Évek óta másról sem szól a férfitenisz, minthogy ki lehet az a fiatalabb generációból, aki tartósabb ideig a Roger Federer, Rafael Nadal, Novak Djokovic, Andy Murray négyes örökébe léphet. Merthogy bármennyire is nem szeretnénk, eljön majd ez az idő:
- a svájci már 38 éves,
- a spanyolt sok sérülés hátráltatta karrierje során, többen is nyilatkoztak már a környezetéből arról, hogy a teste időzített bomba,
- Murray-től már az is kisebbfajta csoda, hogy még nem kellett abbahagynia, egy csípőműtét után tért vissza a skót,
- Djokovic az egyedüli, akiben reálisan is nézve van még fizikálisan 3-4 év legalább a legmagasabb szinten.
Sokan feltűntek már az elmúlt években, akikre rásütötték, hogy majd ő fogja megváltani a teniszvilágot, ám ezek inkább csak fellángolások voltak. Tartósabb ideig senki sem tudta felvenni a versenyt Federerékkel.
Inkonzisztencia
Leginkább a kiegyensúlyozatlan szereplés az, ami a fiataloknak gátat szab. Mert hiába volt Grigor Dimitrov a bébi Federer, vagy hiába játszik jól az ezres tornákon Alexander Zverev, ha utána képesek hetekre, hónapokra, vagy a bolgár esetében akár évekre eltűnni.
2019-ban három potenciális jelölt bukkant fel: a teniszhez tökéletes felépítésű Sztefanosz Cicipasz, az év második felében elképesztő formát mutató, sorozatosan döntőket játszó Danyiil Medvegyev, és Dominic Thiem, akit a feltörekvő kategóriából már rég ki lehet venni. 26 éves, persze van még hova fejlődnie, de őt már kész teniszezőnek tekinthetjük. Van azonban valami, ami a többiek fölé emeli az osztrákot:
Thiem jó ideje ott van már a világranglista élmezőnyében, jelenleg is az ötödik, egyenes útja volt a londoni ATP-világbajnokságra, ahol előbb Federert verte magabiztosan, majd az egész vébé legjobb meccsén, szetthátrányból fordítva győzte le Djokovicot. A legnagyobb hiba lenne azt gondolni, hogy ezek kiszaladt eredmények.
- Bár Djokovic ellen negatív a mérlege (4-6), a legutóbbi öt egymás elleni mérkőzésből négyet is az osztrák nyert,
- miközben Federertől eddig csak kétszer kapott ki, de már ötször is megverte a svájcit.
- Nadal egyelőre jól tartja magát Thiem ellen, kilenc győzelem mellett csak négy veresége van,
- míg a Murray elleni különmeccs 2-2-re áll.
Ez is mutatja, hogy játékban tényleg fel tudja venni a versenyt a legnagyobbakkal. Ugyanakkor a hullámzó teljesítmény rá is jellemző volt, bár ebben egy kicsit javult 2019-re.
Egy következő világelső?
Ezt így kategorikusan nem lehet kijelenteni, de azon se lepődjünk meg, ha esetleg bekövetkezik. Idén ugyan a Grand Slameken nem volt kiemelkedő, de a Roland Garroson, kedvenc borításán döntős volt, és, ha nem jön közbe komolyabb sérülés vagy brutális visszaesés a játékában, akkor a közeljövőben vélhetően nyerni fog legalább egyszer a párizsi majortornán – az első GS-diadala még várat magára.
Idei meccsei közül 46-ot megnyert és csak 17-et veszített el, salak mellett ezúttal már kemény pályán is jól ment neki, öt idei tornagyőzelméből hármat is ezen a borításon ért el, a legnívósabb az Indian Wells-i elsősége volt.
És így nyomta le azt a Novak Djokovicot is, akinek pont ez az erőssége, hogy a végletekig kiélezett mérkőzéseket behúzza. Most is úgy tűnt, hogy a szerb fog kijönni győztesen a vb-meccsből: 1-3-ról kapaszkodott vissza a harmadik játszmában, majd a döntő rövidítésben 3-0-val kezdett, mégis az osztrák volt, aki győzött és elsőként a mezőnyből bebiztosította a helyét az elődöntőben.
Persze egy év végi tornából messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. Tavaly például Zverev nyert, a német azonban az aranyérem ellenére sem tudta megugrani azokat az elvárásokat, amiket a tehetsége alapján sokan támasztanak vele szemben.
2019 azonban azt megmutatta, hogy a jelenlegi mezőnyből Dominic Thiem tart ott fejben és játékban is, hogy tényleges trónkövetelőként tekinthessünk rá. És igaz ez akkor is, ha idén nem ő lesz a világbajnok.
Kiemelt kép: TPN/Getty Images
