Sport

Hargitay András hiányolt egy kis dicséretet, de nincs benne harag

Múlt héten, 297 nap után távozott az úszók szövetségi kapitánya posztjáról Hargitay András. Az ex-kapitány most a Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozott a közel egy éves időszakról.

Most csak 297 napig tartott a bizalom, erre pedig annyit tudok mondani, hogy igyekeztem megfelelni az elvárásoknak.  Tisztában voltam azzal, hogy mi a felelősségem, és soha nem próbáltam meg a sikereket az edzőktől, az igazi sikerkovácsoktól eltulajdonítani Aztán mégis darázsfészkekbe nyúltam. A helyzetem sokkal nehezebb volt, mint a nyolcvanas években, több feszültséggel, és tabuval. Olykor már az elődöm nevének kimondása is kiverte a biztosítékot, és a galiba még nagyobbra kerekedett volna, ha elismerem, hogy olykor még fel is hívom őt. Én olyan szociokultúrában nevelkedtem fel, ahol ez nem számít eretnekségnek.

Véleménye szerint a győzelmek örömébe elsősorban azért vegyült jókora adag üröm is, mert Rióban nem sikerült igazán jól megfelelni a magas elvárásoknak. Ami persze nem csupán erre a sportágra igaz megállapítás. Álláspontja az, hogy amennyire az olimpiai időrend látványosan az amerikai úszóknak kedvezett, annyira nem Európa versenyzőinek. A magyar kudarcok okát ugyanakkor szerinte még mindig csak részben sikerült megfejteni.

Az úszással, amely olimpia bronzéremmel, három világbajnoki győzelemmel, 1974-ben pedig világcsúccsal ajándékozta meg, nem tud és nem is kíván szakítani. Nem az utazások hiányoznak majd a legjobban, hanem azok a hosszú beszélgetések, amelyek nem csupán a szakmáról szóltak.

Mindenről és mindenkivel szívesen beszélgettem, és azt se bántam, ha a diskurzus vitába fordult át. Akárhogyan is veszem, most lezárult egy korszak az életemben, amire úgy reagáltam, hogy a számítógépemen megváltoztattam a háttérképemet. Eddig a Dagály Úszó Aréna díszelgett az „asztalon”, amit most az Univerzum képével váltottam fel. Ez távolról sem a totális elfordulás jele, mégis úgy érzem, hogy képletesen meghúztam egy határvonalat. Jól esett volna egy kis méltatás, de nincs harag bennem, és csak azt tudom kívánni, hogy a magyar úszósport kiválóan vizsgázzon a budapesti világbajnokságon. Aminek már a színhelye, valamint a magyar szurkolók biztatása is felerősítheti a csapatban a nemzeti öntudatot és a vágyat a legjobb teljesítmény elérésére.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik