Miközben Szatmári András ezüstéremig menetelt a budapesti vívó-világbajnokság kardversenyében, addig a szintén dobogóra várt Szilágyi Áron a legjobb 32 között kiesett. Pedig 12-7-es előnyben volt japán ellenfelével szemben, Josida Kento azonban innen zsinórban hét tust vitt be, és ugyan kétszeres olimpiai bajnokunk egyenlített, 14-14-nél Josidáé volt a győztes találat.
Mintha valamiféle delíriumos állapotban, horrortörténetben lennék, amelyről nehezen hiszem el, hogy igaz. Egy hazai rendezésű világbajnokságon kiesem a harminckettő között… Ilyenre legutóbb 2007-ben volt példa. Ráadásul egy japán ellenféllel szemben… Nem tudom, volt-e ennél mélyebb pontja pályafutásomnak. Valószínűleg nem
– mondta a Nemzeti Sportnak.
Azt is mondta, hogy a jelek szerint nem volt megfelelő a felkészülése, de ezt még nem most elemzik ki. Szilágyi a kardcsapat tagjaként még szerepel a vébén.
Azt éreztem, hogy ez a verseny jobban összenyom, mint máskor. Nem szoktam szorongani verseny előtt, pláne idegeskedni, most viszont kifejezetten ilyen érzések uralkodtak bennem, és még csütörtökön reggel is ezt éreztem. A mentális felkészülésemet biztosan újra kell gondolni, főleg úgy, hogy közeleg a tokiói olimpia, és az még nagyobb esemény lesz.
Elmondta, rá ugyan az jellemző, hogy fejben nagyon egyben van, most viszont teljesen szétesett. Nem tudta levenni magáról azt a terhet, hogy Budapest van a vébé. Nagyon akart bizonyítani, mert ez egy olimpiai kvalifikációs torna is egyben, valamint szeretne egyéniben világbajnoki aranyat nyerni. Úgy érzi, a túl nagy bizonyítási vágy visszafelé sült el.
Egyelőre csak nagyon csalódott vagyok, és dühös magamra. Nem akarok még azzal foglalkozni, hogyan állok fel belőle és azzal sem, miként fogok felkészülni az olimpiára
– mondta, hozzátéve, hogy most kicsit emészti magát, de ahogy az embernek a sikert, úgy a kudarcot is meg kell élnie.
Nyitókép: MTI/Czagány Balázs
