Elszakadt a cérna a szurkolóknál az atlétikai vébé legjobban várt száma, a 100 méteres síkfutás döntője után. Kifütyülték győztes Justin Gatlint, az amerikai sprintert, akit kétszer is eltiltottak korábban dopping miatt. Érthető, ha a közönség az atlétika megmentőjének tartott korszakos klasszis, Usain Bolt győzelmére vágyott, a netes kommentek visszatérő motívuma volt a Gatlinnek követelt életre szóló eltiltás.
Azonban a kérdést alaposan körüljárva nem tehetünk sarkos kijelentéseket.
Nem vagyok a kollektív büntetés híve. Minden eset egyedi, nagyon eltérő helyzetek adódnak, ezért minden esetet külön-külön ki kell vizsgálni
– mondta Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője a 24.hu-nak.
A jelenlegi szabályok szerint lehetséges az életre szóló eltiltás, de nem kötelező alkalmazni. Gatlin 2006-ban, amikor másodszor megbukott, nyolc évet kapott visszaesőként, de ezt később négy évre csökkentették, mert együttműködő volt.
„Olyan nincs, hogy véletlen. Aki véletlenül bukna le, azt sem gondatlanság, sem szándékosság nem terhelné – magyarázta Tiszeker. – Aki gondatlanságból bukik le, az már nem véletlen. Emlékezzünk vissza a jamaicai futókra, akik közül ötből négyet eltiltottak, miután oxilofrint találtak a szervezetükben egy versenyen kívüli, rajtaütésszerű ellenőrzésen. A sportolók zsírégetőjében volt benne a szer, ötből négyen lebuktak, mind ezzel. Ilyenbe bele lehet futni, de ezek nagyon buta hibák. Tanulságos Marija Sarapova esete is, aki kapott volna türelmi időt, miután kiderült, hogy a szervezetében lévő, 2016 januárjától tiltott meldonium kiürülési ideje több hónap is lehet, ő pedig már régóta szedte. Saparovát végül azért tiltották el, mert nem érdekelte a tiltólista változása – pedig kapott róla értesítést –, nem nézett utána és így nem tartotta be a szabályokat. Nagyjából ez a különbség szándékosság és gondatlanság közt. Az nem mentesít, hogy “nem érdekel” vagy “nem vagyok vegyész, nekem ezt nem kell tudnom” – ilyen egyszerűen nincs.”
Azért az Tiszeker szerint is „figyelemfelkeltő”, ha valaki többször is megbukik, mert túl nagy esetlegességek nincsenek ebben a szakmában: rendkívül alapos tájékoztatást kapnak a profi sportolók, már egy országos szinten sikeres magyar atlétának is tisztában kell lennie a szabályokkal, és bizonyos szint fölött egy komoly segítő stáb is van a sportoló mögött.
Sok minden befolyásolja egy doppingeset megítélését
Az életre szóló eltiltást követelők „emlékezzenek az Oszaka-szabályra, amely a lebukottakat örökre eltiltotta volna az olimpiai részvételtől. Igen ám, de ezt óriási felzúdulás kísérte sportolói részről. Ez egy érzelemtől túlfűtött kérdés, amit nem szabadna szurkolóként nézni, noha mindannyiunkban benne van a szurkoló.” Az érzelmek nem segítik az objektív megítélést, és az esetek szigorúan egyedi elbírálását sem.
Tiszeker jobb, hatékonyabb és egyértelműbb analitikai módszereket szeretne, mert hiába létezik egy minimum-követelmény az akkreditált doppinglaboroknak, nagy lehet az eltérés abban is, hogy mit tud egy-egy labor a minimumon túl. Nem mindegy, melyik laborba kerül egy adott minta, mert adott esetben jóval kisebb mennyiségű tiltott szert is kimutatnak az egyik akkreditált laborban, míg a másikban nem.
Nemzetközi szinten is tájékozott, profi, doppingra szakosodott sportjogász ugyanis nagyon kevés van, ők pedig nagyon drágák. Nem csupán kevesen vannak, de „ez vérre megy”, óriási a tét: olimpiai- és világbajnoki karrierek, adott esetben akár nemzetek megítélése múlhat rajtuk.
A pozitív eredmények kezelésére vonatkozó jogi rész, a rátelepülő sportdiplomáciával és sportpolitikával ingoványos terület. Lám, Gatlin kétszer is lebukott, tehát
nem az ellenőrzésen, hanem az eredménykezelésen kellene változtatni. Minden bizonnyal Gatlinért is komoly jogászok dolgoztak annak idején. Nem is feltétlenül szigorúbb, inkább jogi szempontból egységesebb, jobb, precízebb elbírálásra volna szükség.
Egy gondolatkísérlet erejéig térjünk vissza az érzelmekhez. „Magyar sportolókat is tiltottak el doppingért, az esetükben mégis hajlamosak vagyunk elnézőbbek, megértőbbek lenni – mondja a MACS vezetője. – Ha az ördög ügyvédje akarnék lenni, felvethetném: mi van, ha Gatlin két doppingeset után már végképp mindentől óvakodik, közelébe sem megy semmilyen tiltott szernek, ezért szombat este tisztán győzte le Boltot?”
Semmi sincsen egészen úgy
Még az érzelmeket kizárva, teljes racionalitásra törekedve sem volna egyszerű megítélni a doppingeseteket – de az érzelmeket nem lehet kizárni.
A 100-as síkfutás egész történetének 28 legjobb eredményét tartalmazó lista látványa önkéntelenül is sokkol. Rengeteg pirossal vastagon kihúzott név – a doppingolás miatt eltiltottak nevei -, és egyetlen kivétel: Usain Bolt. Teljesen érthető, ha felmerül, hogy a jamaicai legenda vajon valóban mindvégig tisztán uralta a világot egy évtizedig, miközben mindenki más bizonyítottan doppingolt?
Nagyon jó kérdés, én is nap mint nap felteszem magamnak. Azt mondják, az atlétika megmentője, aki konzekvensen hozza a laza, közönségbarát sportolót, és nagyon szimpatikus számomra. De még fontosabb, hogy emberi: ahogy arról beszélt, hogy elfáradt, már nem tudja a testét olyan szintre felkészíteni, hogy mindent megnyerjen, nem tudja motiválni magát, és edzés nélkül Bolt sem jut semmire, így nem is verhetetlen.
„Már Rio előtt is alig tudták rávenni, hogy fusson neki még egy olimpiának, most is simán elfogadta a bronzot – folytatta Tiszeker. – Ő már egy kiüresedett sportoló, aki szeretne már túl lenni az egészen, és valami egészen új életet kezdeni.”
Lám, az érzelmek keresztül-kasul átszövik a sportot, Bolt emberi megnyilvánulásai a teljesítményét is hitelesebbé teszik.
De szerencsére nem csak ebbe kapaszkodhatnak, akik szeretnének hinni az élsport tisztaságában. „Bolt még csak gyanúba sem keveredett soha – hangsúlyozza Tiszeker. – Gondolhatják, hogy kergették, ellenőrizték, nem egyszer, nem kétszer. Panaszkodott is sokat, hogy folyamatosan vegzálják, semmiféle kivételezést nem élvezett, amerikai részről biztosan nem, márpedig abba a térségbe az amerikai doppingellenes szervezet, az USADA jár előszeretettel ellenőrizni.”
