Az előző szezon végén mondta, hogy még egy idényt vállal, aztán tényleg ez lett az utolsó. Mikor kezdett el megfogalmazódni önben a visszavonulás gondolata?
Eleve úgy jöttem a Ferencvárosba, hogy egy évet játszom, egy évre szólt a szerződésem is – válaszolta a kétszeres olimpiai és világbajnok Madaras Norbert, aki immár az FTC-PQS szakosztályelnöke. – Aztán egy évvel meghosszabbítottam a megállapodást, jól éreztem magam, ment a játék és tudtam, hogy kik érkeznek, hogy nagyon jó csapatunk lesz. A mostani szezonban azonban már úgy gondoltam, hogy ez nem tart tovább. Ezt a döntést, hogy nem játszom tovább, valószínűleg akkor is meghoztam volna, ha nem leszek a klub szakosztályelnöke.
Akkor nem emiatt hagyta abba.
Amikor bejelentettem, hogy nekem elég lesz, akkor beszélgettünk arról, hogy valami más feladatom lesz, de 90 százalék, hogy mindenképpen abbahagytam volna. Így láttam jónak, van egyfajta megérzés az emberben, hogy tudja, most elég. A következő szezon még nehezebb lesz a Bajnokok Ligája-szerepléssel, nehéz nap mint nap motivációt találni. Tök jó dolog, hogy jól ment a játék, én döntöttem a befejezésről, az meg, hogy végül bajnokként fejezem be, az főleg pluszt ad. Bajnokként mondhattam, hogy köszönöm, elég volt.
Olyan lett a vége, ahogy a filmekben van megírva, győztes gólt lőtt a bajnoki döntő ötödik meccsén és ezzel búcsúzott.
Sok minden úgy történt a pályafutásom során, mint a filmekben, ez is olyan volt. Amikor megnyertük a finálé első két meccsét, elkezdtem ezzel foglalkozni, és nagyon kikaptunk a következőn. Az ötödikre nem úgy mentem le, hogy ez az utolsó meccsem – még ha tudtam is –, hanem csak azzal törődtem, hogy ez a bajnoki döntő sorsdöntő találkozója, amelyen a lehető legtöbbet akarom hozzátenni a csapat játékához.
Nem fog hiányozni a vízilabda?
De, most is hiányzik, nehéz belegondolni. Ami most is hiányzik, azokat egyébként is nehéz lesz máshogy pótolni.
Adrenalin, sikerek, játék, katarzis?
Ezeket valószínűleg nem fogom úgy átélni, mint eddig, de tudtam, hogy eljön ez a pillanat. Ennek ilyen formában vége.
A bajnoki címről döntő mérkőzés:
Mi az, ami nem fog hiányozni?
Egy-egy tétnélküli, könnyű meccs, amelyen 10-15 góllal voltunk jobbak. Egy-egy nehéz edzés, a fizikai fáradtság, amikor két edzés után este hazamegyek és nézek ki a fejemből. A monotonitás sem fog hiányozni, 21 felnőttszezont lenyomtam, s szinte mindig jó csapatban. 1999-től folyamatosan bajnoki döntőket játszom, minden szezonban a legvégéig versenyben voltam az adott csapatommal, majd néhány nap pihenő után mentem a válogatotthoz. Tavaly volt az első teljesen szabad nyaram, ez nagyon sok volt. Elmondva is fárasztó, nem is tudom, hogy csináltam végig, főleg mert én tényleg mindig mindent beletettem. Nem voltak kifogások.
Ki lehet emelni a közel két évtizedes pályafutás legjobb emlékeit?
Nem. Vannak nagyon jó dolgok, nagy győzelmek, de ha elkezdeném sorolni őket, biztos kihagynék valamit. Ha valaki olimpiai bajnok, az természetesen jó, ahogy az is, hogy fent van a neve a márványtáblán, jelzi, hogy amit csináltam, abban én voltam az egyik legjobb, a csúcsig tudtam jutni. Ez önbizalmat ad, mindig jó lesz erre visszagondolni.
Említettük, hogy filmszerű volt a pályafutása, amelynek eddig főszereplője, most már viszont rendezője lesz. Hogyan íródik tovább a film?
Tudom, hogy nagy szerepem lesz a folytatásban, de ezt vállalom is, meg bízom magamban. Tetszik az új feladat, nem félek tőle, sőt nagyon sok ötletem van, még vissza is kell magam fogni. Január óta tudom, hogy így lesz, volt időm átgondolni az életem, azt is tudom, hogyan alakulnak a következő hónapok, esetleg évek.
Ha valamit csinálok, akkor azt teljes erőbedobással és jól csinálom, bízom benne, nemcsak nekem, hanem a klubnak is nagyon jó lesz és együtt valami nagyon jót fogunk alkotni. Pontosabban folytatni azt, ami elkezdődött.
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd
