Saúl Álvarez – Amir Khan, május 7.:
A mexikói Saúl Álvareznél kevés látványosabban bokszoló sportoló van manapság a Földön, igaz, májusi ellenfelét, Amir Khant sem kell félteni ebből a szempontból. A brit meglepően jól kezdett, az első öt menetben fürgeségével talán kicsit meg is lepte a mexikóit.
Álvarez ekkor megőrizte az összes középsúlyú világbajnoki övet. Szeptemberben, Liam Smith kiütésével pedig a Bokszvilágszervezet (WBO) félnehézsúlyú övét is elnyerte.
Francisco Vargas – Orlando Salido, június 4.:
A 36 éves mexikói bunyós, Orlando Salido nem a legképzettebb a mezőnyben, és még csak nem is bokszol látványosan. De hogy elmegy a végsőkig, az biztos. Az első gongszótól kezdve az utolsóig a ring közepén van, benne az ellenfél arcában, és nem riad vissza a nyíltsisakos küzdelemtől.
A Fernando Vargas elleni, carsoni mérkőzése is ilyen volt, és partnerére akadt, honfitársa is benne volt a kőkemény csatában. 12 meneten át püfölték egymást, és bár mindketten csalódottak voltak, hogy végül döntetlenre hozták ki a bírók, a Bokszvilágtanács (WBC) szuperpehelysúlyú öve így Vargasnál maradt.
Keith Thurman – Shawn Porter, június 25.:
Az amerikai Keith Thurman most a váltósúly nagykutyája, 26-0-s mérleggel, 22 kiütéses győzelemmel várta a szintén amerikai Shawn Porter elleni, New York-i meccset. Porter, a kihívó könyörtelen támadást indított riválisa ellen, nagyon sokáig úgy tűnt, hogy trónfosztás lesz és Thurman elveszíti veretlenségét.
Utóbbi aztán óriásit hajrázott, az utolsó menetekben kapta össze magát igazán, akkor vitte be a legfontosabb ütéseket. Azokat, amelyek végül mindhárom pontozóbírót meggyőzték, ugyanis egyhangú döntéssel őrizte meg az Bokszvilágszövetség (WBA) világbajnoki övét.
Carl Frampton – Léo Santa Cruz, július 30.:
Az északír Carl Frampton harmatsúlyból váltott pehelysúlyra, ez volt az első mérkőzése a súlycsoportban. Be is kezdett rendesen a címvédő Léo Santa Cruz ellen, három menet után mindhárom pontozóbírónál vezetett, a meccs közepén azonban mexikói ellenfele belerázódott a mérkőzésbe, úgyhogy nyílt lett a küzdelem.
Frampton visszavette a kezdeményezést a végére, azonban a hajrában bekapott egy jobbost, ami után kis híján padlót fogott. Kihordta lábon a kőkemény ütést, ez pedig a győzelmét jelentette, megosztott pontozással nyerte el a WBA pehelysúlyú övét.
A szurkolók pedig igazán boldogok lehetnek. Sikerült ugyanis tető alá hozni a Santa Cruz elleni visszavágót, január 28-án lesz.
Anthony Joshua – Éric Molina, december 11.:
Ez a mérkőzés erősen kilóg a sorból. Merthogy nem volt jó, sőt. A brit Anthony Joshua altatott két meneten át, aztán a harmadikban bucira verte amerikai ellenfelét, aki nem is tudta folytatni. Éric Molina mentségére szóljon, hogy beugró volt.
Vagy legalábbis a legjobban várt. Eredetileg már ez a decemberi az lett volna, Tyson Fury lemondásai után Vlagyimir Klicskónak tele lett a hócipője, és keresve sem találhatott volna jobb ellenfelet a nehézsúly leendő szupersztárjánál. Csak aztán Kaz ukrán is megsérült, de a Molina elleni meccsen az első sorban ült, Joshua győzelme után pedig a ringbe lépett és bejelentették A mérkőzést. Április 29-én lesz a Wembleyben, alig várjuk.
