A tenisz elvarázsol bennünket. Nézzük a kiváló mérkőzéseket, a Grand Slamek csodás hangulatát házhoz hozza a televízió, közben drukkolunk Fucsovics Mártonnak, Babos Tímeának, hogy minél tovább jussanak. A teniszrajongóknak eközben talán fel sem tűnik, milyen komoly harc zajlik a színfalak mögött: komoly sportpolitikai hadszíntérré vált a profi férfi teniszezők érdekképviselete (ATP).
Azt hiszem, minden remek a tenisz világában, aztán szóba kerül a politika és azt gondolom; istenem, mi a fene történik itt?
– mondta egy márciusi interjúban Roger Federer.
Ha valakinek, hát a svájci klasszisnak hihetünk. Nem csak azért, mert a sportág történetének egyik legjobbjáról van szó, aki legutóbb például azzal írt történelmet, hogy a világon elsőként 350 GS-meccset nyert, hanem azért is, mert 2008 és 2014 között tagja volt az úgynevezett Játékostanácsnak is. Ez voltaképpen a férfi teniszezők és edzők szakszervezeteként felfogható munkacsoport, amelynek egyik legfontosabb feladata, hogy két tagot delegáljon az ATP vezérkarába.
A svájci a tanács elnökeként rengeteg harcot vívott az ATP Bizottságával, többek között elérte, hogy
- a Grand Slamek döntője nézőbarát időpontban legyen;
- a GS-tornák pénzdíjazása jobb támogatást adjon a verseny elején kieső játékosoknak;
- és sűríttette a doppingvizsgálatokat, mivel saját magán érezte, hogy ritkán ellenőrzik, minden rendben van-e.
2014-es visszavonulásakor arra hivatkozott Federer, nem akar úgy tisztséget ellátni, hogy nem teljes erőbedobással végzi a munkáját. Öt évvel ezelőtt búcsúzóul annyit mondott, „ha valakinek szüksége van a véleményemre, bármikor megtalál”. Úgy látszik, most újra beválasztották a tanácsba.
Testi sértés, lemondások, káosz
Az ATP igazgatóságába két embert delegálhat a játékostanács. Rajtuk kívül a bizottság tagja még a vezérigazgató, az amerikai tornák felelőse, az európai versenyek igazgatója és egy általános, nemzetközi versenyekért felelős vezető. Ez a hat fő hoz érdemi, ATP-tornákat és Grand Slameket alapvetően befolyásoló döntéseket. Ebből a hat emberből esett ki két alappillér az elmúlt hónapokban.
A legnagyobb balhé az amerikai régió felelőse, Justin Gimelstob körül alakult ki. Novemberben egy Halloween-bulin olyan heves összetűzésbe került korábbi jó barátjával, Randall Kaplannal, hogy ököllel nekiesett.
A bíróságon ráadásul mindent letagadott, annak ellenére, hogy felvétel is született az esetről. Hosszú tárgyalássorozat kezdődött, melynek május elsején lett végeredménye: az amerikai férfit bűnösnek találták, aki azonnal hatállyal le is mondott minden tisztségéről. Érthető módon megrázta a teniszvilágot a hír, a játékostanács elnöke, Novak Djokovic is arról beszélt a lemondása után, hogy legjobb lesz Gimelstobnak és a sportágnak is, ha távozik.
A helyettesét viszont nem sikerült megtalálni mind a mai napig. A júniusra ígért döntés mellet ráadásul az igazgatóság még egy tagot veszített, ugyanis az ATP Játékostanácsa és Bizottsága az eddigi elnök, Chris Kermode leváltása mellett döntött.
Roger Federer, Stan Wawrinka és Rafael Nadal is nyíltan támadni kezdte a Játékostanács elnökét, Djokovicot. A szerb klasszis azóta is a kritikák kereszttüzében áll, amiért az elnök ellen szavazott. Ugyanakkor régóta emlegette, hogy változást akar.
Nem szeretek sűrűn változtatni. Egy új elnöknek bele kell tanulnia, hogyan működnek a dolgok, új csapatot kell építenie maga köré. Ez időbe telik, ezalatt pedig nem fejlődik a sportág. Úgy hiszem Chris jó munkát végzett. Ő egy jó srác, aki jó dolgokat tett a sportágért
– mondta Nadal az elnökről, még leváltása előtt.
Kermode azonban nem maradhatott, a teniszezőket pedig megosztotta a kérdés:
- egyik oldalon Kermode támogatói – például Federer és Nadal – örülnek, hogy az elmúlt években több komoly szponzor is beszállt a tornák lebonyolításába, így megemelkedtek a pénzdíjak;
- ezzel szemben Djokovicék viszont azt vallják, a Grand Slamek nagyobb bevételei ellenére sem emelkedett a játékosok díjazása, sőt, az ATP versenyein sem a teniszezőké lesz a pénz java, főleg az alacsonyan rangsorolt játékosok járnak rosszul.
A letargikus hangulatot valószínűleg a Játékostanácsból kilépő Jamie Murray szavai adják vissza leginkább:
Elegem lett a hat-hét órás tanácskozásokból, amelyeken egy szó sem esett a teniszről. Úgy döntöttem, nem pazarlom erre az időmet többé. Néhány pozícióban, vagy csak azok környékén olyan emberek mozognak, akik hatalmat akarnak és a saját érdekeiket nézik. Ez nem olyasmi, amihez a nevemet akarom adni. Persze sok jó ember is akad, aki tényleg a tenisz javát szeretné, de sajnos úgy fest, ők vannak kisebbségben.
Murray mellett szintén kilépett a tanácsból Robin Haase és Szerhij Sztakovszkij, így új tagokra volt szüksége a szervezetnek. Csütörtökön meg is találták a helyetteseket: a világranglistán 56. helyen álló Jürgen Melzer mellett Federert és Nadalt is beválasztották tagoknak. Innentől tehát képviselteti magát mindkét fél, azaz valóban érdemi vitára lehet számítani – vagy vitatkozásra.
A legnagyobb vesztes a tenisz
Külső szemlélőként nehéz megítélni, melyik oldalnak lehet igaza, egy valami azonban biztos:
Egyesek szerint Gimelstob akarta átvenni Kermode helyét vezérigazgatóként, miközben Djokovic is meg akarta fúrni a brit elnököt, míg mások inkább úgy vélik, az ellentábor kapzsi és félti a betevőjét.
Naná, hogy Nadal és Federer nem örül Kermode leváltásának. Nekik járt a legnagyobb szelet a tortából. Félreértés ne essék, a top tíz játékosnak jár olyan kereset, amiből megélhet, de értünk is tehetne valamit az ATP, akik alacsonyabban rangsoroltak
– idéz a Metro egy neve elhallgatását kérő játékost, aki szerint nem képviseli senki a kis halak, a top százon kívüli teniszezők érdekeit.
A sárdobálás tehát megkezdődött. Biztosan rettentő hosszú huzavona lesz még nem csak Kermode, hanem Gimelstob helyettese körül is, hiszen mindenki a saját oldalát támogató embert szeretne majd a megfelelő székbe ültetni.
A legnagyobb vesztese az egész civódásnak azonban mégiscsak maga a sportág lehet, amelyben döntéseket kell hozni. Helyszínekről, lebonyolításról, pénzdíjakról és minél hamarabb az igazgatóság újabb tagjairól, és legfőképp szponzorokról, aki nyilván nem nézik jó szemmel a belháborút.
Kiemelt kép: TPN/Getty Images
