Magyar góllal kezdődött a meccs, ezután viszont a hollandok vették kezükbe a meccset. Nagy csatában sikerült nem csak kiegyenlíteni, hanem fordítani is, ráadásul Bíró Blanka nagyon jó teljesítményt nyújtott. Kim Rasmussen sokat cserélt, mindig friss ember kapott lehetőséget, nagyon közel volt a vezetés lehetősége is szünetre, végül 11-11-gyel vonultak pihenni a csapatok.
A második félidőben viszont felgyorsította támadójátékát a holland válogatott, ami szemmel láthatóan nem ízlett a mieinknek. Hamar elhúzott ellenfelünk, sokáig csak Háfra Noémi távoli bombái tartották meccsben a magyar csapatot. Nehéz szülés volt, de sikerült visszakapaszkodni 22-22-re tíz perccel a meccs vége előtt.
Ekkor azonban elcseréltük magunkat, emberhátrányban pedig nem bírta a tempót a magyar csapat. Hollandia elrohant mellettünk, ráadásul sem Bíró, sem Kiss nem tudott segíteni védésekkel, így az 55. percben még az is félő volt, hogy nagy arányú vereség lesz a vége. Rasmussen gatyába rázta a csapatot, amely az utolsó másodpercig foggal-körömmel küzdött, végül háromra tudta csökkenteni a különbséget.
Az utolsó tíz percig ragyogó volt a magyar csapat, ám a végére elfogytunk.
