Hosszú Katinka: Ezt a meccset Shane nyerte

A háromszoros olimpiai bajnok rendbe teszi az elmúlt másfél év pletykáit. Azt mondja, nehéz felnéznie olyan emberre, aki nem tudja kontrollálni az indulatait, de azt is elárulja, mi az igazság a válásával kapcsolatban. Beavat a Duna Arénával kötött szerződéseinek a részleteibe, ahogy beszél a férje és az új edzője közti különbségről, a forrongó, átalakulóban lévő profi úszóvilágról és nem utolsó sorban a jövőről. Nagyinterjú.

Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy a férje, Shane Tusup nélkül adjon interjút, hiszen árnyékként követte mindenhova. Öt éven át a medencén kívül kifejezetten feszes, a megnyilvánulásaira, de még a mimikájára is vigyázó Katinkát ismert a közvélemény. Ehhez képest most láthatóan  felszabadult, laza emberrel beszélgetek. Mi volt a baj Shane-nel?

Nehéz erről beszélni, mert… Mert annyi mindent köszönhetek neki az esetleges negatívumok mellett. Szívem szerint az elmúlt évekből ezért arra emlékeznék, ami jó volt. Arra a sok-sok mindenre, amit tanultam tőle. Amit közösen elértünk. Az viszont biztos, hogy most jobban önmagamnak érzem magam.

December 26-án papíron edzőtáborba utazott Hawaiira, de odafelé és hazafelé is megállt Los Angelesben. Válóperes bírósági tárgyaláson járt? 

Hát… Igen.

Lezártak mindent érzelmileg és anyagilag? 

Most már nem a múltra, az osztozkodásra kell koncentrálnom, csak arra, ami előre visz.

Kettejük sikeres munkája  jelentős vagyonban öltött testet. Sikerült mindkét fél érzése szerint tisztességesen elosztani?

Inkább azt mondanám: örülök, hogy vége.

Miért nem itthon, hanem Amerikában zajlott a válóper?

Maradjunk annyiban, ezt a meccset Shane nyerte.

Nem akar visszafelé tekintgetni?

Nem. Legyen elég annyi, úgy mentem oda, hogy mindenképp megegyezek.

Hová tűnt a magáért, az érdekeiért mindig kiálló amazon?

Sokkal racionálisabb vagyok, mint Shane, akit többnyire az érzelmei vezérelnek. Ez volt a racionális döntés.

Ki kapja a három olimpiai aranya után az edzői járadékot?

Senki. Ahogy van, elúszik.

Miért nem kapja például a nagyapja? Viszonylag sokat tett azért, hogy úszóvá váljon. Vagy Pass Ferenc, akinél egészen addig úszott, amíg Amerikába ment egyetemre? Minden bizonnyal megtisztelve éreznék magukat. Most változott az olimpiai törvény, érdemes lenne utánanéznie.

Tényleg? Azért nem is gondolkodtam eddig ebben, mert mivel Shane nem magyar állampolgár, eleve ki van zárva a körből. De jó, hogy mondja, utánanézek!

Most szingli vagy párkapcsolatban él?

Szerintem ez csak rám tartozik. Pont abból tanultam meg, hogy tavaly év elején bajlódtam a médiával. Pontosabban nem a médiával – hisz ők csak végezték a munkájukat –, hanem önmagammal. Amikor életem legnehezebb időszakán mentem keresztül, amikor pont időre lett volna szükségem, hogy átgondoljam az éppen darabjaira hulló életemet, úgy éreztem, egy ország figyel és azt lesi, hogy döntök.

Fotó: Bielik István / 24.hu

Jól érezte.

Nehéz volt. Nagyon. Mindenki azt tanácsolta, nyugi, majd az idő megoldja, de épp az nem volt. Mert ha nincs vége, akkor a cirkusznak sincs vége. Nyilván az lett volna jó, ha az egészről senki sem tud, és ezt szép csendben, magamban le tudom tisztázni. De pont azért nehéz, mert ilyenkor téged is beszippant a média, megnézed , elolvasod mi történt a másikkal, mit írnak, ami nem segít, sőt még jobban összezavar.

Visszanyalt a fagyi?

Mire gondol?

Öt év alatt végtelenül tudatos munkával felépítettek egy olyan közösségi médiahátteret, ahol az érdeklődőket minden rezdülésükről, érzésükről tájékoztatták. Az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy szappanoperaszerűen követhették az életüket.

Persze, ilyen alapon mondhatjuk, hogy visszanyalt. Amikor jól megy minden, napi két-hármat posztolsz, nem gondolkozol azon, ennek mennyi hátulütője lehet. Nem is féltem ettől. Az emberek úgy gondolhatták, hogy ismernek minket, pedig napi két posztból lehetetlen megállapítani, valójában mi történik.

A pozitív dolgokat kirakták, ami viszont minden párkapcsolatban benne van, az összezördüléseket, a veszekedéseket, a mosolyszüneteket nem.

Pont ezért nézett ki álomszerűen az életünk. És akkor egyszer csak puff. Viszont utólag azt mondom, nem csináltam volna semmit másképp. Ez a rizikó benne volt. Ha valaki ennyire kiteszi magát a kirakatba, benne van, hogy amennyi pozitív hozadéka van, volt az évek alatt, ugyanannyi negatív is lesz az adott pillanatban. Ezt sikerült átélni tavaly. Jó lett volna elbújni, persze, ilyenkor inkább senki ne kérdezzen semmit. Öt évig jó volt, működött, viszont most már nem szívesen rakom ki megint magam ennyire a kirakatba.

Shane-re felnézett?

Mint férfire, mint férjre vagy mint edzőre?

Előbbi kettő.

Olyan emberre nehéz felnézni, aki nem tudja kontrollálni az indulatait.

Csak azért, mert függetlenül attól, a nő mennyire erős karakter, azt szokták mondani: a nők az erős férfit szeretik, akire fel tudnak nézni, aki mögött érzik az erőt.

Ez így van.

Hosszú Katinka háziasszonytípus?

Nem az a tipikus.

Manapság akad olyan nézet, hogy a nőnek otthon, a tűzhely és a három gyerek mellett a helye.

Ezt szokták mondani? Nekem nem ezek a nézeteim.

Emancipált?

Teljes mértékben! Százszázalékosan bele tudnék állni a nők egyenjogúságáért folytatott harcba. Lehet, bele is fogok. Ezt mélyen átéltem az utóbbi évben, hiszen azóta tényleg mindent nekem kell csinálni. Tény, Shane üzletileg rengeteget hozzátett, kitalált, tervezett, de Magyarországon éltünk, engem ismertek, én tárgyaltam. Ennek ellenére, az elmúlt évben, miután kikerült mellőlem a férfi, előfordult: megkérdőjelezték, hogy Shane nélkül is lehetek-e én Iron Lady. De kérdem én: ki állt helyt a medencében és a tárgyalóasztalnál is eddig? Elgondolkoztam, ha fordított a helyzet, vajon ugyanezen megy keresztül a férfi, mint a nő?

Jó kérdés.

A mai napig úgy érzem, a tárgyalóteremben a nőnek kétszer annyira fel kell készülnie. 5-10 perc kell hozzá, de kell, hogy a férfi is azt érezze, hoppá, ez komoly. Persze erről mi magunk, nők, a társadalmi berendezkedés, a történelem is tehet. Ettől még azoknak a nőknek, akik épp úgy szeretnének érvényesülni, mint a férfiak, biztosan nehezebb a helyzetük.

Ez a karakánság, keménység más, bensőségesebb élethelyzetben nem vált ki épp félelmet, tartózkodást, nem rettenti el a férfiakat?

Lehet. De nem értem mitől félnének? Attól, hogy tudom mit szeretnék? Nekem csak olyan párom lehet, aki egyenlőként néz rám. Olyan biztos nem lesz, aki nem ezt teszi.

Shane többször megerősítette, hogy imádja, csodálja, másik oldalról meg az uszodák világában tudvalevő, ez nem minden helyzetben volt így.

Mi a kérdés?

Többek közt ezért is lett vége?

Abba most nem mennék bele, miért lett vége. Ha mondanék egy fél mondatot, azt mindenki másképp értelmezné, kiforgatná. Amit általánosságban nagyon fontosnak tartok, az az, hogy

akkor partner az ember, ha partnerként kezeli a másikat és nem alá-fölé rendeltség van köztük.

Fotó: Bielik István / 24.hu

Petrov Árpád nem az új Shane Tusup

Az idén jó, vagy legalábbis biztató eredményeket úszott eddig abban az évben, amelyben nyáron világbajnokságot rendeznek a dél-koreai Kvandzsuban. Bár a szakítás után megpróbálta Shane Tusuppal, de nem ment, tavaly nyáron edzőként Petrov Árpádra cserélte. Bevált?

Igazából még most is szokunk egymáshoz, hiszen tavaly nyáron ugyan megállapodtunk, de csak szeptemberben kezdtük a közös edzéseket. Nincs mögöttünk többévnyi összecsiszolódás, ennek ellenére gyorsan és jól megy a munka, nincs sok panasz, amit azért nem merek csak suttogva kimondani, mert mégiscsak a vb után derül ki minden. Egyelőre jól érzem magam ebben a felállásban.

Mi a felállás?

Az, hogy ő az edző.

30. évét tölti be az idén. Kiforrott, rutinos versenyző komoly eredményekkel. Nyilván más a tanítvány-edző kapcsolata 18-20 éves korban, mint most. Ki viseli a nadrágot?

Nehéz kérdés. Próbálom nem viselni, de nem egyszerű. Pont azért, amit mond, mert már 30 éves vagyok. Sokféle edzésmódszert láttam, tapasztaltam pályafutásom alatt. Akadt, amelyik bevált, más meg katasztrofális eredménnyel zárult. Nem mondom, hogy minden pillanatban halál biztos vagyok magamban, abban, mit miért kell csinálnom, de elég kiforrott elképzelésem van arról, mi az, amire nekem szükségem van.

Akkor mi Petrov szerepe?

Épp ezért nehéz a kérdés, mert eközben komoly felelősség hárul rá is. Számomra rendkívül fontos, hogy megerősítést kapjak a partról.

Petrov a külső szem?

Igen, de nem noszogatás szempontjából fontos a jelenléte, hanem pont fordítva: mikor elég, mikor álljak le? Valószínűleg sokan azt gondolják rólam, hogy minden könnyedén megy, de iszonyatos mennyiséget kell dolgoznom azért, hogy meglegyen az önbizalmam. Ezért is kell annyit edzenem, amennyit. Hogy tudjam, ott, amikor odaállok a rajtkőre meg tudom csinálni, képes leszek kitolni a maximumot magamból, hisz az kell ahhoz, hogy nyerni tudjak.

Ezért egy olyan magabiztos emberre van szükségem a parton, aki azt sugározza; amit mi csinálunk, az a legjobb a világon. És lehet, hogy nem az, de nekem azt kell hinnem, tudnom, hogy ez a tuti.

Hat évig az a Shane Tusup állt a parton, irányította a szakmai munkát, aki elég látványosan adta jelét a magabiztosságnak. Uszodán belül és kívül, minden téren. Ez a képesség megvan Árpádban?

Tény, Shane látszólagos magabiztosságából sokszor táplálkoztam. Nekem az kellett, hogy valaki ilyen legyen mellettem. Árpád merőben más. Nem lehet összehasonlítani a két embert. Sokkal könnyedebb, humorosabb oldaláról közelíti meg a döntési helyzeteket és ez jó, mert Árpáddal könnyedebb lett a munka is, ami nem hátrány.

Mit ért könnyedség alatt?

Amikor öt óra edzés után megkérdezem tőle, hogy „szerinted ez elég lesz-e, biztos vagy-e abban, hogy kiszállhatok a medencéből, vagy húzzak rá még egy kicsit?” – elkerekedik a szeme, majd elmosolyodik és visszakérdez; „Mégis, még hova menjünk, az ötödik óra után húzzuk rá a hatodikat is, attól jobb lesz?” Más módon, nem ugyanazzal az attitűddel, de rengeteg támogatást kapok tőle.

Hat éven keresztül kidolgoztak egy olyan edzésmódszert, ami azon túl, hogy felülírta az úszók felkészítéséről írott hazai és nemzetközi dogmát, láthatóan bevált. Az egyszerűség kedvéért nevezzük Shane-módszernek. Ezt követik a felkészülésben, vagy Petrov ezen a téren is hozzá tud tenni valami újat?

Vagy hívjuk inkább Katinka-módszernek. Shane-nel hat év alatt folyamatosan építettük a programot. Ahogy edzettem, versenyeztem, az rám lett szabva és százszázalékosan bejött. Fontos tudni, ez a folyamat csak maximálisan őszinte visszacsatolás mentén működött vele. Szeptembertől számos területen próbáltunk Árpival változtatni. Legfőképp a tornateremben, de a vízben is kísérleteztünk, ám azt kell mondjam, öt hónap után majdhogynem ugyanazt a módszert követem, mint a korábbi években.

Járt utat járatlanért ne cserélj?

Még egyszer körbejártam azt, amit korábban, és rá kellett jöjjek, nekem az a metodika működött, attól érzem magam erősebbnek, amit Shane-nel szinte tökéletesre csiszoltunk. Árpi viszont ehhez is hozzá tudja adni a szemét. Mást lát, mást vesz észre, mást mond, mást kérdez. Gondolok akár technikai dolgokra a vízben. Shane például sosem kérdezte meg edzés közben tőlem azt, hogy vagyok, hogy érzem magam? Árpi eleinte azt is tudni akarta, nem megerőltető-e a munka? „Hát, ha nem lenne megerőltető, akkor nem lenne értelme” – mondtam, de rá kellett jönnöm, hogy nála ez mást jelent. Figyel arra, mikor lépem át szerinte azt a határt, ami már nem egészséges. Visszagondolva, régebben inkább megcsináltam még tízszer, biztos, ami biztos, de az nem feltétlenül volt mindig jó. Na, ez most biztos, hogy más. Néha jobb pihenni és akkor folytatni, amikor meg tudom csinálni a feladatot egyszer, de százszázalékosan, mint tízszer ötvennel. Lekopogom, nem érzem magam harmincnak, de ennek ellenére annyi vagyok, ezért próbálok figyelni a szervezetem jelzéseire.

Az elmúlt öt-hat évben nem feltétlenül figyeltem arra, hogy jól érezzem magam. Megvolt a cél, senki és semmi más nem számított.

Fotó: Bielik István / 24.hu

Mennyibe kerül a Duna Aréna?

Itt ülünk a Duna Aréna büféjében és miközben Hosszú Katinka a Gyárfás-érában az átláthatóságért harcolt, több mint egy éve nem tudjuk milyen feltételekkel használta és használja, korábbi illetve jelenlegi vállalkozása az uszodát? Tőlünk is kap ezért bőven. Hogy éli ezt meg?

Szarul, de büszkén.

A kérdés sokak számára az: fizet érte vagy sem?

Korábbi cégünkkel, az Iron Corporationnal szerződéses kapcsolatban álltunk Bp2017-tel, és januártól a Duna Aréna üzemeltetését átvevő NSK-val az Iron Swimnek van szerződése.

De a kérdés az volt: fizet vagy sem? Hisz bírósági ítélet van róla, hogy nyilvánosságra kell hozzák a szerződést, mégsem tették meg. Ezek után igazán beavathatna a részletekbe!

Amire tudok, persze, válaszolok.

Akkor kérdezek: a budapesti világbajnokság után, a tribün visszabontás alatt, amikor a kivitelező még nem jelentette készre a munkákat és nem kapott használatbavételi engedélyt a Duna Aréna, de eközben az Iron Corporation kizárólagosan használhatta az uszodát, a Bp2017 és az Iron Corporation között volt bármiféle megállapodás?

Volt.

Ez a megállapodás még jóval a vb előtt született?

Igen.

Egy kalap alá vette Hosszú Katinka reklám-, marketingjogait – amelyet a Bp2017 vb-reklámfilmekben, rendezvényeken, stb. használt fel – és az uszoda későbbi használatát? Ezeknek a szolgáltatásainak egy részét a Bp2017 számszerűsítette, forintosította, kifizette önnek, miközben az uszodahasználatot egyfajta barterként, vagy ajándékként kapta?

Amíg az építkezés ment a Duna Arénában, addig az a szerződés élt, amit a vb előtt kötöttünk.

És azóta?

Amióta a válásom miatt szünetel az Iron Corporation tevékenysége, ám elindítottam az Iron Swimet, azóta új szerződés van érvényben.

Mennyi bérleti díjat utal el havonta?

Konkrétumot nem szeretnék mondani, de többmilliós tételről van szó.

Kétmillió alatt vagy felett?

Felette.

Az nem tréfa.

Főleg, hogy itt van 120 gyerek, akik ezalatt boldogan úsznak az uszodában. Tök jó helyük van, mert sikerült kiharcolni.

Kitermelik a több millió forintot?

Az utánpótlással foglalkozó úszóklub soha nem lehet nyereséges… Ez befektetés a jövőbe!

Azért veszteséget csak nem termel?

De, a klub önmagában igen.

Viszont, amikor nap mint nap lejövök ide, úszom a gyerekekkel, az annyi örömet okoz, annyi erőt ad ehhez az egészhez, ami megéri. Hosszú távon hiszek abban, hogy egy hatékonyan szervezett, profi szakmai háttérrel dolgozó klubnak van létjogosultsága Magyarországon.

A klub mellett a másik ág, az úszásoktatás?

További 500-600 gyermeket tanítunk úszni.

Ez azért egyensúlyban tartja a költségvetést, nem?

A kettő együtt jól működik.

Fotó: Bielik István / 24.hu

Az ISL a jövő?

Szinte minden, a férjével közös vállalkozást megszüntetett. A FINA-val szembeni harc, viszont maradt. Nagyjából két éve, a világon tán először adott ki egy olyan nyilatkozatot, amelyben jelezte, ha kell, egységbe tömöríti az úszókat és tenisz mintára alakít egy privát, pénzdíjas versenysorozatot. Ez lett az International Swimming League, az ISL?

Jól hangzana, de nem ez az igazság.

A Forbes listáján 1,1 milliárd dolláros vagyonnal feltüntetett Konstantin Grigorishin hogy került önnel egy oldalra?

Nagyon szép lenne, ha azt mondhatnám, hogy én találtam Konstantint, de ez sem igaz. Egy ideig egymásról nem tudva dolgoztunk. Ő 2015-ben a cége neve után Ukrajnában és Oroszországban megalapította az Energy Standard Swimming úszóklubot, amelynek ma már többek közt Chad Le Clos és Sarah Sjöström is tagja. Azt vette észre, amit én, nincs profi szemlélet, profi úszóklub a nagyvilágban. Az érdekes tényleg az, hogy az idősávot nézve pont párhuzamosan szembesültünk a sportágat érintő problémákkal.

Honnan az ukrán úszásszeretete?

A fia úszik. A klub aztán átköltözött Törökországba, Belekbe, mert amikor nemzetközivé vált, a világsztároknak akadályt jelentett a folyamatos ukrán-orosz ki-, beutazás. Ekkor még nem gondolkozott azon, hogy versenyt indítson el, de amikor felvette vezetőedzőnek James Gibsont, akkor jött rá végképp, mennyire nincs pénz, profi szemlélet a világ egyik legnépszerűbb sportágában. Én 2017-ben kezdtem el egységbe tömöríteni az úszókat. Konstantin épp abban az évben tartott először olyan csapatversenyt, mint amilyet az ISL-lel is tervezünk. Amerika, Olaszország, Ausztrália és a saját klubja alkottak egy-egy csapatot. Show-t csináltak, remekül sikerült, a versenyzők és a média is nagyon szerette. Számára ekkor vált komolyabbá a terv.

És az ön számára?

Tavaly szeptemberben. Ekkor kerestek meg, majd amikor eztán ideutaztak Budapestre, akkor hallottam először konkrétumokat magáról a ligáról. Azt hittem szerződtetni akar a csapatába úszónak. Így is készültem a tárgyalásra. De nekem szegezte a kérdést, hogy nem szeretnék-e én magam egy csapatot? Természetesen iszonyatosan tetszett az ötlet, hisz erről álmodtam, ez az, ami új színt, mentalitást, nézőpontot vinne a sportágamba. Nagy lehetőséget látok benne, kapva kaptam az alkalmon.

Shane Tusup benne van?

Nincs.

Mit jelent az pontosan, hogy csapattulajdonos lesz? Pénzügyi kockázatot is vállal, vagy csak meghívja a versenyzőket a jelen állás szerint Iron Budapest nevű csapatba?

Az a nagyszerű ebben, hogy számomra eleinte nincs kockázat. Az első évben Konstantin finanszírozza az egészet. Négy verseny költségeit állja idén szeptember és december között, mármint csapatonként az ISL fizeti a logisztikát, a versenyzők utaztatását, szállását, pénzdíjait. Viszont nekem – és a többi csapatvezetőnek – kell leszerződtetnie az úszókat, menedzselni a csapatát, helyi szponzorokat kell találni, be kell szállni a saját versenynek a szervezésébe. A fogadtatás, a tapasztalatok, a szponzorok, a televíziós társaságok érdeklődése alapján dől majd el a 2020-as év versenyeinek a sorsa. A cél jövőre, az olimpiát követően egy ősztől tavaszig tartó versenysorozat elindítása a mostaninál is több csapattal, amely folyamatos médiajelenlétet biztosít az úszóknak az egész világon.

A budapesti állomás, verseny megrendezése nagyságrendileg mekkora költséggel jár?

Most dolgozunk azon, hogy a költségvetést összerakjuk, az alapszabályokat lefektessük, például a medence két partján melyik felület az ISL-é, melyik a rendező csapaté. De tényleg álomszerű, hogy azokat az ötleteket, amelyek megfogalmazódtak bennünk, versenyzőkben, valaki megfinanszírozza. Viszont ott van a rizikó, hogy a befektető nagyon gyorsan látni akarja a megtérülést. Tehát nagyon-nagyon jól meg kell csinálni az első versenyeket.

A beszélgetés folyamán folyton átalakul, szerepet cserél. A házasságát firtató kérdéseknél esendőnek tűnt, ahogy most hallgatom, újra egy kemény üzletasszony ül velem szemben.

Vagy egy olyan, aki annak a hírében áll.

Az úszók nem félnek attól, hogy Hosszú Katinkával kell szerződniük?

Az a tapasztalatom, hogy a megkeresett külföldi úszók, merthogy minden csapat nemzetközi lesz, sokkal izgatottabbak, jobban várják, hogy az én csapatomban legyenek, mint a magyarok – ebben biztos vagyok.

Ez furcsán hangzik.

Ennek is megvan az oka, mégpedig az, hogy az Iron mindenképp benne lesz a csapat nevében. Sokat gondolkoztam ezen. Előfordultak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, el kell engednem az Iront. Úgy ahogy van az egészet. Pont azért, hogy ne legyen ebből konfliktus.

Csakhogy ebben az esetben egy hatalmas, az ölembe pottyanó lehetőséget adok ki a kezemből. Azt a brandet, amit évekkel ezelőtt elkezdtem felépíteni, automatikusan, különösebb erőfeszítés nélkül nemzetközi szintre emelhetem.

A külföldi úszóknak azzal, hogy Iron név alatt versenyezzenek, semmi problémájuk nincs. Sőt, vannak olyanok úszók – neveket nem mondhatok, mert április 1. után jelenthetem be, hogy kikkel sikerült már leszerződnöm –, akik már különböző Iron kezdetű beceneveket találnak ki maguknak az Iron Lady mintájára. A magyarok azért óvatosabbak, mert nekem itthon, a Magyar Úszó Szövetség égisze alá is be van jegyezve egy Iron kezdetű klubom.

Fotó: Bielik István / 24.hu

Mi ezzel a gond? Hosszú Katinka akár nyolc Iron kezdetű klubot is alapíthat, amelyből egy igen, hét pedig nem tagja a Magyar Úszó Szövetségnek.

Igen és ez nem is lesz a tagja. Ettől még a helyzet furcsa a magyar úszóknak. Hiszen Magyarországon minden úszó a Nemzetközi Olimpiai Bizottság – FINA – MÚSZ – adott egyesület alá-fölérendeltségi viszonyban él, miközben az ISL-nek és ezen belül az Iron Budapestnek, vagy Team Ironnak – maradjunk ezeknél az elnevezéseknél egyelőre – semmi köze hozzájuk. Ez egy önálló, üzleti alapon működő vállalkozás. Pont úgy kell elképzelni, ahogy teniszben egymás mellett működik az ITF, a Nemzetközi Tenisz Szövetség és a profi teniszezőket tömörítő ATP-, és a WTA-szervezet.

A teniszezők mintája azt bizonyítja, ha az ISL életképes lesz, úgy a versenyzők járnak a legjobban.

Persze! Ha jó vagy, lesz csapatod, több pénzt kereshetsz. Ráadásul indulhatsz a FINA rendezvényein is, azaz itt is, ott is élvezed az előnyöket. Ez akkora lehetőség az úszóknak, a sportnak, mint még soha. Ennyi potenciális médiamegjelenés, mint a két sorozattal együtt még soha nem állt rendelkezésre. Magyarországon nem értik ezt még kristálytisztán, mert az olimpiai sportokban, a tenisz kivételével alternatív, profi ligákra nem nagyon volt még precedens. Ezért nem kristálytiszta a magyar úszók, de még az edzők számára sem, hogyan álljanak az ISL-hez. Aki még nem olvasott sokat erről, nem is tudja pontosan miről van szó.

A FINA az őszi világkupa mellett a tavaszi, emelt pénzdíjú Champions Seriesszel válaszolt az ISL-re. Májusban épp Budapesten lesz az egyik állomás. Piaci verseny alakul ki a két versenyszervező között?

Így van, és ha mindkettő sikeres lesz, egyre feljebb emelkedik a sportág és a benne résztvevő bajnokok piaci értéke is. Rendkívül érdekes időszak előtt állunk, ami a magyar úszóknak is jó. Egyébként már kaptam pozitív visszajelzést itthonról is. Vannak, akik bizonytalanok, vannak, akik nem.

Meddig lesz mindebben benne Hosszú Katinka úszóként?

Amíg örömömet lelem benne.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.