Nem túlzás azt állítani, hogy aranykorát éli a darts. A kocsmasportként induló, mára óriási biznisszé emelkedő sportág Magyarországon is népszerűbb, mint valaha. A hazai közvetítéseknek hála szerencsénk van a legnagyobb versenyeket élőben követni, a legjobb játékosoktól pedig akár, ha az a cél, tanulni.
Nem kevés fiatal vagy felnőtt kezdett el azért hivatásszerűen dartsozni, mert látta a tévében mondjuk a legendás, 16-szoros világbajnok Phil Taylort. Ez pontosan ugyanolyan, mint amikor egy kis focista Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo miatt kapcsol nagyobb sebességre. Ahogy a legnagyobb futballsztárok, úgy a kicsit korosodó, picit pocakosodó dartslegendák is kitűnő példaképei annak, hogy meddig juthat el az ember kitartó munkával, alázattal és tehetséggel.
Székesfehérváron, a ligetsori Vörösmarty Mihály Általános Iskolában komoly munka folyik. Ez a sport kortalan, szokták mondani, és ezt a saját szemünkkel is megtapasztalhatjuk, amikor belépünk az aula melletti kisszobába:
Mindezt a hazai darts egyik legfontosabb figurája, a felnőtt és ifi válogatott szövetségi kapitánya, a Sport TV szakkommentátora, Ziegenhám Medárd fogja össze. Hozzá jövünk, vele beszélgetünk arról, hogyan folyik a képzés, hogyan lehet egyszer valakiből Phil Taylor, Rob Cross vagy Székely Penge Pál.
Nincs mese, tanulni és dolgozni kell
Aki fogott életében nyilat, állt már a jól ismert körtábla előtt, és megpróbálta csak szépen, nem kapkodva a sima húszasba dobni, tudhatja, hogy bár könnyűnek tűnik, de egyáltalán nem az. Nem egyszerű pont úgy robbantani a csuklót, hogy a dobásunk célt érjen, hiába koncentrálunk erősen, hiába láttuk a tévében. A szektorba is bődületesen nehéz tízből tízszer beletalálni, a kiszállókról vagy a triplákról már nem is beszélve.
Ziegenhám Medárd azon van, hogy a legkisebbek minél hamarabb megtanulják, hogy csak azért, mert a legjobbaknak kisujjból megy, az nem azért van, mert ők így születtek. Ehhez nem elég a két szép szem, vagy szimplán a tehetség, ez fejben, illetve az edzéseken dől el. Nem lehet az első nap úgy ünnepelni, mint Michael van Gerwen, ahhoz le kell tenni valamit az asztalra.
Példának okáért a szakvezető megmutatja, hogy az egyik táblánál álló kis srác mennyire szétszórtan dobál, aminek valószínűleg az is az oka, hogy nagyobb a nyüzsgés, mint általában. Kamerával vesszük őket, fotókat készítünk, beszélgetünk velük. Több sem kell, magához is hívja az említett kisfiút, Sünit.
Süni, tudod mi a bajom? Nem figyelsz rendesen. Fáradt vagy? Ittál eleget? Igyál egy picit, és nyomás, jó?
– szúrja le finoman tanítványát Ziegenhám. Elmondja, nagyon fontos a megfelelő folyadékbevitel, hiszen egy idő után elkezd sűrűsödni a vér, elkezd remegni a kéz, ideges lesz az ember, ezt pedig nem engedhetik meg maguknak, ha eredményeket szeretnének elérni a sportban.
Hangsúlyozza, arra próbálja tanítani a gyerekeket, hogy mindig koncentráljanak a kiadott feladatokra, illetve mentálisan készen álljanak az élet bármely területén. Ebben nagy segítség lehet az, ha otthon minden rendben van, erről rengeteget beszélget a szülőkkel. Mint mindenhol, mondja, vannak könnyebb és nehezebb esetek is; sajnos nem szokatlan, hogy a szülők hozzáállása miatt elkallódnak az amúgy akár még tehetségesnek is nevezhető gyerekek.
Ziegenhám kiemelten figyel tanítványai iskolai teljesítményére is, és nem enged abból, hogy a tanulás az első.
Elsődleges, hogy minden versenyzőnk megfelelően teljesítsen a tanulmányai során. Ez alappillér, a mentális felkészültség egyik legfontosabb része: semmit nem hagyunk hátra befejezetlenül. Mint minden sport, úgy a darts is segít a gyerekeknek, megtanítja őket arra, hogyan kell hatékonyan tanulni. Ez fontos. Gyorsabban és könnyebben tudják elsajátítani azt a tudást, amelyet átadnak nekik.
Hozzáteszi, rettentően leterheltek a gyerekek, tapasztalatai szerint átlagosan 36-37 órát vannak egy héten iskolában, ha pedig beleszámoljuk még a napi két óra leckeírást, felkészülést, az már közel heti 50 óra. A nagyobb versenyzők jobban be tudják osztani az idejüket, szombaton és vasárnap már keddre, szerdára készülnek a felelésre, vagy a dolgozatra.
Akkor hogy lesz valakiből profi? Mennyit kell azért edzeni, hogy egyáltalán elindulhassunk a legjobbak felé vezető úton?
Én a dartsot egy – elnézést a kifejezésért – seggelős sportágnak tartom: rengeteg időt kell az edzéssel töltened, ha sikeres szeretnél lenni. Ez a fajta monotonitás nem igazán fizikálisan, inkább mentálisan megterhelő. Az amatőr rendszerben a versenyek egy nap zajlanak, ergo lehet, hogy néhány órán belül 12 meccset is játszol. Ezt be kell osztani fejben. Ehhez az én játékosaim már hozzászoktak, sőt napi rendszerességgel meditációs gyakorlatokat végeznek. Már nincs olyan, hogy egy verseny előtt nem tudnak aludni. A tábla elé fejben készen állnak
– mondja Ziegenhám, aki elárulja, hogy a kicsik heti háromszor-négyszer eddzenek, ezt a terhelést a korral egyenesen arányosan lehet és kell majd növelni. Azt, hogy ki veszi komolyan sportot, általában a nyári szünetekben lehet lemérni: minden növendék házi feladatokat kap, és azonnal észrevehető, ha valaki elhanyagolja a gyakorlatokat.
A nagyobbaknak, mint például az ötszörös ifjúsági Európa-bajnok, a még mindig csak 16 éves Czipó Viviennek, vagy 2017 év játékosa, a World Cup of Darts résztvevő, páros magyar bajnok, Magyar Kupa-győztes, 21 éves Kovács Patriknak viszont a nyár nem az otthoni feladatokról, hanem a kőkemény felkészülésről, a napi nyolc-kilenc óra dartsról szól – mindketten erre a játékra tették fel az életüket.
Van remény, van magyar utánpótlás
Nagy büszkeséggel beszél Ziegenhám a két játékosáról. Júniusban, miután lezárták az iskolában a jegyeket, már a napi terhelésen van a hangsúly. A cél az, hogy mire Czipó és Kovács eléri a megfelelő kort, mentálisan készen álljanak a profi létre.
Nagyon jó úton járnak, és szerencsére az utánpótlás is folyamatosan érkezik. Sok a lány is, (Czipó) Vivi már ilyen fiatalon példakép számukra. (Kovács) Patrikkal most egy kicsit háttérbe szorítunk néhány nagyobb tornát, és a válogatottra és a felnőtt Európa-bajnokságra koncentrálunk. Óriási dolog lenne, ha ott lehetne a legjobbak között, ehhez a BDO/WDF világbajnoki kvalifikációs versenyeken kell jól szerepelnie
– mondja a szakember. Ahhoz, hogy odaérjenek a hivatásosok mögé/mellé, minden egyes nap, hétfőtől vasárnapig dobniuk kell. Ziegenhám alapvetése, hogy pihenőnapokon vagy akár versenyek utáni napokon is meg kell járatni a kezet, legalább 15-20 perc erejéig.
Czipót épp a bemelegítésről ragadjuk el, hogy megkérdezzük, mi vezérel egy 50 kilós lányt arra, hogy elkezdje azt a sportot, amelyet nála kétszer nagyobb férfiak uralnak.
Tízévesen kezdtem el dartsozni. Nem tudom megmondani, hogy akkor mi tetszett meg benne, sok más sportot is kipróbáltam – labdajátékokat, lovagoltam, karatéztam –, de ez nagyon más volt. Mindenki ugyanazt csinálja, fiú, lány, magas, alacsony, vékony, testesebb. Szeretem benne, hogy nem kell nekem semmilyen extra adottság, hogy sikeres legyek, csak a kitartás, a szorgalom és a munka.
Czipó kinőtte a női mezőnyt, február 10-án már a felnőtt férfi bajnokságon indul. Hangsúlyozza, nem az lesz az első felnőtt versenye, a férfiak között is játszott korábban. Néha még kinézik, hogy mégis mit keres ő ott, de úgy látja, hogy ahogy elkezd játszani, elcsendesít minden kétkedőt, és sikerült kivívnia magának a tiszteletet.
Nem szokott kitörni, nem foglalkozik az imázsával, nincsen nagy hangja, viszont azért van, hogy ő is ki tud jönni a sodrából.
Én finoman szólva sem vagyok egy van Gerwen-típus. Inkább a nyugodtabb vonalat képviselem. Persze néha előfordul, hogy én is mérges vagyok, ha nem úgy megy, de azt vagy magamban elintézem, vagy meghallgatom az edzőim tanácsát, és megpróbálok megnyugodni. Dobás közben, ha koncentrálok, vagy elborulok, akkor látszik az arckifejezésemen, hogy ölni tudnék. Nekem ez a természetes, csak arra figyelek, hogy megdobjam azt, amit meg kell.
Czipó most sem kertel, elmondja, hogy van, amikor már kicsit besokall a dartstól. Ilyenkor új motivációt, új kihívást keres, nem néz hátra, csak előre. Kovács Patrikkal például kölcsönösen jobb teljesítményre sarkallják egymást.
Kovács kilenc éve dartsozik, nyolc éve versenyszerűen. Ez, állítja, egyáltalán nem volt megtervezve, egyik napról a másikra történt.
Anno láttam egy vb-döntőt édesapámmal, kérdeztem, hogy mi ez valójában. Aztán el kezdtünk beszélgetni a dartsról, majd másnap bementem a fociedzőmhöz, és megköszöntem az együttműködést. Attól a pillanattól kezdve eldöntöttem, mindent megteszek, hogy én is profi dartsjátékos legyek
– így Kovács, aki nemrég ideiglenesen felfüggesztette a tanulmányait, hogy minden idejét a gyakorlásra, a technikájának a csiszolására fordíthassa. A napjai úgy néznek ki, hogy felkel reggel, magához tér, elintézi a dolgait, majd legkésőbb délben elkezd edzeni. Ez tart este nyolcig, kilencig.
Ziegenhám szerint szépen, lépésenként haladnak előre, az első igazán nagy lépés az lenne, ha az alapegzisztenciát megteremtenék játékosa számára. Ha az megvan, csak akkor lehet újabb és újabb szinteket megmászni. Nem lesz egyszerű, de nem lehetetlen a helyzet. Ez pedig nekünk, szurkolóknak nagyszerű hír.
