Michael Dunlop csalódottan szállt le a motorjáról a Man-szigeten. A 30 éves északír versenyző szenvedett egész héten, négy alkalommal is lemaradt a dobogóról, ami az ő esetében elég szokatlan – még akkor is, ha amúgy csuklósérülés hátráltatta. Ötödik nekifutásra aztán már nem volt, aki megállítsa, óriási küzdelemben, 1,3 másodperccel előzte meg Jamie Cowardot és megnyerte a könnyűsúlyú kategória futamát.
Ez volt élete során a 19. Tourist Trophy-győzelme és az 50., amelyet ő vagy valamely rokona nyert. Épp emiatt is van magasan az a bizonyos léc, ehhez méri magát Michael Dunlop is, és ezt most nem vitte át. Saját magánál persze, lassabb volt a körátlaga és a topsebessége is, mint a megszokott.
Már úgy voltam vele, hogy soha többé nem leszek ott az első háromban, nemhogy az élen. Kemény hét volt, szenvedtem végig. Aztán a srácok iszonyatosan nagy munkát végeztek, kezdtem ismét a legjobbamhoz közelíteni a végére
– értékelt a győztes verseny után a BBC-nek Dunlop.
Michael Dunlop elhivatottsága a motorsport iránt alighanem párját ritkítja. A 19 TT-győzelme után héttel van elmaradva a nagybátyja, Joey Dunlop mögött. De az édesapja, Robert, valamint a bátyja, William is koppanásig húzták a gázkart korábban.
A család életéről a BBC írt hosszabban az idei Man-szigeti versenysorozat felvezetéseként. A Dunlop-fiúk közül Joey volt a legsikeresebb, aki nem csak Nagy-Britanniában, hanem az egész világon hírnevet szerzett magának. A világ egyik legveszélyesebb versenyének tartott Man-szigeti Tourist Trophyn 26-szor nyert, ami rekord, 1996-ban még a Brit Birodalom Rendjének keresztjét is megkapta.
Ő egészen 48 éves koráig versenyzett, ám egy észt utcai versenyen a motorjával megcsúszott a vizes úton és a fák közé csapódott, belehalt a sérüléseibe. 2000-ben bekövetkezett halála az egész sportágat megrázta, jó ötvenezren látogattak el a kis északír városba, Garryduff-ba a temetésére. Érkeztek gyászolók Ausztráliából, Japánból és Dél-Afrikából is.
Az öccse, Robert sosem volt igazán szerencsés. Joey azt tartotta róla, ha elesett a motorral, mindig úgy ütötte meg magát, hogy abból maradandó problémái voltak. Így történt ez 1994-ben is, amikor egy bukásnál olyan szerencsétlenül fogott talajt, hogy a jobb kezét a későbbiekben már nem tudta teljesen behajlítani, mint ahogy a lábát sem tudta rendesen mozgatni. Ez azonban nem tántorította el a motorversenyzéstől, átalakított motorral, alacsonyabb géposztályokban ugyan, de továbbra is versenyzett és sikeres volt.
Robert katona volt. Egy-két sérülés, amit elszenvedett, egészen hihetetlen volt. A testvére halála után is folytatta, de az igazat megvallva már sosem volt olyan, mint korábban
– mesélte a BBC-nek a család barátja, Liam Beckett.
Robert és Joey Dunlop szenvedélyét előbbi két fia, William és Michael is örökölték. Így fordulhatott elő, hogy 2008-ban, a North West 200-on három Dunlop is ott volt a mezőnyben. A versenyt megelőző gyakorlásból pár perc telt el, amikor Robert 241 kilométer per órás sebességnél elveszítette a motorja felett az irányítást, hatalmasat esett, és bár kórházba szállították, nem élte túl a balesetet.
A fiúk a két családi tragédia ellenére is folytatták a versenyzést, ami aztán végül William halálához vezetett. Ő kihagyta a 2018-as Man-szigeti eseményt, inkább kislányával és a második gyermeküket váró feleségével töltött pár napot. Kellőképpen feltöltődött, hogy aztán újra motorra üljön, nem volt kérdés, hogy ott lesz a dublini utcai versenyen. Azon egy meghibásodás miatt olaj folyt a hátsó gumijára, irányíthatatlanná vált a motorja nagy sebességnél, ő pedig akkorát esett, hogy azonnal életét vesztette. 32 éves volt.
Tudom, hogy elgondolkodott azon, hogy abbahagyja a versenyzést, a családjáért élt. Szomorú, hogy végül nem hozta meg ezt a döntést
– mondta Beckett.
A Dunlop család sírhelye Garryduff-ban:
William Dunlop 1985-2018. Laid to rest beside his father Robert, at the Garryduff Presbyterian Church cemetery. pic.twitter.com/P6Smt3crat
— Q Radio News (@qnewsdesk) 2018. július 11.
Michael a bátyja elvesztése után kicsit eltávolodott a versenyzéstől, de aztán jelentkezett a Man-szigeti TT-re, öt futamon is rajthoz állt, és ahogy már korábban írtuk, az utolsó meg is nyerte. Nem szívesen beszél a családi tragédiákról, viszont számára egyértelmű, hogy tovább csinálja.
A versenyzés az életem. Apám és Joey világszerte híressé tették a nevünket. Ennek súlya van, méretes vállak kellenek, hogy elbírják a terhet. De én, ezáltal a Dunlop-név is itt lesz még a mezőnyben, ha minden jól megy, akkor az élmenők között.
Őrültség, hogy Michael ennyi tragédia után sem hagyja abba? Alighanem. De ilyen az utcai motorvserseny, és ez az, aminek a Dunlop család az életét szenteli.
A nyitóképen Michael Dunlop a 2016-os Man-szigeti versenyen. Fotó: Linden Adams/Getty Images
