betonfalat próbálnék arrébb húzni. Kezemen, halántékomon duzzadnak az erek, homlokomon megjelenik az első izzadságcsepp. Felnézek. Az őrmester rezzenéstelen arccal, de vidám, már-már kihívó szemmel figyel. Mosolyog. Érzem, hogy végem van. Húsz másodperc után lenyom, mint a bélyeget.

A karbirkózás, közismertebb nevén a szkander ír eredetű. Az anekdota szerint, ha a kikötőben erősre itta magát két brit matróz, ahelyett, hogy összeverték volna egymást és a csehót, inkább így döntötték el, ki a bikább. Nem véletlenül tekintik kocsmasportnak. Mégsem ismerek olyan iskolást, aki személyes tapasztalat híján lenne.

A fent taglalt erőfelmérőn ellenfelem nem férfi, hanem egy csinos, 41 éves nő, aki szintén az általános iskolában, a svédszekrény egyik oldalára állva nyomta le élete első ellenfelét. Az osztálytársak elismerő vállveregetéssel, a tesitanár egy Sport szelettel jutalmazta. Az első emléket másfél évtizedes karbirkózó csend követte.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Szolnok, MH Béketámogató Kiképző Központ

A katonai létesítmény bejáratát sorompó zárja el. Kisvártatva két zubbonyos férfi ballag ki hozzánk.

– Ilonával beszéltünk meg találkozót tíz órára. Azt mondta, rá hivatkozzunk, a kommunikációért felel. De igazából a szkander-világbajnoknőhöz jöttünk.

– Ja, a Brigihez. Az más, menjenek.

Ha még a portaszolgálatot biztosító őrző-védő cég emberei is tudják, ki Kőváriné Ivánfi Brigitta, a 41 éves, egygyermekes családanya, akkor komoly respektje lehet a laktanyában. Ez nem csoda, októberben két aranyat és két ezüstöt nyert a romániai szkander-világbajnokságon.

Brigitta az ajtó előtt fogad, bakancsban, terepszínű gyakorlóruhában. Ellentétben sportága sztereotípiájával, nem magas, nagydarab nő, igaz, nem is törékeny virágszál. Ahol kell, feszül rajta a zubbony, laza fesztelenséggel néz a szemembe. Egy ideje hetven kilogrammos kategóriában versenyez és ér el sikereket. Előre készülök a kézfogásra és jól teszem, mert mélyen a tenyerébe markolva is érezhető: átütő erejű a szorítása.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Közben felvetem, a kapujelenetből azt szűrtük le, akkora a népszerűsége, hogy biztos még a tisztek is előre köszönnek neki, de gyorsan helyreigazít: „Az őrmesternek azért a hadnagy nem köszön előre, élnek még a szolgálati szabályok. Az viszont jó érzés, hogy amikor egy-egy hétvégi versenyt követően jövök be, és lecsippantom a kártyát, a srácok sorban állnak gratulálni.”

Mit keres egy sikeres sportolónő a katonai kiképző központban?

Szinte kérdeznem sem kell, megtudom azt is, a sport szeretete gyermekkorától kíséri, korábban atletizált, majd kajakozott – „apu eredményes maratoni kajakos volt, a nyomdokaiba szerettem volna lépni” –, viszont két év vízen lét után rájött, a szolnoki Holt-Tisza szép, szép, de nem az ő világa. Ezért az általános iskola végén éles váltással átnyergelt a kerékpárra. Az első edzésre lelógott, mert nem akarta megbántani az apját, a bringacuccot eztán az első lebukásig otthon dugdosta.

Hamar kiderült a turpisság, de végül apu lett a legnagyobb szurkolóm. Tízszeres magyar bajnok vagyok, országúton és 200-on pályán is. Részt vettem a női Girón, 1996-ban indultam pálya-világbajnokságon is

– sorolja a felfelé ívelő kerékpárkarrier főbb állomásait. Az évtizednyi tekerésnek a Szerencs-Hatvan-Szolnok cukorgyár háromszög tulajdonoscseréje vetett véget. A Tour de France-on felnövő francia gazda patronálta a sportot, „egy éven át még sportállást is biztosítottak”, a német már nem.

23 évesen ezért stabil munka után kellett nézzen. Ment a családi matek, hogy mi legyen, mi az, ami közel áll az örökmozgó leánygyermekhez, és mivel abban az időben töltötték fel szerződéses katonákkal a sereget, kézenfekvőnek tűnt a biztos egzisztenciával, külhoni missziókkal kecsegtető honvédség.

Az evidenciát erősítette az is, hogy: „Bár bennem van a nő, lánykaként nem rohangáltam a lábam között seprűnyéllel, kezemben kardot lengetve, de mindig is a fiús játékok vonzottak.” Végső soron az anyai logika találta meg a döntő érvet, ami elbillentette a mérleg nyelvét: „Próbálkozz a hadsereggel lányom, mert ott lesz lehetőség a sportra is.”

Az állomány szerződtetése még nem központilag zajlott. Szolnokon szerdánként nagyjából 20-25 fiatal toporgott a régi laktanya kapujában, akiken a bebocsátást követően elvégezték az orvosi, majd a fizikai tesztet. Az összesített eredmények alapján a megfelelt stemplivel rendelkezők mehettek tovább az elbeszélgetésre, a többiek haza. Akit ott sem rostáltak ki, megkapta a beosztását.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Keresztúri László parancsnoksága alatt a 88-asoknál, még MH 1. Könnyű Vegyes Ezredként működött a laktanya. A kiválasztottak egyikeként Brigitta is ott állt a folyosón, szólították, bement. Kérdezősködött a parancsnok, szóba került a sport. „Mondom a parancsnoknak; kerékpároztam tíz évet, de emellett emelgettem súlyokat is.” „Remek, remek – nyugtázta. – Akkor maga páncéltörő kezelő lesz, ha kell, elbírja a lőszeres konténereket. Mehet is.”

A bevonuláskor még 57 kilogrammos lány először általános kiképzést kapott, kúszott, mászott, majd elsajátította az AK-gépfegyver szét- és összeszerelését, a lövészet minden fortélyát, később a páncéltörő kezelése mellett kitanulta az aknavetést is. „Táborfalváig kellett elmenni az éleslövészethez, van ott páncéltörő, aknavető szektor, álló célokra lőttünk éles lőszerrel.”

Hogy lesz valakiből nő létére szkandervilágbajnok?

Két évet húzott le a harcolóknál, majd bekerült a törzsszázadhoz híradósnak, ma már az irodán dolgozik őrmesterként. Mellette folyamatosan látogatja a konditermet is. 2003-ban itt találkozott másodszor a szkanderrel. Amikor az első edzésén beleütközött a versenyasztalba, rájött, karbirkózni nem csak svédasztalon, játékból vagy a kocsmában, buliból lehet. Azóta tekint sportként rá. Sylvester Stallone az egyik kedvence. A hozzáfűzött magyarázat szintén triviális: „A túl a csúcson minden szkanderes alapműve. Lesik a technikát, mert profik, például John Brzenk tűnnek fel a moziban. Viszont mi nem kamionban készülünk.”

A laktanyák világa a férfiak terepe, ahol az átlagosnál magasabb a tesztoszteronszint, ahol kimondva-kimondatlanul, fenntartással fogadják a női nemet. Az első versenysikerek után híre ment, hogy mit tud a lány.

Szokott lenni alakulatnapunk, ahol kicsit lazulunk, összekovácsolódunk. Pár éve behoztam a szkanderasztalunkat, hogy lássák ők is, ez az a hely, ahol minden feketén-fehéren eldől. Többen vérszemet kaptak. Persze a férfierőt a nőivel már csak a súlykülönbség miatt is nehéz egybevetni, de jöttek a srácok sorban és próbálkoztak. A Béketámogató Kiképzőben általában sportos, elég masszív férfiakkal vagyunk körülvéve, büszke vagyok rá, hogy talán két ember nyomott le. Jólesett a női lelkemnek

– meséli, ami alapján rögvest kiviláglik a katonák között is kivívott tisztelet miértje.

A laktanyában akad szépen felszerelt konditerem, sportpálya, sőt napi egyórányi sportolásra szánt időt kap mindenki a kötelező fizikai teszt miatt, de a szkander mégsem fér bele a hivatali rend szerinti nyolctól négyig tartó munkaidőbe. Az edzéshelyszín felderítéséért átautózunk a közeli Széchenyi-lakótelepen található konditerembe. Az ajtón belépve rögvest beleütközünk a szkanderasztalba. Mivel speciális eszköz, csak akkor kerül be az egyáltalán nem rongyrázós, de ablakos, jól szellőző, funkcionális edzéshez tökéletesen felszerelt terembe, ha jönnek a karbirkózók. Brigitta itt készül nap mint nap, mert „szkanderre elsősorban szkanderrel lehet edzeni és a szolnoki karbirkózók ide járnak.”

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Miközben becipeljük és helyére állítjuk az asztalt megtudjuk, hogy a sportágnak nincs kifejezett edzéselméleti szakkönyve, internetes videókból, a nemzetközi versenyeken önképző módon lesik le a technikákat és adják tovább egymásnak a tudást. A titok az ujjakban és a csuklóban rejlik. „Ha a fogást, az alkart nem erősítem eléggé például kötélmászással, szériákban függeszkedve persze, akkor semmire sem mennék a 41-42-es bicepszemmel.”

Minden évben tavasszal rendezik az Eb-t és ősszel a vb-t. Az őrmester a hetedik Európa- és a hatodik világbajnokságán vett részt idén. A 2000-es évek elején is próbálkozott már világversenyen, még 65 kilóban – „jobbal el is hoztam egy negyedik helyet” –, de belátta, kevés a tudása, továbbá annyira gyerekcipőben járt még Magyarországon a sportág, hogy csak akkor utazhatott, ha elbírta a családi eklézsia. A kassza végesnek bizonyult, így a 2004-2005-ös első két Eb-próbálkozást követően tízévnyi szünet következett.

„Amatőr vagyok, kifejezett egyéni szponzorom nincs, de legalább táplálékkiegészítőre már nem kell költenem, azt kapom a Weidertől.” A szövetség az elmúlt öt évben megerősödött annyira, hogy finanszírozni tudja a világversenyek költségeit. „Októberben Konstancában nemenként szétválasztva, 45 kilótól felfelé, öt kilogrammonként, +80-ig bezárólag ugrott a súlycsoport. Szigorú mérlegelés után kezdődik minden verseny: Előfordult, hogy egy szál bugyiban álltam a mérlegen.”

Igazából a 2017-es budapesti szkander-világbajnokság sikere óta emelkedett a sportág népszerűsége hazánkban. Nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, Brigitta a kilenc Eb-, és tizenhárom vb-érmével az elmúlt öt év egyik legeredményesebb magyar sportolója. A szkanderközösség a hangos nemzetközi sikerek ellenére hátrányosabb helyzetben érzi magát, mint más erősportágak. „Nem vagyunk olimpiai sportág. Ezért nem kerülnek be az eredményeink a hír fősodrába.”

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

A szkander szélesebb körű elismertsége érdekében aspirálnak az olimpiai tagságra, ami ha egyszer teljesül is, a részvétel az őrmesternek alighanem álom marad csupán.

Ugyan a szkander nem a fiatalok sportja, bele kell érni, erősödni, de ha még a közeljövőben felkerülünk az olimpia műsorára, valószínűleg már akkor sem leszek aktív. Remélem viszont a háttérmunkákban még segíthetek, szükség lesz a tudásomra, tapasztalatomra. Ha máshol nem, otthon. Mivel a 11 éves lányom is kacsintgat a szkander felé, tudom segíteni a pályafutását.

Búcsúzóul fotós kollégám, Marci is odaáll az asztalhoz. Biztatom, végül is fiatalabb, magasabb, jobb kondiban van nálam. Azért is reménykedünk, hátha elér valami félsikert, mert Brigitta finoman csorgatja a mézet a madzagra: „Szép hosszú az alkarod, ami azt jelenti, nagyobb az erőkar, az ilyenekkel mindig meggyűlik a bajom, nehéz dolgom lesz!”

Aztán pont az történik, ami nem sokkal korábban velem: Brigitta játszadozik egy kicsit, majd lenyomja Mohos kollégát is, mint a bélyeget.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.