Shane Tusup kedden adott terjedelmes interjút az Indexnek. Hosszú Katinka férje, edzője számos területet érintett, többek közt a szövetség működésére, a magyar edzők módszerére is kitért:
A jó irány az, amiről már beszéltem: az edző és a sportoló közötti partneri viszonyra épít, ez hoz eredményeket. És nálunk nem ez történt, és nem ez történik most sem. Cserben hagyták az országot, cserben hagyták a sportolókat, tönkretették őket, és én ezt nem bírtam nézni tovább.
Mindezek alapján általánosságban kijelentette, ami Magyarországon az úszásban zajlik az
a tehetség elfecsérlése. Pontosan az, ami Cseh Lászlóval, ami Gyurtával történt.
A 24.hu véleménycikkében úgy fogalmazott, bár Shane Tusupnak sok mindenben igaza van, de egy olyan edzőnek, akinek eddig egy tanítványa volt, nem lehet elég tapasztalata ahhoz, hogy ilyen sarkos véleményt alkosson az amúgy egészen sikeres magyar úszóedzőkről, kiváltképp nem Cseh László és Gyurta Dániel karrierjéről.
Honlapunk megkérdezte Cseh Lászlót is, aki úgy fogalmazott
Nem szerencsés rólunk így véleményt formálni. Ez még akkor is erős kijelentés, ha Shane-t a jó szándék vezérelte, ha szemléltetni akart egy bizonyos példát a saját szemszögéből.
Shane Tusup minden bizonnyal úgy látta, sokan, többek közt honlapunk is félreértette szavait, mert csütörtökön reagált az interjújában foglaltak miatt őt ért kritikákra.
Hosszú Katinka és férje iránti tiszteletből ezúttal vágatlanul közöljük az Indexhez eljuttatott közleményt:
Shane Tusup reakciója:
Engem is meglepett, milyen sok olvasó írt elfogadó vagy a véleményemet legalább részben támogató véleményt az Indexnek adott interjúm kapcsán.
De az elkerülhetetlen sajnos bekövetkezett: születtek cikkek, melyeknek szerzői nem értették meg, nem akarták megérteni, vagy nem volt szabad megérteniük, amit Cseh Laciról és Gyurta Daniról írtam. Nem miattuk írok most, hanem azokért az olvasókért, akik azokból az elferdített szavakból indulnának ki, és most azt gondolják, belerúgtam a két magyar úszóba, mikor igazából megemeltem a kalapom előttük.
Cseh László és Gyurta Dániel olyan, mint a Mona Lisa. Mestermunka, amely előtt mind szájtátva állunk. A művész (az edző) zseni, és mi mind boldogak vagyunk, hogy ilyesmi a mi világunkban megszülethet. A nagy rácsodálkozás közepette azonban nem vesszük észre, hogy a művész képes lett volna egy egész széria hasonló mestermunka elkészítésére, ahogy a Mona Lisa is lehetett volna egy négyes sorozat egyik eleme, amelyek összefüggnek, és alapjaiban változtatják meg gondolkodásunkat a művészetekről.
De a mecénás csupán a Mona Lisához biztosította a szükséges anyagi hátteret, és annyira elégedett volt az eredménnyel, hogy nem kívánt többet áldozni a művész további munkáira, így nem adott esélyt arra, hogy lássuk, milyen lett volna a teljes életmű. Mi, edzők, mind művészek vagyunk, akik Magyarországon a világ legjobb minőségű alapanyagával (tehetségeivel) dolgozhatnak. Olyannal, amely művészek ezreinek egész életében nem adatik meg.
Felelősségünk van abban, hogy a csodálatos alapanyagból kihozzuk a lehető legjobbat. Ha pedig a folyamatosan újabb mestermunkákat elváró mecénás (a szövetség) nem tesz meg minden tőle telhetőt azért, hogy a lehető legjobb feltételekkel dolgozhassunk, akkor erkölcsi kötelességünk kinyitni a szánkat, kiabálni, üvölteni, és követelni, hogy ő is tegye hozzá a magáét. Üvöltésben jó vagyok, én nem fogom abbahagyni…
