Hogy el tudom-e képzelni magam 40 év fölött a ringben, mint Manny Pacquiao? Nem, addig nem akarom húzni. Négyéves korom óta edzem, egy született bokszoló vagyok. De mindig minden véget ér egyszer, és szeretnék majd idővel eljárni vadászni, horgászni. Ma még ezt nem tehetem meg, mert minden nap edzek. Az motivál, hogy enyém legyen mind a négy vb-cím könnyűsúlyban, ehhez még két övet kell megszereznem. Hogy utána mi lesz? Azt még nem tudom
– magyarázta napjaink egyik legjobb ökölvívója, az ukrán Vaszil Lomacsenko, aki a hétvégén a brit Luke Campbell ellen lép ringbe a londoni O2 Arenában.
Ha valaki csak annyit hall, hogy Lomacsenko 15. profi mérkőzésére készül, könnyen azt hiheti, hogy egy feltörekvő tehetségről van szó, aki most megkapta élete nagy lehetőséget, holott egy abszolút kiforrott klasszisról beszélünk,
Abban, hogy Lomacsenkót ma, mint az ökölvívás művészét emlegetjük, és nem úgy, mint az ukrán jégkorong-válogatott oszlopos tagját, óriási szerepe van az apjának, Anatolijnak, aki bokszedző, így adta magát, hogy a hoki iránt érdeklődő fiú is kipróbálja magát a sportágban. Vaszil pedig mindig megemlíti, mennyire hálás az apjának azért, amit érte tett.
„Miatta lettem az, aki. Érte harcolok minden egyes meccsemen. Adott nekem egy esélyt, hogy ilyen életem legyen, általa lettem kétszeres olimpiai bajnok és világbajnok a profik között” – mondta Lomacsenko az apjáról, és minden szaván érződik a tisztelet.
Az ukránnak már az amatőr pályafutása is annyira tökéletesen volt felépítve, hogy az alapján a bokszban nem annyira jártasak is vígan rámondták volna, hogy ez a srác a profik között is tarolni fog. 2006-ban junior világbajnok lett légsúlyban, egy évvel később pedig a felnőttek között lett vb-ezüstérmes pehelysúlyban.
A 2008-as pekingi olimpián oka lett volna nekikeseredni a sorsolás miatt: első ellenfele épp a korábbi vb-döntőben túl nagy falatnak bizonyuló orosz Albert Szelimov volt. A legjobbkor állt rajta bosszút.
A jól megérdemelt arany mellé ráadásul az olimpia legjobbjának járó különdíjat is ő vihette haza.
2008-ban az Eb-n is végigverte a mezőnyt, az ellenfelek négy meccsen mindössze négy pontot szedtek össze ellene, aztán 2009-ben az első világbajnoki aranyát is imponáló eredménysorral (16-2, 15-1, 8-2, 12-1, 12-1) gyűjtötte be, pedig a torna egy részét törött kézzel bokszolta le.
2011-ben már könnyűsúlyban oktatta a mezőny a bakui vébén, igaz, a harmadik körben csak iszonyatosan kemény meccsen, egypontos különbséggel győzte le a későbbi olimpiai bajnokot, a brazil Robson Conceicaót, de a negyeddöntőt, az elődöntőt és a finálét már uralta.
A második vb-címet a második olimpiai arany követte, így amatőr pályafutását döbbenetes mérleggel zárta le, 397 meccséből mindössze egyet vesztett el, a 2007-es vb-döntőt.
Hála Istennek, az én időmben a súlycsoportomban nem volt egy Lomacsenko-szintű klasszis. Sosem láttam még hozzá fogható bokszolót
– nyilatkozta róla Kovács István, aki amatőrként mindent megnyert és profiként is eljutott a világbajnoki címig, vagyis láthatott és testközelből ismerhetett épp elég menő ellenfelet.
Ilyen pedigré után Lomacsenko akár fejest is ugorhatott volna a profi karrierbe, de a fokozatosság elvét követve inkább lenyomott hat meccset a nemzetközi amatőr szövetség, az AIBA égisze alatt futó World Series of Boxing sorozatban, ahol veretlenül zárta a kalandot.
A profi közötti debütálására 2013 októberéig kellett várni, és ami szokatlan volt, egyből egy tízmenetes meccset vállalt be a mexikói José Ramírez ellen. Igaz, a csata a negyedik menetben véget is ért, Lomacsenko egy kőkemény balos testütéssel küldte padlóra Ramírezt, így KO-val debütált a nagyfiúk között.
A meccset közvetítő csatorna szakkommentátora a korábban négy súlycsoportban is vb-címet szerző Roy Jones Jr. volt, aki kivételes bokszolónak nevezte Lomacsenkót, külön kiemelve a négy-ötütéses kombinációit.
Ilyen felfutás után szinte törvényszerű volt, hogy valamikor beüt a krach, és ez a második profi meccsén következett be, amikor egy másik mexikói, Orlando Salido volt az ellenfél. A meccs tétje a a WBO légsúlyú vb-öve volt, és a kilenc és fél évvel idősebb, a profik között sokkal-sokkal rutinosabb mexikói (neki az 56., míg Lomacsenkónak a 2. meccse volt) megosztott pontozással legyőzte az amatőrként a vereséget szinte nem is ismerő ukránt.
Salido egyébként címvédőként érkezett a meccsre, de nem tudta hozni a súlyát, így megfosztották a vb-övétől, de a ringben ettől csak még elszántabb lett.
16 éven keresztül nem volt problémám a súlyommal, de a meccs előtt egyszerűen nem ment a fogyasztás, a testem ellenállt. Jó meccset vívtunk, de én voltam a tapasztaltabb, strapabíróbb bokszoló, és kegyetlenül megsoroztam a fejét, meg a testét. Megmutattam neki, mi a különbség az amatőr és a profi ökölvívás között. Az érződött rajta, hogy nem volt még kész a profi bokszra, ráadásul úgy tűnt, lebecsült engem, és nem számított az igazi mexikói stílusra. Folyamatosan nyomás alatt tartottam és móresre tanítottam
– emlékezett vissza a meccsre Salido. A mexikói harcos azt mondja, semmi előnyt nem jelentett neki, hogy végül nem tudott bemenni a súlyhatár alá, mert a rutinjának és a képzettségének köszönheti a sikerét, még ha ezt a többség nem is ismeri el.
A YouTube-on a meccsről készült videóknál a kommentek egy része csalást kiált, és a pontozók mellett a bírót kárhoztatja, aki végig hagyta, hogy Salido mélyütésekkel operáljon.
„Most már tudom, hogy a profi boksz más, mint az amatőr. Ha az ellenfeled piszkos módszereket bevetve bokszol, neked is ugyanígy kell tenned” – nyilatkozta Lomacsenko a számára sokkoló végeredmény után. Salido erre azzal replikázott, hogy ez a savanyú a szőlő tipikus esete, mert meccs közben nem panaszkodott az ukrán, csak a ereményhirdetés után.
A vereség megrengetheti egy bokszoló pályafutását, de azért a második esélyt általában jár, és három hónappal később Lomacsenko élt is a lehetőséggel, többségi pontozással verte az amerikai Gary Russell Jr-t,
Lomacsenko főleg az utolsó pár menetben nőtt ellenfele fölé, akit rendesen megsorozott, a meccs is úgy ért véget, hogy Russell épp a köteleknél próbálta állni az ukrán ütéseit.
A második KO-ra az ötödik meccséig kellett várni, amikor a Puerto Ricó-i Gamalier Rodríguez elleni találkozót a kilencedik menetben zárta le: kétszer is eltalálta ellenfele fejét, aki féltérdre ereszkedve hallgatta, amint a bíró kiszámolja.
Ez volt az ukrán első olyan meccse, amit a profi boksz szentélyében, a Las Vegas-i MGM Grandben vívott – nem kisebb esemény felvezetéseként, mint az évek óta várt Floyd Mayweather-Pacquiao klasszikus, ami aztán színvonalában elmaradt az őrült hírveréstől, amivel beharangozták. A meccsről szóló tudósítások egytől egyig kiemelték, hogy Lomacsenko az ütéseket és a lábmunkát tekintve is több fokozattal gyorsabb volt Rodrígueznél, aki már a hetedik menetben is letérdelt a teljes ütésrepertoárját bevető címvédő miatt.
Légiesen könnyed, mint egy balett-táncos, viszont könyörtelen, mint a Terminátor
– adott tökéletes leírást az ukrán stílusáról egy, a meccshez hozzászóló kommentelő.
Korábbi ellenfelei azt mondták, hogy a meccsek elején még teljesen jó állapotban érezték magukat, hogy aztán a testük hirtelen megadja magát a hirtelen fellépő ólmos fáradtság miatt.
„Életem legjobb négy menetet hoztam le ellene, aztán a testem meghalt. Egyszerűen túl sok volt nekem” – magyarázta az amerikai Jason Sosa, aki a kilencedik menetben dobta be a törülközőt Lomacsenko ellen.
Hasonlóról számolt be legutóbbi áldozata, a brit Anthony Crolla, akit a negyedik menetben végzett ki az ukrán.
„Amikor Lomacsenko sebességet váltott, az ijesztő volt, mert egyszerre azt éreztem, nem tudok semmit sem csinálni, arra vártam, hogy kicsit lassítson, hogy én is reagálni tudjak. Nem arról volt szó, hogy nem tudtam tartani vele a lépést, mert nem edzettem eleget, hanem arról, hogy tudtam, nem húzom sokáig”.
Hogy mennyire más kategóriát képvisel, mint a többiek, azt leginkább a kubai Guillermo Rigondeaux elleni nagypehelysúlyú címmeccsén lehetett lemérni.
Hogy ez mennyire nagy szám, annak szemléltetésre elég két adat: Rigondeaux 14 éve volt veretlen, és a profik között 17 győzelmet számlált egyhuzamban, amikor fejet hajtott Lomacsenko előtt.
Aki hogy reagált erre? „Hogy ez nagy győzelem lenne? Lehet, hogy azoknak igen, akik szeretik a bokszot, de szerintem nem az. Ez nem az én súlycsoportom. Aki meg akarja nyerni a meccset, az nem adja fel, hanem képes meghalni a ringben a győzelemért” – méltatlankodott, amikor az ellenfelek egymás után dobták be a törülközőt.
Bár Lomacsenko már a nagypehelysúlyban sem érezte igazán otthonosan magát, még feljebb váltott, és könnyűsúlyban is világbajnok lett, a venezuelai Jorge Linarest tizedik menetes TKO-val intézte el, amikor egy májra mért balos testütéssel beszüntette a további küzdelmet.
Profi pályafutásának 12. meccsén már a harmadik súlycsoportot hódította meg, ilyet előtte senki sem csinált. Mostani ellenfele, a brit Luke Campbell hozzá hasonlóan olimpiai bajnoknak mondhatja magát, viszont két éve pontozással kikapott Linarestől. Lomacsenko mindig elmondja, az a célja, hogy történelmet írjon, és a neve bekerüljön a sportág legnagyobbjai közé, de Campbell is tisztában van azzal, mit jelentene, ha most elkapná a két vb-övet is birtokló ellenfelet.
Az ukrán egy korábbi áldozata, Jason Sosa azt mondta, Lomacsenkót az IQ-ja teszi olyan különlegessé a ringben, és csak akkor lehet elkapni, ha sakkozó módjára az ember előre kigondolja a következő lépéseit. Lomacsenkót sokan súlycsoportoktól függetlenül a világ legjobbjának tartják, korábban hasonló volt a vélekedés Andre Wardról is, aki el volt ájulva kollégájától.
Láttam már jó lábmunkát, de ilyet még nem. Láttam már ütésgyorsaságot, kombinációkat, de ő ezekben is egyedülálló. Úgy használja a szorítót, mintha az egy vászon lenne, ő pedig a művész, aki alkot. Egyetlen stílushoz sem ragaszkodik, kiszámíthatatlan, de láthatóan élvezi ezt a helyzetet. Erős, gyors, magabiztos és tapasztalt, nagyon nehéz őt legyőzni
– hangzott Ward értékelése.
A 31 éves, 20 győzelmet és 2 vereséget számláló Campbell vállát nem nyomja mázsás teher, hiszen az esélyek egyértelműen az ellenfél mellett szólnak, a testalkata és a hazai közönség révén viszont a brit juthat előnyhöz.
Néhány hónapja nehézsúlyban az előzetesen abszolút lesajnált Andy Ruiz Jr. megfosztotta a veretlenségétől Anthony Joshuát, ha most Campbell legyőzné Lomacsenkót, hasonlóan nagy sokk lenne, mint a pocakos Ruiz bravúrja.
A londoni gálát a Sport 1 21.15-ös kezdéssel közvetíti szombat este.
Kiemelt kép: Yong Teck Lim / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / AFP
