Épp úszóedzés után ülünk a Komjádi Béla Sportuszoda lelátóján, de nem a partról érkezett, hanem a vízből. Mennyi volt a mai penzum?
Kettőezer méter. 20 x 100 méter gyors, 1:30-as indulásra.
Beértek szintidőn belül?
Eleinte 1:15-16 körül, aztán 1:20-akat úsztunk, de a végén mindig összeszedjük magunkat a haverokkal és belehúzunk kicsit.
Ez azt jelenti, maximum 10-15 másodpercet pihentek egy-egy száz méter között.
Jaja, de régebben, úgy tíz évvel ezelőtt azért jobban ment.
Azt sejtem, de márciusban lesz ötven éves, úgyhogy rögzítsük: ebben a korosztályban nem olyan rossz ez, sőt.
Ez tény.
Ki maradt meg a régi brigádból?
Darnyi Tomival úszom, Horváth Attilával és néhány öttusázóval, öten hatan rendszeresen összejövünk.
Az öttusázók hogyan kerülnek az úszok mellé?
A gyerekkorunkra nyúlik vissza a kapcsolat. A csepeli öttusázók kint a nyitottban úsztak, mi meg bent a fedettben. Reggel hatra jártak ők is, együtt töröltük a csipát a szemünkből, miközben a kabinostól kértük a kulcsot. Később egy suliba, a Rákóczi Gimnáziumba is együtt jártunk. Azóta megy a zrika.
Hetente hányszor idézik föl a gyermekkori emlékeket?
Ezt a háromszor fél órát bírom ki a medencében, ez még jól is esik. Utána már annyira nem jó érzés.
Olimpiai bajnok, mégsem szerepel a médiában, a hírek nem önről szólnak. Eltűnt. Mi történt az olimpiai bajnoki címe óta?
1988-ban, Szöulban még olimpiát nyertem, utána az Öreg (Széchy Tamás – a szerk.) adott három hónap szünetet. Na, azt nem kellett volna.
Nem esett jól a pihenő?
Az közel olyan rekordteljesítmény, mint az olimpián a 200 méter mellen elért Európa-csúcsa.
Így igaz. Persze Szöul után még folytattam. Az első edzőtáborba 96 kilóval mentem ki és három hét után már 86 voltam. Úszni ugyan már nem tudtam, de legalább lefogytam.
19 évesen nyert olimpiát. Elvitte a fiatalság bolondsága?
Hiába mondta az Öreg, hogy az úszás tán fontosabb lenne, de a következő két évben már nem bírtam rávenni magam, hogy újra olyan elánnal, lemondással ússzak. A barcelonai olimpiára már nem mentem ki, majd a következő évben, 23 évesen hagytam abba. Az úszóknál azért az elég fiatal. Mai fejemmel azt mondom, kár érte.
Cseh László a napokban töltötte a 33. életévét, de 2020-ról álmodik. 35 lesz akkor.
Bizony, én ilyenkor már tíz éve abbahagytam.
Sajnálja? Úgy érzi benne lehetett volna még 1-2 olimpia, érem netán?
Mindenképp. 1993-94-ben megfordult bennem, hátha. Lementem az uszodába. De láttam mi folyik ott. Ugyanazzal a módszerrel készültek, mint én ’88-ban és úgy éreztem, ami ment, amit keresztül tudtak verni egy tinédzseren, az egy felnőttebb gondolkodású embernek már nem megy.
Mi volt a baj a módszerrel?
Az a kőkemény, azonnal mindent megcsinálni stílus. A napi olykor 20, heti 100-120 kilométer edzés, mellette a tornatermi erősítések, nyújtások. Az ellentmondást nem tűrő edzői szemlélet.
Legendás történeteket forognak közszájon, hogyan eresztettét ki a fáradt gőzt.
Szombat esténként azért adtunk neki.
Miben nyilvánult ez meg?
Elmentünk szórakozni, és ami egy hét alatt felgyülemlett, az ott este ki is jött. Gyakran szó szerint. Sokat jártunk az akkori egyik felkapottnak számító helyre, a várba, a Fortuna diszkóba. Megfizethetőnek számított, hemzsegtek ott a jó csajok és na, szerettünk élni.
Ki számított buli, ki munka terén hangadónak a brigádban?
Darnyi Tomi és én. Mindkettőben. Úszásban is előfordult, hogy már csak ketten tempóztunk a vízben és a buliban is gyakorta csak mi bírtuk ki a végét.
Széchy Tamás hogyan viselte ezeket az ifjúkori kitöréseket?
Eleinte nem örült neki, mert, ugye, ez mindig kiderült. Hétfőn látta rajtunk, ha durvára sikerült a hétvége. Aztán egy idő után rájött arra, hogy valahogy csak ki kell kapcsolódnunk. Érezte, hogy azt a feszültséget, amelyben hét közben dolgoztunk, éltünk, valahol le kell engedni. Nem nálunk, de már Rózsa Norbi, Czene Attila idejében már a terv részét képezték a betervezett bulik. Elmentek három hónapra edzőtáborba mondjuk Amerikába, és szombat esténként utasításba adta, hogy húzzanak el szórakozni. Az Öreg is érezte, hogy lehetetlen kibírni azt a kőkemény munkát, amit megkövetelt tőlük.
Milyen volt a 30 évvel ezelőtti sportolói lét a maihoz képest?
Jelentős a különbség. Akkor még a mennyiségre fektették a hangsúlyt, jóval nagyobb távokat úsztunk egy-egy edzésnap, mint manapság. Ma már tudjuk, a sikerhez nem kell annyi időt a medencében tölteni, amennyit mi ott töltöttünk. Pláne Hargitay Andrisék, Verrasztó Zoliék, akik még nálunk is többet úsztak. Czenéék már kevesebb kilométert tettek bele, mint mi, mégis jobb időket értek el. Az Öreg is rájött arra, hogy változtatni kell.
Tanítványként így felnéztek arra az emberre, aki atléta, majd súlyemelő volt, és a legenda szerint úszni sem tudott?
Sose láttam vízben, ez nem legenda, ez így is volt. Haresék még látták, no nem úszni, hanem hogy köpenyben járkálni a medence parton. Azt is meg tudom erősíteni, hogy többször hivatkozott arra, hogy az úszás edzésmódszereit az atlétikából vezette le, vette át. De az eredményei azt bizonyítják, jól csinálta, mert megelőzte a korát.
Életminőségben, életvitelben, anyagi megbecsülés terén mi változott a rendszerváltás kora óta a sportban?
Nekem nem volt bajom azzal, ahogy akkor úszóként éltünk. Ha újraszületnék, megint ugyanezt csinálnám. Ettől még tény, a mai feltételrendszer sokkal jobb. Ha belegondolunk abba, hogy 30 évvel ezelőtt egy olimpiai bajnoki cím 500 ezer forint volt, Rióban pedig 35 millió forint, akkor…
Azóta az infláció is porlasztotta a ’88-as jutalom értékét.
A szöuli jutalmam arra volt elég, hogy a III. kerületben vettem egy 60 négyzetméteres panellakást. 1,2 millióba került. A felére sem volt elegendő, ki kellett egészítsem. A mai 35 millióból ugyanott simán tudsz vásárolni egyet. Továbbá a havi fizetések, különböző juttatások is magasabbak reálértéken, mint akkor. Már olimpiai bajnokként kötöttem szerződést a Honvéddal. 25 ezer forint volt a fizetésem, ami akkoriban jónak számított, mert az átlag 5-6 ezer forint volt. De ’90-ben jött a változás és két hónap után a 25 ezerből semmi nem maradt, az infláció miatt kitörölhetted vele a segged. A maiak jobban élnek az úszásból.
Fájlalja ezt?
Egyáltalán nem. Szponzoraink már nekünk is akadtak. A mai napig létező Richtofitot például mi kezdtük el reklámozni a magyar piacon.
Mi lett azután, hogy három hónap alatt felszedett 15 kilót, nekiveselkedett, majd belátta, nem megy?
Nagyjából elegem lett. Azt mondtam, megcsináltam mindent, nekem ebből elég volt.
Tanult? Egyetem, diploma?
Akkor nem. Azóta már szakedző vagyok. 2006-ban végeztem.
Mi volt a koncepció, miből akart megélni?
Vállalkozó lettem. Zöldséges boltom volt és többet kerestem vele, mint az úszással bármikor, olimpiai bajnoki címmel együtt. Emellett ’93-ban elindult az úszóiskolám és azzal is sokkal több pénzt vittem haza, mint az akkori aktív úszók. Jól indult az eleje, aztán egy idő után minden megváltozott.
Mi történt?
Húsz évig, 1993-2013 között tudtam csinálni az úszóiskolát. 2003-ban már egyesületté fejlesztettem, hogy a tehetségesebb gyerekekkel tudjunk indulni versenyeken is. A ma is aktív és ismert versenyzők közül Szilágyi Liliána és Burián Kata is ott tanult meg úszni nálam, a Széchy Sportegyesület – ilyen néven alapítottam – volt az első klubjuk. Aztán 2008-09-ben jött a válság és az elsodort minket.
Darnyinak is volt, van úszóiskolája, az övét nem vitte el a válság. Mi okozta az összeomlást?
Fél évig nem jöttek azok az iskolák, amelyekkel szerződésem volt. Nem is fizettek. A Komjádiban a bérleti díjak eközben dinamikusan emelkedtek, amit ki kellett fizetnem, ha úsztak a lurkók a tanmedencében, ha nem.
Miért nem jöttek az iskolák?
Nekik is válság volt. A II. kerület mint akkori fenntartó nekik sem fizetett. Körbetartozás alakult ki, ahol mi voltunk a sor végén. Becsődöltünk, mert szponzor híján úgy finanszíroztam a sportegyesületet, hogy az úszásoktatásból megtermelt pénzt, áttettem az egyesületbe. Az SE vitte a pénzt, az oktatás egy darabig hozta, aztán nem hozta.
Elég karitatív szemlélet.
Az. A mai világban már ez is könnyebb lenne, mert a szövetség fizetné sportágfejlesztésből a pályákat, az edzőket. Akkor nem volt ilyen sajnos, ezért sem éltük túl.
Mi maradt 2013 után az olimpiai bajnoki címből és a korábban virágzó vállalkozásból?
Nem sok. Uszodába évekig nem jártam, csak, amikor a haverokkal úsztunk. Az összeomlás után másfél évig abból lett valami pénzem, hogy egy öreg bácsinak segítettem. Alattam lakott és szállítottam ide-oda. Két évig elég kilátástalannak tűnt az életem.
Nem akadt senki, aki besegített volna? Haverok, szövetség?
A szövetség akkor még nem úgy működött, mint most. 2016 óta, amikor Gyárfás Tamás beperelt egy nyilatkozatomért, az úszást jószerivel még a számra sem vettem. Olyanokat mondtam, ami igaz volt, csak éppen nem tudtam igazolni a bíróságon, mert nem volt róla papír. Kizárólag azért találtam vissza az úszósporthoz, ahol, a gyökereim vannak, ahol a legjobban érzem magam, mert Wladár Sanyi gondolt rám. Zénó, az elnök úr (Wladár Sándor – a szerk.) ötlete volt, hogy megbízzanak. Versenyekre járok, ahol díjat adok át, népszerűsítem az úszást.
A Magyar Úszó Szövetség elnöke nyúlt a hóna alá?
Külön köszönöm is neki. De ez is egy sorsszerű dolog. Annak idején úgy jutottam ki 1981 őszén válogatott edzőtáborba, hogy Zénó épp előtte nyert két Európa-bajnoki címet, ezért lemondta az utazást. Az Öreg azt mondta, jöjjön akkor a Joe. Már akkor is rendes volt velem és még mindig.
A Gyárfás-érában korábban miért nem került szóba?
Mert akkor senki nem került szóba. Nem akadt olyan korábbi klasszis, aki a szövetségbe bedolgozott volna, mert mindent a Gyárfás csinált. Nem szeretett ilyen feladatokért fizetni. De mindentől függetlenül azért a 2017-es világbajnokságra a Bp2017 meghívhatott volna. Létrehozhattak volna egy díszpáholyt a magyar úszás még élő olimpiai és világbajnokainak. Igazán behatárolható kör, nem vagyunk sokan, mégsem tették. Díjátadónak felkértek, de kértem még belépőt magamnak és az élettársamnak, azt mondták az nincs, csak egy nekem és csak arra a napra, amikor érmet adok át. Megköszöntem a lehetőséget.
2018 év végén hol tart Szabó Joe, a magyar úszósport Hírességek Csarnokának tagja?
Nem hiszem, hogy az átlag alatt élnék. Van egy jó lakásom, a szövetség biztosítja a munkahelyemet, délelőtt és délutánonként is tartok edzéseket.
Ez kielégíti?
Ki. Nem érzem azt, hogy feleslegesen ülök otthon.
Konkrétabban?
Edző szeretnék lenni.
