Arcod, amikor Brady

Az elmúlt években szinte nem telt el úgy szezonkezdet, hogy ne temették volna a Patriotst. Én is temettem, tavaly hangosan megírtam, hogy vége Patriotsnak, lehet örülni, károgók, vége a Brady-féle sikersztorinak.

Lehet örülni: vége a Patriotsnak

A nagydöntőbe persze még így is bejuthatnak, de már nem ők számítanak a legesélyesebbnek.

A Pats abban az évben (amikor vége lett) a döntőig menetelt, ezt a fajta hanyatlást azért sok csapat elfogadná a ligában. Az elveszített döntő után azonban nem alakult túl jól a nyár. Távozott az egyik legfontosabb kiegészítő ember, Danny Amendola, aki a rájátszás izzadósabb meccsein sokszor a hátán vitte a csapatot. De volt ennél nagyobb probléma is: a TE legenda, Rob Gronkowski sokáig azt fontolgatta, hogy elhagyja a csapatot, az ő jövője sem volt biztos.

Növelte még a bizonytalanságot, hogy az idei szezon elején még azt sem lehetett tudni, hogy milyen formában tér vissza a hosszú sérüléséből Julian Edelman és akkor még arról szó sem esett, hogy időközben a Detroit Lionshoz igazolt az a Matt Patricia, aki tevékeny részese volt annak a sikersorozatnak, ami miatt ma futballdinasztiaként tekintünk a Patriotsra.

Akárhogy is, minden készen állt arra, hogy VÉGRE elbukjon a New England Patriots.

A szezon elején jött ugyan a győzelem, de aztán rögtön a bukdácsolás is. Az első három forduló után 1-2-vel állt a Pats, az első körben épp, hogy megverték a Houstont (27-20), de aztán kikaptak a Jacksoville-től és a Lionstól is, méghozzá viszonylag simán. Aztán megint jött valami, amit a gyűlölködők máknak, a szurkolók természetes állapotnak, a szakértők pedig tálentumnak neveznek.

A két vereség után elkezdett nyerni a Patriots, sikerült változtatniuk a játékukon: a támadóegység félelmetes tempóban kezdte el termelni a pontokat. Érdekes adat, hogy a harmadik forduló óta csak egyetlen olyan meccs volt, amikor 30 pont alatt maradt az offense, a Buffalo ellen, de akkor is sikerült nyerni 25-6-ra, ráadásul idegenben.

Jól jelzi a Patriots erejét, hogy kifejezetten jól összerakott, remek formában lévő csapatokat sikerült megverniük, ráadásul nagy előny, hogy szinte mindig kiélezett helyzetekben tudtak kicsivel többet nyújtani, mint az ellenfél.

Pontosan ez jellemezte a Brady-éket tegnap a Green Bay ellen is, ahol a másik oldalon a liga egyik legjobb irányítója és legnagyobb utolsópillanatos embere, Aaron Rodgers vezette a támadásokat.

Mit írjak Rodgersről? Hogy átdobja az egész pályát és a végén mindig szerencséje van?

80 yard fölött már nehezen számol az ember. Aaron Rodgers vagy nagyon tud, vagy mindig szerencséje van, vagy mindkettő.

A hajnali meccsen a két csapat a harmadik negyedig nagyjából kiegyenlített küzdelmet folytatott, az utolsó játékrész 17-17-tel kezdődött, még bármi lehetett volna, de a Pats egyszerűen élesebb volt. A hazaiak végül bedarálták a Green Bay-t, a végeredmény 31-17 lett.

Sokat elmond a meccsről, hogy a két irányító nagyjából hasonló mennyiségű yardot passzolt, de hatékonyság szempontjából egyszerűen verhetetlen volt a Patriots. Meg amúgy is.