Amikor a Forma-1-et 2010 óta először a Red Bull Racing és Sebasitan Vettel, majd a Mercedes és Lewis Hamilton uralja, vagy a rallyt az egyik francia (Sebastien Loeb) után egy másik (Sebastian Ogier) folytja unalomba, a Moto GP köszöni szépen, izgalmasabb, mint valaha.
A gyártók és a versenyzők hétről hétre élet-halál harcot vívnak, a vb-cím az utóbbi öt szezonból háromszor is az utolsó futamon dőlt el. A nézők pedig hálásak: vannak pályák, ahol 100-150 ezren, másutt akár többen is kíváncsiak a motorsport legjobbjaira.
A tömeg már nem csak Valentino Rossit, a sportág kilencszeres (a legnagyobb kategóriában hétszeres) világbajnokára, legendájára kíváncsiak. A legnagyobb sztár ma a 24 éves katalán Marc Marquez, aki úgy dominál a legjobbak között, hogy az esetek többségében még nem is az övé a legjobb motor.
De ki is ez a srác, mit kell tudni arról az emberről, akinek agresszivitásával, vakmerőségével, mentális és fizikai erejével, tehetségével csak nagyon kevesen – ha egyáltalán – vetekedhetnek. Ki az az ember, aki nyugdíjba küldheti az előző generáció legnagyobb versenyzőjét és sportemberét, a Doktort, Valentino Rossit?
Ennek próbáltunk utánajárni a 2007-es 125 köbcentis világbajnok Talmácsi Gábor segítségével.
Isteni tehetség, aki kezdésnek leigázta a világot
Marc Marquez rövid pályafutása során nem egy, nem kettő rekordot döntött már meg. Az első és legfontosabb rekordját 2013 végén állította fel, amikor 20 évesen és 266 naposan, élete első prémium kategóriás (értsd: Moto GP) idényében rögtön megnyerte a világbajnoki címet. Derült égből villámcsapás, gondolhatták akkor. Egy tejfeles szájú katalán újonc valósággal berobbant a nagyok közé.
Marc (Marquez) az a típus, aki gyorsabban adaptálja a szükséges képességeket, mint az átlag. Természetes tehetség, akinek teljesen mindegy, milyen motoron ül. Mi, a közvetlen riválisai csak találgathattunk arról, hogy a második szezonjában mennyivel lesz jobb – a legnagyobbak általában nagyot fejlődnek az első évhez képest. Szívhattuk a fogunkat 2014-ben, mert tovább javult, és itt nem a sebességről, inkább a stílusáról beszélek. Ugyanolyan agresszív volt, és hiába kockáztatott sokat, úgy tűnt, minden úgy történik, ahogy eltervezte
– áradozott a jelenkor uralkodójáról Valentino Rossi.
Marquez 2013-ban ha célba ért, a dobogón végzett. 2014-ben viszont olyat tett, mint még előtte soha senki: megnyerte az első 10 versenyt. Igen, zsinórban. Nem volt kérdés, ki nyeri a vb-címet. Újabb rekord, végül 13 futamgyőzelemnél állt meg, és nem volt még 22 éves sem. Olyan legendákat körözött már le, mint az említett Rossin kívül a csúcstartó, a nyolcszoros Moto GP-világbajnok Giacomo Agostini vagy az ötszörös világbajnok Mick Doohan.
Lehet, hogy kívülről könnyűnek tűnt, de épp ellenkezőleg. Sokkal nagyobb volt rajtam a nyomás, mint 2013-ban. Akkor ha hibáztam, az emberek legyintettek, hogy semmi baj, hiszen egy újoncról beszélünk. 2014-ben viszont éreztem a terhet, hiába mosolyogtam és nevetgéltem egész évben, belül nagyon feszült voltam
– mondta anno Marquez arról, hogy mi volt a legfőbb különbség az első két Moto GP-világbajnoki címe között.
Talmácsi Gábor a 24.hu-nak elmondta, isteni tehetség a katalán motoros, de nagyon szerencsés is abból a szempontból, hogy a karrierje első percétől stabil háttérrel dolgozhatott.
Az 1999-es 125-ös világbajnok Emilio Alzamora fedezte fel. Egy versenyző, legyen akár kiemelkedő, megfelelő tanácsadók és menedzserek nélkül nem tarthatna ott, ahol. Megvolt a háttér, beleértve természetesen a pénzt is, a megfelelő hozzáállással és munkával sikerült is kihozni belőle azt, ami benne van: most már négy vb-címnél jár, és csak 24 éves, elképesztő.
Marquez mentalitásáról, személyéről több interjúja is árulkodik. Azt a legtöbb közvetítésnél elmondják a szakértők, hogy a katalán motoros folyamatosan pörög, kicsit hiperaktív is tán, nevet, kacag, megállás nélkül viccelődik. A szerelői és a csapata imád vele dolgozni.
A csapatom miatt vagyok ennyire magabiztos és erős. Hiába esem el annyiszor, ők segítenek visszaülni a motorra, felráznak, biztatnak. Nagyon fontosak számomra a srácok, számomra tabuk, nem bánthatja őket senki. Nem engedem.
– mondta Marquez, aki hozzátette, filozófiájának alappillére az örökös pozitív hozzáállás, és az, hogy ha hibázik is, minél hamarabb túlteszi magát.
Ilyen nincs, és mégis van!
Hiába a sugárzó karma, Marquezt nem mindenhol szeretik a szurkolók. Ebben két dolog játszhat igazán közre, mindkettő szorosan kapcsolódik a Moto GP élőlegendájához, Valentino Rossihoz.
Az első értelmezés szerint a Rossi-rajongók természetüknél fogva nem szerethetik a legnagyobb ellenlábast. Láttunk már hasonlót az egyetemes sportban: ilyen volt az, amikor a Roger Federer és Rafael Nadal szimpatizánsok összefogtak az új veszedelem, az azóta már 12-szeres Grand Slam-győztes Novak Djokovic ellen.
Talmácsi Gábor viszont máshogy látja, szerinte máshol kell keresnünk a megoldást.
Marqueznek kicsit megosztó a személyisége. Voltak keményebb húzásai az évek során, de a 2015-ös Maláj Nagydíjon elvetette a sulykot, amikor feltartotta Rossit, hogy ezzel kedvezzen honfitársának, a még a vb-címért versenyben lévő Jorge Lorenzónak. Rossi akkor teljesen jogosan akadt ki rá, nem is beszéltek jó ideig, elég hűvös lett a viszony kettejük között.
Az olasz rajongói nem is tudtak azóta sem megbocsájtani neki, de Talmácsi azt mondja, Marquez tanult a hibájából, és lassan, de biztosan egyre többen (újra) megkedvelik, míg a versenyzők között maximum professzionális kapcsolat létezik, barátságok ritkán alakulnak ki – és ez olykor hatványozottan igaz a csapattársakra.
Marquez nem csak azzal nyerhet magának új szurkolókat, hogy sorra nyeri a világbajnokságokat, hanem az olyan húzásokkal is, mint amit Valenciában, az idei szezonzárón, a vb-döntőn mutatott be. 160-170 kilométeres sebességnél elkezdett az élről kicsúszni, amikor a térdével visszalökte magát, hogy elkerülje az esést. Nézzék csak!
DRAMA!!! Marquez runs on at turn one after a MASSSSSSIVE save! 😱
He rejoins in 5th! #FinalShowdown pic.twitter.com/nt4Lsy01UR
— MotoGP™🏁 (@MotoGP) 2017. november 12.
Talmácsi Gábor a helyszínen volt, már a közvetítés alatt sem hitt a szemének.
Ezt csak ő tudja, ez a Marquez-stílus, ahogy mondta a futam után. Azt nyilatkozta, hogy ezeket a szituációkat tudatosan gyakorolja úgy nevezett Supermotón, de én eddig nem hittem el neki. Ez a lélekjelenlét 160-nál, ilyen nincs, és mégis van! Így visszalökni magát és a 150 kilós motort iszonyat. Ehhez olyan fizikumra van szükség, amilyennel csak ő rendelkezik a mezőnyben, egy igazi Terminátor, nem lehet más.
Pedig anno kevesen gondolták volna róla, hogy Terminátor lesz.
De ugye mind tudjuk: lehet, hogy aprótermetű a hangya, de a súlyának a többszörösét is elbírja.
Határ a csillagos ég
Most ott tartunk, hogy Marc Marquez négyszeres világbajnok a Moto GP-ben, és ahogy korábban említettük, már csak Giacomo Agostini, Valentino Rossi és Mick Doohan áll előtte az örökrangsorban.
Nem igényel nagy képzelőerőt, papíron simán megelőzheti az említett legendákat. Még karrierje csúcsán sincsen, még mindig tanulja a szakmát, minden évben fejlődik, erősödik. Hosszú az út, és ez akkor is igaz, ha már most beírta magát a történelemkönyvekbe.
Talmácsi Gábor is amondó, hogy ha miden jól alakul, Marc Marquez átléphet a legendákon.
24 évesen már négy vb-címet nyert a legjobbak között, ez valami egészen elképesztő teljesítmény. Úgy hiszem Rossi és a rekordjai is meglehetnek neki, teszi ezt úgy, hogy minden eddiginél szorosabb a verseny. Anélkül, hogy bármi rosszat is szólnék, azért volt, hogy Rossi kis túlzással félkézzel nyert. Most minden verseny óriási harc. Önmagáért beszélnek Marquez számai. Abban sem vagyok biztos, hogy Giacomo Agostini nyolc elsősége sokáig fennmarad.
Az egykori magyar világbajnok szerint sok mindentől függ Agostiniék trónfosztása. A legfontosabb, hogy Marqueznek vigyáznia kell magára, és egészségesnek kell maradnia, ha ez így lesz, nem lesz aki megállítja. Utolérni biztos nem fogja senki.
