Hollandiának nemcsak Johan Cryuffot, Marco van Bastent vagy Arjen Robbent köszönhetjük, hanem a footgolf nevű sportágat is, amelynek idén decemberben, Marokkóban, egészen pontosan Marrákesben rendezik a harmadik világbajnokságát.
Nem csodálkozunk, ha sokak számára még ismeretlen a footgolf, de elég csak a sportág nevére ránézni, hogy megtudjuk, miről van szó: itt is a labdát kell minél kevesebb kísérletből eljuttatni a lyukba, csak nem ütni kell, hanem rúgni, és nem Justin Rose a király, hanem Lengyel Béla, aki az első világbajnokságot nyerte.
A marokkói világbajnokság történelminek számít, hiszen először rendeznek versenyt a nők számára is, és Magyarországot az országos bajnokság első két helyezettje, Ujvári Izabella és Dreilinger Andrea képviseli. Ujvári korábban atletizált, majd igazolt labdarúgó volt, játszott az MTK-ban, Dorogon és Ausztriában is, és hogy nagyon jóban van a labdával, azt az is mutatja,
Izgalmasabb történet Dreilingeré, aki tizenévesként szintén versenyszerűen atletizált, és a futás a mai napig végigkíséri az életet, mivel heti szinten 30 kilométert fut, és évszakonként 2-3 félmaratont rendre teljesít.
“A focilabda viszont olyan idegen volt számomra, mintha egy sörösüveget tettek volna le elém.
A footgolffal egy baráti társaság révén ismerkedtem meg, amely nagyjából húsz éve összetart, és amelynek férfi tagjai nekiálltak footgolfozni, majd később létrehozták a Hole Hunters nevű egyesületet. A férjem is belekóstolt a sportágba, nekem viszont akkoriban minden időmet lekötötte a kislányom. Aztán amikor már nagyobb lett, és ott tudtam hagyni, akkor én is kipróbáltam, és hamar beleszerettem. 2017-ben indultam az országos bajnokságon is, ahol harmadik lettem” – nyilatkozta a kezdetekről Dreilinger.
A tavalyi bronzérem után idén sikerült még feljebb lépni, a kétgyerekes családanya ugyanis második lett az ob-n, ugyanannyi pontja volt (8425), mint az aranyérmet megszerző Ujvárinak, utóbbi azonban több versenyt nyert, és ez döntött közöttük.
“A vébé miatt idén a szokásos nyolc- helyett tízfordulós volt az ob, és mindenkinek a nyolc legjobb eredménye számított be. Egyáltalán nem voltam bosszús, hogy az azonos pontszám ellenére második lettem, szerintem ez a reális sorrend. Iza kiemelkedően jó játékos, a tízből nyolc állomáson indult, és mindenhol ő nyert, nekem a második és harmadik helyezésekből jött össze az összetettbeli ezüstérem, de ezt nagyon sokra tartom, mert sikerült erős játékosokat is megelőzni, és sokkal jobb vagyok, mint tavaly”.
Persze a tökéletes rúgótechnika sem garancia a sikerre, hiszen sok függ az időjárástól, a pálya adottságaitól vagy éppen a labdától. Emlékezhetünk, hogy a 2010-es dél-afrikai világbajnokság előtt a kapusok egymás után üzentek hadat a torna hivatalos labdájának, szörnyű, rettenetes, alkalmatlan, ilyen jelzők hangoztak el akkoriban a Jabulanival kapcsolatban.
Mégis sikerült találni egy olyan célcsoportot, amely számára tökéletes ez a labda, Dreilinger Andrea legalábbis erre a darabra esküszik, és a marokkói vébére még a férje Jabulaniját is elviszi biztonsági tartaléknak, nehogy másfajta labdával kelljen játszania. “A footgolfosok körében ez alaplabdának számít, minden második-harmadik játékosnak ilyenje van. Vannak rendezvények, ahol népszerűsítjük a sportágat, és egy alkalommal egy nagyon ügyes lány végigment a pálya egyik szakaszán, aztán mondtam neki, “várj, kihozom a saját labdám, próbáld meg azzal is”. Neki meg az volt a reakciója, hogy “atyaúristen, mennyivel más ezzel!”. Szóval nagyon nem mindegy, milyen labdát választ az ember, a keménysége mellett a minősége is nagyon fontos.
A pályaismeret is rengeteget számít, Andrea szerint a rutinos játékosok már a pálya dőlésszögéből tudják, milyen rúgásfajtával lesznek sikeresek. Itthon már ő is jól ismeri a kisoroszi, a balatongyöröki, a balatonudvari, a zirci vagy a monori pályát. A 18 lyukas pályákon általában 72 a par, vagyis ennyi rúgásból teljesítik általában a legjobbak, Dreilinger 80-87 között szokott zárni, míg a szintén vb-résztvevő Ujvári 75 körül, vagy akár a par alatt. Marokkóban viszont mindenki egyenlő esélyekkel indul, hiszen a pálya ismeretlen lesz a mezőny számára, és a december 10-i rajt előtt másfél napjuk lesz gyakorolni, bejárni, felfedezni a pályát.
32 országból 2-2 női versenyző indul majd, a mezőnynek három kört kell majd lejátszani a 18 lyukas pályán, és a negyedik nap már csak a legjobb 25 folytatja.
“Nagyon el tudnám viselni, ha bejutnék a legjobb huszonötbe. Az az igazság, hogy sokáig azon is vacilláltam, hogy egyáltalán menjek-e a vébére, eleve úgy indultam neki az évnek, hogy kvázi kezdőként nagyon nehéz lesz megelőzni a nálam jobbnak tűnő játékosokat. Mindig csak az aktuális fordulóra koncentráltam, és amikor kezdett elérhetővé válni a világbajnokság, akkor többen is kérdezték, hogy “na, mész?” Én meg mindig azt feleltem, hogy még gondolkozom rajta. Az ob utolsó állomásán, amikor kiderült, hogy második lettem, a szövetség elnöke, Gelencsér Gábor is rákérdezett, neki is azt mondtam, fogalmam sincs, még alszom rá egyet.
– magyarázta Andrea, hogy miért is volt nehéz számára dönteni a vb-részvételtől.
Férje végül meggyőzte, hogy ilyen lehetőség ritkán adatik meg az ember életében, úgyhogy végül bevállalta a marokkói utat, ami önköltséges, mivel a footgolf egyelőre nem számít nálunk olyan felkapottnak, hogy szponzor állja az utazást és a szállást. A footgolfosok viszont azzal is igyekeznek megmutatni a közösség összetartó erejét, hogy mindenben segítenek egymásnak, és hogy a profizmus a viszonylagos ismeretlenség ellenére sajátja a közegnek, azt jelzi, hogy a vb-felkészülés része például étkezéssel kapcsolatos tanácsadás, és a mentális tréningre is figyelmet fordítanak, sportpszichológus is beszélget majd a résztvevőkkel.
A footgolf nagyon összetett sport, nem elég, ha a lábadban ott az erő és a technika, komoly agymunkát is igényel a folyamatos koncentráció. Ha az ember az egyik szakaszon szétesik, akkor arra nagyon könnyen rámehet az egész versenye. Ott kell hagyni a rossz élményt az adott lyuknál, és aztán tiszta fejjel folytatni, de ehhez nagyon sok játék kell.
Velem is történt olyan idén szeptemberben a Hangya Peti-emlékversenyen, hogy nagyon vizes volt a pálya, nem volt rendesen felfújva a labda, és annyira befeszültem a körülmények miatt, hogy azon a pályán, amit száraz körülmények között plusz öttel teljesítek, féltávnál plusz tizenkilencnél tartottam, úgyhogy kitört belőlem a zokogás. Marokkóban megpróbálom teljesen kizárni magamból, hogy ez egy világbajnokság, úgy megyek oda, hogy itt is ugyanolyan a fű és a lyuk. Ez az első olyan verseny lesz, ahol külföldiek ellen játszunk, de a legfontosabb az, hogy számomra a vébé minden perce ajándék, és igyekszem egyfajta örömjátékként tekinteni rá.”
A válogatott természetesen egyenmelegítőben szerepel majd a vébén, és Andrea azt mesélte, amikor felpróbálta a címeres mezt, bizony könnyes lett a szeme, és akkor futott át az agyán, milyen érzés lesz egy idegen országban magyar színekben versenyezni.
És hogy miért ajánlaná a footgolfot másoknak? Dreilinger azt mondta, imádja a gyerekeit, de számára fantasztikus élményt nyújt, hogy minden hónapban van egy nap, ami csak róla szól, ráadásul a szabadban lehet, gyönyörű környezetben, ami feltölti őt. Ehhez jön még, hogy az itthoni, 120-140 embert számláló footgolfos közösség olyan, mint egy nagy család, és jó érzés ehhez a nagy családhoz tartozni.
