A magyar válogatott egyértelműen arra rendezkedett be, hogy lassítsa a játékot. Ebben kulcsszerepe volt Nagy Lászlónak is, aki vezérként magabiztosságot tudott adni a csapatnak. Meccsben is tartottuk magunkat, apránként tudtak ellépni a dánok, de sajnos ez rá is nyomta a bélyeget a támadásainkra.
A mieink kissé görcsösen támadtak, sokszor ahelyett, hogy egalizálhattunk volna, inkább a skandinávok dobtak gólt. Ez hosszú távon megbosszulta magát, félidőre 15-10-zel elrobogott az ellenfelünk. Külön kínos “meglepetés” volt, hogy Landin helyett Green szállt be és káprázatos százalékban fogta meg a labdákat.
Második félidőre már időnként hat is volt a különbség, a magyar kispad el is engedte kicsit a meccset: Lékai Máté összesen 10, Nagy 27 percet volt pályán a találkozón, hogy a vasárnapi, Tunézia elleni nyerhető meccsen számítani lehessen rájuk. A fiatalabb játékosok lelkesen szálltak be, Szita Zoltán is sok lehetőséget kapott, de Green az ő eszén is túl tudott járni.
Az utolsó percekben zsákszámra jöttek már a helyzetek, mivel a dánok kiengedtek kicsit, de Green egymás után négyszer is hárított, így aztán háromra tudtuk csökkenteni a különbséget.
